~A rossz vicc~

33.rész

-Újra rátérek a lényegre. Lennél a.......-halkult el.

-A?-nézetem rá felvont szemöldökkel.

-A barátnőm.-kicsit félve mondta mind ezt.

-ChangJo, bírlak de nem állok készen egy új kapcsolatra, sajnálom.-kicsit húztam az agyát, de olyan aranyos mikor szomorú.

-Gonosz vagy Kim nagyon gonosz.-mondtam magamnak.

-Ohh, semmi gond.-állt fel mellőlem.

-Most hová mész?

-A vendég szobába megcsinálom az ágyat pillanat az egész.

-Minek az neked?

-Nekem? Semmire, de neked szükséged lesz rá.-utalva hogy ott alszok.

Vártam rá egy ideje már, de nagyon éhes voltam.

Elfújtam a maradék gyertyákat, és kimentem a konyhába kaját csinálni.

ChangJo sehol. Szupi. Lehet hogy a "viccem" rosszul sült el.

Elővettem a szendvicshez valókat, majd elkezdtem csinálni még egy kar nem zavart meg ami a derekamhoz fonódott.

-Ilyenkor előjössz?-kérdeztem, rá sem sütve szememet.

 Sem kép se hang. Hát leszakad a pofám hogy még ő van felháborodva, mert nem tetszik a válaszom.

 -Na jó ChangJo figyu, nem tudom mi bajod de nem is izgatsz. Bocsi.-kikerültem őt majd leültem az asztalhoz.

Megint nem válaszolt csak állt egy ideig ott előttem, majd bement, és már csak azt hallottam hogy a szoba ajtó csapódik.

Megettem a kaját, majd a vendégszoba felé vettem az irányt.

Próbáltam elaludni. Forgolódtam, de aztán végül sikerült.

 Reggel arra keltem hogy valaki ül mellettem és simogatja az arcom.

-Jó reggelt.-mosolygott ChangJo.

-Oppa, hát te?

-Hát én? Ttt.-nézett hülye fejjel.

-Ja ilyenkor megszólalsz.-ültem fel mellé.-Tegnap viszont...

-Sajnálom és megértelek.-hajtotta le fejét.

-De hogy értesz.-keltem ki mellőle, majd a fürdőt céloztam be.

-Olyan cuki vagy mikor durcáskodsz.-jött utánam, és az ajtót támasztotta.

-Te meg nagyon humoros vagy.

-Mondj olyat amit nem tudok.-tette kezeit keresztbe.

-Jó... a barátnőd vagyok.-csaptam be az ajtót, majd elfordítottam a kulcsot a zárba.

-Na ne bassz át.. hallod...-ütötte az ajtót.

Ezután egy kis csöndet hallottam. Elintéztem a dolgaimat, majd gondoltam kimegyek.

-Huuuu. Tudtaaaaaaaaam.-ugrott elő.

-Azt a *******-nem mondom ki mit...

-Gondoltam amúgy.-állított meg.

-Még is mit?

-Hogy az enyém leszel, az az most már vagy.-érintette össze homlokainkat.

-Ügyes vagy.-villantottam egy fél mosolyt.

-Szeretlek Kim.-ajkaink össze értek.

Két csók között elmosolyodott.

-Még is mi olyan vicces?-távolodtam el tőle.

-Hát semmi.....Enyém vagy és örülök.-fogta meg kezeim.

-Hát én is.-nevettem. Majd a konyhába mentem.

-Ma mit csinálunk?-támasztotta a konyha pultot.

-Nem tudom, lazulunk? Ja és ma megyek haza.-huppantam le a nappaliban lévő kanapéra.

-Hm... Én tudom hogy mit csinálunk.-mászott rám. Ez bolond.

-Szállj le rólam.-ütöttem ösztönösen vállát.

-Auu, most ezt miért kell?-még mindig rajtam ült.

-Hát csak úgy.-nevettem azon a hülye fején.

