37.rész

-Mit művelsz Pabo?-néztem felé, mivel még így nem voltunk együtt.
Nagyot sóhajtva leszállt rólam és mellém ült.
-Kim, ha azt mondom kellesz...izé..-vakarta tarkóját.-akkor kinyírsz? Hm?-furcsán nézett rám. Hülyén éreztem magam. Miért kérdez ilyeneket?!
-Oppa...én-dadogtam össze vissza.-Miért kérdezel ilyet?-húztam fel a szemöldököm.
-Jó semmi..vedd úgy hogy meg sem kérdeztem.-felállt majd elment a fürdőbe.-Készülődj mert megyünk haza!-kiáltott ki, most komolyan nem értem.
Kijött elkezdte a cuccokat pakolni. Nem volt ellenemre mert én is haza akartam menni.
Összepakoltam, elkészültem majd haza mentünk.
ChangJo elkísért a házunkig.
-Köszönök mindent.-álltam meg az ajtónál.
-Kim figyelj, nincs kedved ma nálam aludni?-fogta meg a kezem.
Olyan furcsán éreztem magam, már jó pár éve ismerem de még mindig zavarba tud hozni, ahogyan néz, és érint.
-Ühm, persze, ha akarod.-mosolyogtam majd elindultunk hozzá.
Egy ideig csönd volt köztünk, de ChangJo megtörte.
-Gondolkoztam valamin.-nézett rám.
-Hm?
-Családot szeretnék alapítani Veled, de ne értsd félre tudom még fiatal vagy meg én is. Ha netán nem akarod én várok Rád ameddig csak kell.-fordította el a fejét. Meglepett nagyon amit mondott, és jól esett tőle igazából. Nem is tudom hogy akarom-e de inkább nem szóltam semmit az "ötletére".
-Meg sem szólalsz, gáz igaz?-állt meg.
-Igazából nem..-mentem tovább.-Jössz már?-kiáltottam neki. Majd elindult felém.

*Otthon*
Nagy nehezen becipeltük a cuccokat, írtam anyának hogy ma ChangJonál alszom.
Én végeztem leültem a kanapéra, pár perc után ő is követett.
-Nem vagy kajás?-karolt át vállam felett.
-Öhm..nem nagyon. Te?-néztem rá.
-Hát izé..-harapdálta a szája szélét.-Talán.-közeledett felém majd ajkainkat össze érintettem.
-Ez most milyen válasz?-távolodtam el tőle majd felálltam és a konyha felé vetem az irányom, de ahogyan felálltam ChangJo meg fogott, felemelt és a szoba felé kezdett vinni.

Letett az ágyra majd fölém tornyosult.
-JongHyun...én...-nem hagyta hogy befejezzem, mert közbe vágott.
-Jobb szeretem a ChangJo-t.-mosolygott kajánul.
Egyik percről a másikra mi üthetett belé?
-Akkor ChangJo.-viszonoztam mosolyát.-Mit csinálsz?
-Hm...majd meglátod.-majd vadul elkezdte falni az ajkaimat.
Ezek után eltávolodott és letépte magáról a fölsőjét, majd elhajította a szoba másik felébe. Ugyan így követte a nadrágja is.
Szemem megakadt kidolgozott testén, sokat változott az évek folyamán. Nem tétovázott újra ajkaimat falta, azonban keze elkalandozott, testem minden táján. Benyúlt a pólóm alá, fehérneműm csatját kereste nem is hagyta sokáig rajtam. Kezét idomaimra helyezte és masszírozni kezdte azokat.
Próbáltam a nyögéseim vissza tartani.
-ChanghJoh.-suttogtam nevét.
-Miért kell ilyen tökéletesnek lenned?-csókolt bele nyakamba, majd szívni kezdte azt.
Elmosolyodtam, mert rendes hozzám, és az ilyen fiú ritka manapság. Lehúzta rólam a nadrágom, és már csak egy anyag választott el tőle.
Tovább folytatta a kényeztetést, egész testemen, majd eljött a nem várt pillanat.
-Szeretlek!-lehelte fülembe majd belém hatolt. Először nem siette el a dolgot, hagyta hogy szokjam méretét.
Majd egyre gyorsított a tempón.
-Nem fáj?-kérdezte lihegve. Mire én megráztam a fejem. Elmosolyodott.
Gyorsabban kezdett mozogni.
-Még pár lökés ígérem.-dünnyögte majd gyorsított.
Még párat lökött bennem majd elélvezett és rám dőlt.
-Köszönöm.-suttogta, de már nem volt erőm válaszolni. Így aludtunk el.
Másnap reggel Ő keltett egy tálca reggeli kíséretében.
-Jó reggelt.-mosolygott.
-Te mindig fitt vagy?-ültem fel.
Elnevette magát majd mellém ült.
-Nem bántad meg az estét?-simította meg az arcom.
-Azt hiszem nem.-öleltem meg, igazából örültem hogy boldog, és családot akart.
-Szeretlek.-nézett szemeibe, majd megcsókolt.

