2.rész
Mikor Niel megölelt nagyon meglepődtem, nem is ismertük egymást. De mindenesetre élveztem.
Végre sorra kerültem és bejutottam az osztályterembe nagy nehezen, érdekes volt de a tanár nem szidott le.
Ezen az órán a program meneteit vettük át, egy hónapra jöhetettek az "ismeretlenek" és ezután mi is mehettünk hozzájuk szintén egy hónapra.
Izgatott voltam nagyon megfogott ez a srác, és még kíváncsi egyben, felkeltette az érdeklődésemet, vajon milyen lehet a személyisége, honnan jött.
Mikor vége lett az órának szintén hátul maradtam mert a barátnőmmel beszélgettem hogy ő kit kapott, nem igazán értettem mert nagyon sietett, de azt mondta hogy nagyon kedves és aranyos.
Mikor kiértem a teremből láttam Niel-t, oda mentem hozzá hogy jobban megismerkedjünk és hogy beszéljük meg mikor induljunk haza.
-Szia Niel, arra gondoltam mehetnénk együtt haza ha már így egybe kerültünk.
-Örülök hogy újra találkozunk, benne vagyok közben bemutathatnád a várost is?-kérdezte, és közben boci szemekkel nézett rám.
Mit mondhattam volna erre?-Hát persze miért is ne! Találkozzunk a suli előtt ha vége a tanóráknak.
Ezzel el is indultam szerencsém volt mert 3 órám elmaradt, így előbb tudtam Niel-t körebe vezetni a városban. Megmondom őszintén ennek örültem is.
Végeztünk mind a ketten találkoztunk is a kapunál.
-Nos hova szeretnél menni mit szeretnél megnézni?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát először is szeretném haza vinni a cuccom mert itt a bőröndöm is, nem szeretnék a városba sétálgatni ezzel.-Felelte
-Rendben, akkor hát induljunk.-mondtam és pár perc múlva már otthon is voltunk, szerencsére közel lakok az iskolához.
 Mikor haza értünk lepakolt és még egyszer megkérdeztem tőle hogy hova szeretne menni.
Erre ő:-Mit szólnál ha elmennénk a parkba, és megismerhetnénk közelebbről is egymást? hiszen egy hónap alatt nem sok mindent tudsz bemutatni.
-Oké, benne vagyok.
Mentünk a park fele, nem tudtam mit kérdezzek tőle, de szerencsére ő előbb megtörte a csendet.
-Mit szólnál ha elmennénk este egy ékterembe, szívesen megkóstolnám az itten kajákat.-Kérdezte mosolyogva.
Meg sem tudtam szólalni annyira elakadt a lélegzetem, hogy lehet ilyen aranyos?! Erre nem mondhattam nemet.
-Ez nagyon jó ötlet tudok is egy jó helyet azt mondják finomak az enni valók, és nem is annyira drágák szóval jó lesz.-Mondtam boldogan de persze nem annyira mint aki majd kiesik a bőréből, ne hogy bolondak gondoljon és el se menjünk a végén.
Tovább sétáltunk leültünk egy padra, megint kínos csend volt. De Niel hozta a formáját és megint ő kezdett bele a mondatába.
-Várom az estét, biztos csinos leszel-Mosolygott rám (mint mindig).
-Én is nagyon várom, köszönöm kedves vagy!-Remélem nem látta hogy elpirultam, de olyan cuki, lehet hogy szerelem első látásra?