3.rész
Nehéz volt megmondani hogy szerelem-e, vártam az estét de rossz előérzetem volt, magam sem tudom hogy miért.
Eszembe jutott hogy megkérdezem Niel-től hogy honnan ismeri így ezt a kis várost, honnan tudta hogy van park egyáltalán?
-Ömm figyu, honnan tudtad hogy itt park is van meg ilyesmi?-elég hülye kérdés lehet? kérdeztem magamtól.
Niel viszont zökkenő mentesen boldogan mondta:-Itt éltem a szüleimmel egy éves koromig, itt lakott a nagymamám de miután elhunyt elkötöztünk.
-Az tök jó hogy itt laktatok és még így emlékszel rá? a nagyidat sajnálom.
-Igen emlékszem, ne nevess ki de mindig ide jöttem játszani.-Mondta, és ő nevette el magát.
-Ez aranyos.Feleltem és mosolyogtam.-Nem indulunk el haza?
-Ja de így elment volna az idő? még a házban is körbe vezethetsz.-és ezzel az utolsó mondattal felpattantunk és az irányt a házunk felé vettük.
Az úton beszélgettünk hogy hol lesz a szobája meg a házzal kapcsolatosan, haza is értünk.
-Itthon is vagyunk, gyere körbe vezetlek a házban, és persze megmutatom a szobádat is - mosolyogtam rá.

Ezzel fel is mentünk az emeletre, körbe vezettem, majd megemlítettem neki, hogy elkezdek készülődni az estére.

-Rendben. Beszólnál kérlek, ha végeztél a fürdőbe? - kérdezte.
-Persze de addig szerintem ki is pakolhatsz.-Mosolyogtam rá és el is indultam készülődni két óra nem elég nekem, már pedig annyit beszéltünk meg.
Bementem a fürdőbe fél óra alatt letudtam az egészet hajmosással együtt, ilyen még sosem volt, beszóltam Niel szobájába de láttam hogy a kutyákkal foglalkozik.
-Látom jól össze ismerkedtetek, mellesleg mehetsz készülődni.
-Ja igen, nagyon aranyosak a kutyák, sietek.-és már ott sem volt.
Még Niel fürdött addig hajat szárítottam volna de a nagy bökkenő az volt hogy a hajszárító a fürdőbe volt, és Niel meg bent, nem tudtam mit csináljak bemenni csak nem megyek be.
Mikor hallottam hogy nem engedi tovább a vizet bekopogtam.
-Niel ne haragudj ki tudnád adni a hajszárítóm?-ordítottam az ajtón be mint egy őrült., de Niel honnan is tudhatja hogy hol a hajszárítóm?
-Oda adnám ha tudnám hogy merre találom!-És miközben ezt mondta hallottam hogy nevet.
-Tudod mit megvárom még végzel.
-Hát ahogy gondolod de bejöhetsz érte.
-Ááá, nem kivárom még készen leszel.
Ezután bementem a szobámba és felvettem azt a ruhát amit kiválasztottam estére, eltel úgy tíz perc és már szabad is volt a fürdő, így szaladtam be a haj szárítóé, és elkezdtem szárítani a hajam.
Nem is láttam hogy Niel hol van, de mire kész lettem magammal mindenem rendeben volt, lementem hogy felvegyem a cipőm, mit látnak szemeim? Niel egy csokor rózsával áll az ajtó előtt, azt hittem rosszul látok.
-Ezt neked hoztam, most jöttem a virágboltból láttam hogy hol van, mikor jöttünk vissza a parkból.-Mosolygott rám.-Ja és nagyon csinos vagy tudtam hogy szép leszel de hogy ennyire!

 Na erre mit mondhattam volna, így sem tudtam megszólalni.
-Köszi, te is nagyon jól nézel ki, indulhatunk?-Igen ez lennék én körülbelül öt szóval lebonyolítom az egészet szép volt Kim.
-Persze én kész vagyok, kocsi vagy gyaloglás?
-Gyaloglás nincs messze.
Neki is vágtunk az útnak, tizenöt húsz percnél nem kellett több és már ott is voltunk.
-Megérkeztünk.-néztem fel rá, és beléptünk az ajtón.
Leütünk egy szabad asztalhoz, kikértük az inni valókat, és azután az enni valókat is, de miközben a rendelést vártuk az időnket beszélgetéssel töltöttük, valamit annyira magyaráztam hogy kivertem a pincérnő kezéből a tálcát, és az egész ami a tálcán volt rajtam kötött ki.
-Elnézést az én hibám volt.-mondtam de már ott sem volt a nő.
Niel oda jött és megkérdezte: -Minden oké? nem történt nagyobb bajod? jobb lenne ha hazamennénk majd bepótoljuk!
Odajött hozzám, majd gyengéden rám tette öltönyét.Olyan jó volt, ilyen közelről is érezhettem az édes illatát.