36.rész

Egy idő után nagyon meguntam ezt az egész várakozást, pláne hogy ChangJo jól ott hagyott.
Felálltam és összeszedve minden cuccom magam mögött hagytam azt a helyet, vissza vettem az irányom a szállodába.
Visszafele vezető úton kicsit sokáig elidőzítettem szétnéztem már kb a felénél tartottam mikor valakit megkocogtatta a vállam.
-Eltűntél.-lihegett ChangJo.
-Mert te nem?-néztem rá kérdőn.
-Nem érted.-rázta meg fejét.-Miért jöttél el? Várnod kellett volna.
-Még is meddig?-emeltem fel hangom, megint én leszek a hibás meg áll az eszem.
-Addig még oda nem adom...-halkult el.
-Mit is?
-Semmi, menjünk.-fogta meg kezem, és a hotel felé húzott.
-Jövök már.-tipegtem utána.
Egész úton kínos csend uralkodott, de szerintem így jobb is volt hogy nem kommunikáltunk.
Lassacskán a de "haza" értünk.
-Elmegyek fürödni megint.-mentem be a fürdőbe, megizzadtam a sok izgulás és kíváncsiság közepette.
-Menj csak.-dőlt az ágyra a barátom.
Bementem a fürdőbe ledobtam magamról a ruhákat majd beálltam a zuhany alá, gyorsan végeztem megfogtam a törölközőm magamra tekerem, én hülye kint hagytam a pizsamám.
Ahogy kiléptem elcsúsztam és bevertem a térdem. Lehet ennél rosszabb?
-ChangJo, kérlek segíts nekem!-kiáltottam ki, felállni se bírtam.
-Még is mi a fenét csinálsz?-jött oda mellém.
-Elcsúsztam, minek látszik?-húztam fel egyik szemöldököm.
-Jól van, gyere.-emelt fel majd kivitt a kezébe és letett az ágyra.-Hoztam olyan krémet amitől egy kis időre elmúlik a fájdalom vagy enyhíti azt, mindjárt ide hozom.-felállt és a táskájához sietett. Valamit babrált egy jó öt percig.
-Kész vagy?-türelmetlenkedtem.
-Igen.-nyújtotta felém a dobozos krémet. Kinyitottam és még egy doboz állt benne, de a krém sehol.
Ránéztem értetlenül mire ő kivette a kis dobozt és felém fordult, és letérdelt.
-Lehet nem állsz még készen rá de én már teljesen. Szeretném megkérdezni lennél esetleg a feleségem?-köpni-nyelni nem tudtam ezért kellett volna várnom az étterembe is?~merült fel bennem a kérdés.
-K-komolyan kérdezed? Akkor Te írtad azt a levelet?-ültem fel még mindig egy száll törölközőben voltam, kicsit zavart de nem ez volt a lényeg.
Válaszképp bólogatott egy ezer wattos mosoly kíséretében.
-Hát....-húztam még egy kicsit az agyát, le is fagyott a mosolya.
-Nem?-hajtotta le fejét.
-Tudod, sok dolgon mentünk keresztül és nagyon hálás vagyok hogy vagy nekem meg minden...-hagytam egy kis szünetet.-Ezért jó hogy igent mondok.-mosolyodtam el.
ChangJo felnézett majd felém tornyosult, és megcsókolt.
-Számítottam rád.-mondta két csók között.
-Haha, akkor bekennéd?-mutattam a lábamra.
Azt a mosolyt semmi és senki nem tudta volna levakarni az arcáról. Visszajött hozzám, majd elkezdte kenni a dudort amit okoztam saját magamnak.
-Köszönöm.-ültem fel majd oda ugráltam egy lábon a bőröndömhöz.Kivettem a pizsamám ami egy rövidnadrág és egy topp, és elmentem átöltözni.
-Bejöhetek?Kezet akarok mosni.-kopogott az ajtón.
-Igen.-már rajtam volt minden ruha szerencsére.
-Mindig lekésem nem hiszem el.-állt a csap elé majd a tükörből nézett mind mindig.
-Miért nézel?-kérdeztem mosolyogva.
-Csak...-vágott hülye mosolyt majd megölelt.
-Megyünk aludni?-néztem rá.
-Menjünk.-megfogta kezem meg lehuppant velem az ágyra. Betakart engem, és magához húzott.
-Jó éjt.-puszilta meg homlokom.
-Meglesz ezek után, és köszönöm.-bújtam amilyen közel csak lehetett.
Kuncogott egyet majd lehunyta szemét. Engem hála az égnek  hamar elnyomott az álom.
Reggel arra keltem hogy mocorog mellettem ChangJo.
-Egy percre nem tudsz nem megmozdulni?-nézem rá mire ő hülye fejeket vágott. Elnevettem magam.
-Paboya.-mosolyogtam felé.
-Mond még egyszer.-nézett rám szúrós szemekkel.
-P-a-b-o-y-a.-betűzgettem mint a hülye.
-Aha... most ezért kapsz.-nyújtotta ki nyelvét majd rám mászott.
-Szállj le rólam!-kapálózni kezdtem de ChangJo lefogta a kezem.
-És ha nem mi lesz?-nevetett felém.
-Choi...-nem bírtam ki hogy ne nevessek.-Kérlek.-néztem rá amolyan kiskutya szemekkel de ez sem hatotta meg.
-Kellesz Kim.-közeledett felém, de furcsa, lett tegnap semmi baja nem volt.
-Engedj el és tiéd vagyok.-nevettem felé.
-Este is?-nyalta körbe száját, ezzel az őrületbe kerget.
-ChangJo!-kiáltottam rá.
-Mi van? Itt vagyok feletted.-mosolygott.
-Nem vicces.-ráztam meg a fejem.-Engedj el.
-De akkor este igen?

