Nagyot sóhajtva leszállt rólam és mellém ült.
-Kim, ha azt mondom kellesz...izé..-vakarta tarkóját.-akkor kinyírsz? Hm?-furcsán nézett rám. Hülyén éreztem magam. Miért kérdez ilyeneket?!
-Oppa...én-dadogtam össze vissza.-Miért kérdezel ilyet?-húztam fel a szemöldököm.
-Jó semmi..vedd úgy hogy meg sem kérdeztem.-felállt majd elment a fürdőbe.-Készülődj mert megyünk haza!-kiáltott ki, most komolyan nem értem.
Kijött elkezdte a cuccokat pakolni. Nem volt ellenemre mert én is haza akartam menni.
Összepakoltam, elkészültem majd haza mentünk.
ChangJo elkísért a házunkig.
-Köszönök mindent.-álltam meg az ajtónál.
-Kim figyelj, nincs kedved ma nálam aludni?-fogta meg a kezem.
Olyan furcsán éreztem magam, már jó pár éve ismerem de még mindig zavarba tud hozni, ahogyan néz, és érint.
-Ühm, persze, ha akarod.-mosolyogtam majd elindultunk hozzá.
Egy ideig csönd volt köztünk, de ChangJo megtörte.
-Gondolkoztam valamin.-nézett rám.
-Hm?
-Családot szeretnék alapítani Veled, de ne értsd félre tudom még fiatal vagy meg én is. Ha netán nem akarod én várok Rád ameddig csak kell.-fordította el a fejét. Meglepett nagyon amit mondott, és jól esett tőle igazából. Nem is tudom hogy akarom-e de inkább nem szóltam semmit az "ötletére".
-Meg sem szólalsz, gáz igaz?-állt meg.
-Igazából nem..-mentem tovább.-Jössz már?-kiáltottam neki. Majd elindult felém.
*Otthon*
Nagy nehezen becipeltük a cuccokat, írtam anyának hogy ma ChangJonál alszom.
Én végeztem leültem a kanapéra, pár perc után ő is követett.
-Nem vagy kajás?-karolt át vállam felett.
-Öhm..nem nagyon. Te?-néztem rá.
-Hát izé..-harapdálta a szája szélét.-Talán.-közeledett felém majd ajkainkat össze érintettem.
-Ez most milyen válasz?-távolodtam el tőle majd felálltam és a konyha felé vetem az irányom, de ahogyan felálltam ChangJo meg fogott, felemelt és a szoba felé kezdett vinni.
Letett az ágyra majd fölém tornyosult.-JongHyun...én...-nem hagyta hogy befejezzem, mert közbe vágott.
-Jobb szeretem a ChangJo-t.-mosolygott kajánul.
Egyik percről a másikra mi üthetett belé?
-Akkor ChangJo.-viszonoztam mosolyát.-Mit csinálsz?
-Hm...majd meglátod.-majd vadul elkezdte falni az ajkaimat.
Ezek után eltávolodott és letépte magáról a fölsőjét, majd elhajította a szoba másik felébe. Ugyan így követte a nadrágja is.
Szemem megakadt kidolgozott testén, sokat változott az évek folyamán. Nem tétovázott újra ajkaimat falta, azonban keze elkalandozott, testem minden táján. Benyúlt a pólóm alá, fehérneműm csatját kereste nem is hagyta sokáig rajtam. Kezét idomaimra helyezte és masszírozni kezdte azokat.
Próbáltam a nyögéseim vissza tartani.
-ChanghJoh.-suttogtam nevét.
-Miért kell ilyen tökéletesnek lenned?-csókolt bele nyakamba, majd szívni kezdte azt.
Elmosolyodtam, mert rendes hozzám, és az ilyen fiú ritka manapság. Lehúzta rólam a nadrágom, és már csak egy anyag választott el tőle.
Tovább folytatta a kényeztetést, egész testemen, majd eljött a nem várt pillanat.
-Szeretlek!-lehelte fülembe majd belém hatolt. Először nem siette el a dolgot, hagyta hogy szokjam méretét.
Majd egyre gyorsított a tempón.
-Nem fáj?-kérdezte lihegve. Mire én megráztam a fejem. Elmosolyodott.
Gyorsabban kezdett mozogni.
-Még pár lökés ígérem.-dünnyögte majd gyorsított.
Még párat lökött bennem majd elélvezett és rám dőlt.
-Köszönöm.-suttogta, de már nem volt erőm válaszolni. Így aludtunk el.
Másnap reggel Ő keltett egy tálca reggeli kíséretében.
-Jó reggelt.-mosolygott.
-Te mindig fitt vagy?-ültem fel.
Elnevette magát majd mellém ült.
-Nem bántad meg az estét?-simította meg az arcom.
-Azt hiszem nem.-öleltem meg, igazából örültem hogy boldog, és családot akart.
-Szeretlek.-nézett szemeibe, majd megcsókolt.