2.rész
Mikor Niel megölelt nagyon meglepődtem, nem is ismertük egymást. De mindenesetre élveztem.
Végre sorra kerültem és bejutottam az osztályterembe nagy nehezen, érdekes volt de a tanár nem szidott le.
Ezen az órán a program meneteit vettük át, egy hónapra jöhetettek az "ismeretlenek" és ezután mi is mehettünk hozzájuk szintén egy hónapra.
Izgatott voltam nagyon megfogott ez a srác, és még kíváncsi egyben, felkeltette az érdeklődésemet, vajon milyen lehet a személyisége, honnan jött.
Mikor vége lett az órának szintén hátul maradtam mert a barátnőmmel beszélgettem hogy ő kit kapott, nem igazán értettem mert nagyon sietett, de azt mondta hogy nagyon kedves és aranyos.
Mikor kiértem a teremből láttam Niel-t, oda mentem hozzá hogy jobban megismerkedjünk és hogy beszéljük meg mikor induljunk haza.
-Szia Niel, arra gondoltam mehetnénk együtt haza ha már így egybe kerültünk.
-Örülök hogy újra találkozunk, benne vagyok közben bemutathatnád a várost is?-kérdezte, és közben boci szemekkel nézett rám.
Mit mondhattam volna erre?-Hát persze miért is ne! Találkozzunk a suli előtt ha vége a tanóráknak.
Ezzel el is indultam szerencsém volt mert 3 órám elmaradt, így előbb tudtam Niel-t körebe vezetni a városban. Megmondom őszintén ennek örültem is.
Végeztünk mind a ketten találkoztunk is a kapunál.
-Nos hova szeretnél menni mit szeretnél megnézni?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát először is szeretném haza vinni a cuccom mert itt a bőröndöm is, nem szeretnék a városba sétálgatni ezzel.-Felelte
-Rendben, akkor hát induljunk.-mondtam és pár perc múlva már otthon is voltunk, szerencsére közel lakok az iskolához.
 Mikor haza értünk lepakolt és még egyszer megkérdeztem tőle hogy hova szeretne menni.
Erre ő:-Mit szólnál ha elmennénk a parkba, és megismerhetnénk közelebbről is egymást? hiszen egy hónap alatt nem sok mindent tudsz bemutatni.
-Oké, benne vagyok.
Mentünk a park fele, nem tudtam mit kérdezzek tőle, de szerencsére ő előbb megtörte a csendet.
-Mit szólnál ha elmennénk este egy ékterembe, szívesen megkóstolnám az itten kajákat.-Kérdezte mosolyogva.
Meg sem tudtam szólalni annyira elakadt a lélegzetem, hogy lehet ilyen aranyos?! Erre nem mondhattam nemet.
-Ez nagyon jó ötlet tudok is egy jó helyet azt mondják finomak az enni valók, és nem is annyira drágák szóval jó lesz.-Mondtam boldogan de persze nem annyira mint aki majd kiesik a bőréből, ne hogy bolondak gondoljon és el se menjünk a végén.
Tovább sétáltunk leültünk egy padra, megint kínos csend volt. De Niel hozta a formáját és megint ő kezdett bele a mondatába.
-Várom az estét, biztos csinos leszel-Mosolygott rám (mint mindig).
-Én is nagyon várom, köszönöm kedves vagy!-Remélem nem látta hogy elpirultam, de olyan cuki, lehet hogy szerelem első látásra?

1.rész
Ez a nap is átlagosan indult mint minden hétfői nap, de nagyon izgatott voltam az iskola miatt, mert ma volt a cserediák program és én is sorra kerültem.
Tegnap kitakarítottam a házat hogy mégse várjam rumlival a hozzám érkezőt. 
Korán keltem hogy ha magam után hagytam volna még valami rumlit elpakoljam, ezután elindultam a szokásos időpontban az iskolába.
Beléptem a suli ajtón és el sem fértem annyian voltak és persze a fél népet nem ismertem.
Elindultam a szekrényem felé, hogy kivegyem a cuccomat az órára hiszen még volt egy órám találkozni azzal a "bizonyos"személlyel.
Be is csöngettek és mindenki elindult az osztályterme felé, én maradtam hátul hogy ne keveredjek a tömegbe, de így tudtam hogy elfogok késni az órámról, de nem izgatott. Mit is kaphatok ezért a kis késésért?
Elindultam és hátul maradt egy fiú aki ismeretlen volt számomra így tudtam hogy ő is a cserediák program részvevője, nem is tudom de valami megfogott benne.
Valaki hátulról meglökött és az egész cuccom kiesett a kezemből. Hát ennél jobban nem indulhatna a suli.
A mellettem álló idegen segített felvenni a cuccaimat
-Tessék ez még ott maradt.-Mondta a fiú.
-Ó, köszönöm, bizonyára a program résztvevője vagy.
-Igen, a nevem Daniel de jobban szeretem a Niel-t, szóval szólíts így.
-Az én nevem  Kim Hyor, de szólíts csak Kim-nek.
-Rendben.-mondta és valami lapot vett elő és azt  olvasta, az én nevem állt rajta szóval tudtam hogy hozzánk fog jönni,
-Nézd csak! Azt hiszem hozzátok kerültem.-mosolygott.
-Mutasd!-Mondtam és kivettem a lapot a kezéből, a nevem állt rajta.
 Tényleg jól látok? -kérdeztem magamtól, és visszaadtam a papírt.
-De jó akkor majd mehetünk együtt haza.-mondtam és a szívem elkezdett hevesen verni.
-Oké!-felelt erre Niel és megölelt.