-Ha igent mondok leszállsz rólam?-húztam fel szemöldököm.

-Természetesen. De olyan jó itt.-kuncogott fel.
Nagyon sóhajtottam tudtam képes lenne napokig itt ülni rajtam ha nem mondok igent.
-Legyen.-mondtam unottan.
-Az igen szót akarom hallani nem a semlegese válaszod Kim Hyor.-ráncolta össze homlokát.
-Jó, igen tiéd vagyok, leszállnál rólam?
-Ez a beszéd baby.-nyomott egy puszit a számra majd úgy tett volna mintha leszállt volna rólam, de mégsem felállt  körülbelül egy másodpercre majd újra felettem volt, de már egészen közel simult hozzám.

35.rész

-Ez hideg én nem megyek be.-álltam meg a medence szélénél.
-Jajj Kim, gyere már.-nyújtotta kezét ChangJo.
-A-a maradok kint.-fordultam meg és visszaindultam a helyemre, csak hogy ChangJo hátulról, megölelt.
-Szeretlek te...-nyomott egy puszit a nyakamra, és megfogta a kezem úgy sétáltunk vissza.
-Én mi??-álltam meg.
-Hm, hát izé...jössz be a házba?-olyan cuki mikor tereli a témát.
-Ne tereld.-nevettem felé majd mentem utána.
Beértem a kis bungalóba, ChangJo wc-re ment. Nagy élvezettel jöttem be erre... Mindegy is...
-Kész vagy?-kopogtam be az ajtón.
-Gyere csak!-hallottam az utasító hangot, így ösztönösen benyitottam.
Bekerültem az ajtó másik oldalára, erre azt látom hogy a barátom fürdik.
-Te mi a szart csinálsz?-takargattam a szemem.
-Minek látszik?
-Hát te ne haragudj de nagyon beteg vagy.-nevettem rajta.
Erre nem válaszolt jobbnak láttam ha kimegyek.
-Máris mész?-nézett olyan kiskutya szemekkel.
Most én nem adtam neki választ, magam mögött becsuktam az ajtót.
Fáradt voltam így kicsit ledőltem de alvás lett belőle.

*ChangJo pov*
Alig vártam hogy kettesbe legyek Kimivel. Imádom ezt a lányt.
Végre sikerült becsalni erre kimegy. Ma viszem vacsorázni remélem el is jön szánok neki egy meglepetést.
Elkészültem kiviharoztam a fürdőből, erre azt látom hogy alszik.
Behuppantam mellé az ágyba és simogattam a hátát. Olyan gyönyörű.
-Hogy megyünk így el?-kérdeztem tőle, de minek is hiszen aludt.