-Akkor ma este csak úgy...-perverz mosolyát semmi és senki nem tudta volna arcáról letörölni.

-ChangJo....-szórtam felé "villámokat".

-Kim....-nevetett.

-Óóóó látnád most magad.-nem szólt gyorsan lehuppant rólam és a fürdőbe futott.

Felálltam majd oda mentem az ajtóhoz. 

Bekopogtam.

-Hahó minden oké?

- Öh gyere csak be!-hallottam az utasító hangot így ösztönösen lenyomtam a kilincset.

Beléptem és egy fél meztelen ChangJo-t láttam magam előtt.

-Nézem magam ahogy mondtad, de mi a hiba?-állt előttem.

-Hát te mekkora pabo vagy.-nevettem rajta.

-Nem tetszik a látvány?-jött közelebb.

-Maradj csak ott.-nevettem még mindig, már a könnyem folyt.

-Tudom hogy jól nézek ki de ezért ne sírj baby.-hát ez mindent vitt.

Elkezdtem rohangálni a nappaliba mert nem hagyott.

-Ha elkaplak nem lesz jó vége ügye tudod?-állt a kanapé előtt én a  kanapé mögé keveredtem.

-Huh de félek.-kezeimet összekulcsoltam. Elkezdtem az egyik irányba de nem jártam sikerrel.

Elkapott és megint a kanapér huppantunk.

-Na ki nevet a végén?-ült rám.

-Te, de szállj le rólam mert ez fáj.

-Bocsi.-vakarta tarkóját majd leült mellém.-Engesztelés képen elmegyünk sétálni?-boci szemek elő.

Ennek soha nem tudok ellenállni.

-Ha így nézel minden kérdésednél akkor igen lesz a válaszom.-mosolyogtam majd adtam egy puszit a szájára.

-Csinosan.-kacsintott majd bement a szobájába.

Szerencsére pakoltam be egy szoknyát amit szeretek, és még anyától kaptam. Azt gondoltam felveszem.

Hajamat kiengedtem majd kész is voltam.

Kimentem felvenni a cipőmet ChangJo még sehol.

-Kész vagy már csipkejózsika?-ordítottam a szobája felé.

-Kész. Képzeld.-jött ki egy gitárral a kezébe.

-És az kell a sétához?-mutattam az eszközre.

-Kell, de az titok hogy miért.-nyújtotta ki nyelvét, majd egy levelet vett kezébe és már tolt is ki a házból.

Kimentem a kapun majd jött utánam ő is.

-Kimiii, nagyon szeretlek ügye tudod?

-Hát nem is tudom.-vágtam hülye fejet, közbe mosolyogtam.

-És még én vagyok a pabo.

-Hát te.-nevettem felé.-Jól mondod te farok.

-Nem kapok semmit?-nézett rám. Utalva egy puszira, vagy valami.

-Majd miután előadod a darabod.-nevettem felé, hiszen egy gitárral mit csinálna?

-Bízz bennem baby, most bekötöm a szemed.-majd előtte adott egy puszit az arcomra.

-Lehet hogy nem jó ötlet.-nevettünk mindketten.-De mégis így teszek.

-Na ügyes vagy te.-csapott a fenekemre. Ez mi ez??-gondoltam magamba.

-Köszi.-mondtam unottan.

-Nem hagyhattam ki na.-fogta meg kezemet, és elindultunk. Kicsit féltem mert nem tudtam hogy hová megyünk.

Nem kellett 5 percnél több majd megálltunk.

-Maradj itt.-utasított már hivatalosan is a pasim.-Na leveheted!-emelte meg hangját.

Majd mikor újra láttam magam körül mindent ott állt ChangJo előttem a gitárral a kezébe.

Először oda adott valami levelet. 

Teli volt sok szívvel.

Olyan cuki volt benne volt a dal amit énekelt. És a végén az állt hogy ma megyünk egy hotelba. Persze ha már Niel-el nem jött össze.

És az a hang. 

Földbe gyökereztem.