*Kim pov*
Éreztem ChangJo simítását, és kénytelen voltam felkelni, minden kis mozdulatra felkelek.
-Hová akarsz te menni?-riadtam fel a kérdésére.
-Azt hittem alszol.-ült fel.
-Aludtam.-mosolyogtam.-Nos hová is megyünk?-néztem kíváncsian.
-Hát, gondoltam hogy elmehetnénk egy csodálatos helyre vacsorázni, ha nincs ellenedre.-nézett cukin.
-És ha ellenemre van?-ültem mellé.
-Akkor is elmegyünk.-nevetett majd ajkait az enyémre tapasztotta.-Öltözz fel, vagy fürödj meg vagy valami.
-Hát mondhattad volna előbb is.-majd felálltam és becéloztam a fürdőszobát, de magam mögött bezártam az ajtót a biztonság kedvéért.
Megnyitottam a vizet és beálltam a zuhany alá.
Gyors sebességgel, megfürödtem majd magamra tekertem a törölközőt.
-Kész vagy már?-szinte ütötte az ajtót ChangJo.
-Mi bajod van? Én sem piszkáltalak.-nyitottam ki már néha ezzel az idegeimre megy.
-Semmi, csak látni akartalak de nem törölközőbe.-nézett rám perverzül.
-Fejezd be!-ütöttem vállába majd elnevettem magam.
-Auu, köszönöm.-hajolt meg majd elment a ruhájáért.
Nevettem rajta mást nem is tudtam.
Előkerestem a bőröndömből egy csini inget és egy magasított szoknyát. A hajamat feltűztem.
-Na oppa mehetünk?-néztem a fürdőben lévő barátomra. Már megint magát nézegette.
Majd a tükörből a kérdésemre rám szegezte szemeit.
-Túl csini vagy még a végén másnak is fogsz tetszeni.-felém fordult és jött egyre közelebb.
-Nyugi nem.-pusziltam meg arcát.
-Nem ide akartam.-vágott szomorú fejet.
-Sajnálom.-nyújtottam ki nyelvem.-Indulunk?
-Igen indulunk.-fogta meg kezemet majd bezárta a szállásunk ajtaját.
Elhagytuk az épületet, 15 percet sétálhattunk. Hozzá sem szóltam olyan szép a környék, meg minden.
-Köszönöm.-öleltem meg.
-Ugyan mit?-tolt maga elé hogy láthasson.
-Miért rontod el?-nevettem felé.-Mindent.-öleltem újra.
-Gyere itt vagyunk-húzott egy étterem felé. Bementünk miközben néztem a csodás helyet ChangJo sehol nem volt.
A pincér hozott innivalót, majd egy üzenet volt mellette a tálcán ami a nevemre volt címezve.

~A világ legjobb feleségének~
-Elnézést, ez szerintem másnak szólna.-szóltam vissza a pincérnek. Az meg mintha a falnak beszélnék elmegy.
Belekortyoltam italomba, majd elfoglaltam helyemet.
Gondolkoztam hogy milyen férj az aki még egy levelet se tud felcímezni a feleségének.
Már 10 perce egyedül ültem néztem az órám, kezdtem idegesebb lenni.
Nézegettem minden fele, de sehol sem láttam ChangJo-t.

34.rész

Miután elénekelte nekem a darabját, meg sem tudtam szólalni.
-Mondhattad volna hogy ennyire rossz.-húzta fel szemöldökét.
-A.....-nem tudtam mit mondani.
-Aha, értelek.-mosolygott felém, majd közeledni kezdett.-Tényleg ennyire rossz volt?-fogta meg szabad kezével derekamat.
-Ne rontsd el a drámai pillanatot.-nevettem felé majd megöleltem.
-Szóval akkor?
-Tetszett még szép hogy, te hülye...-belevágott mondatomba.
-Hülye mi?
-Hülye.....öhm izé, megyünk abba a bizonyos hotelba?-tereltem a témát majd elindultam valamelyik irányba.
-Erre lakunk!-mutatott a ház felé, s közbe nevetett.
-Tudom csak megnéztem a virágokat.-na jó ez nem valami jó kitaláció.
-Aha.-nézett sejtelmesen.
-Ne nézz így.-ösztönösen ütöttem a vállába.
-Köszi.-ment be a kapun, bementem utána a házba majd odamentem hozzá.
-Haza megyek.-álltam a tv elé, mivel azt bámulta észre sem véve engem.
-Menj.-nem erre a válaszra számítottam.-A hotelba találkozunk, és állj arrébb, köszi puszi.
-Még is...Aish semmi.-fogtam magam felmentem a szobába a táskámé.
Időközben megláttam egy képet amit eddig soha nem vettem észre.
Egy lány volt az és ChangJo. Kicsit meglepődtem, a gondolkozásomnak a képen lévő személy vetett véget méghozzá úgy hogy a látószögem elől elvette a tárgyat.
-Nem kéne készülnöd?-állt mellém.
-De igen.-hajtottam le fejemet.
-Haladósan Kim, jó?
-Ja király majd ott látlak.-mondtam unottan.
El se akarok menni ha ilyen lesz, és a nem létező kukim se tudja hogy mi baja. Útközben találkoztam ChunJival. Reméltem hogy nem vesz észre, de nem jártam sikerrel.
-Kim?-futott át az utca túl oldaláról.
-Oh hello.-intettem neki, erőltettet mosollyal az arcomon.
-Hová ilyen sietősen?
-Ne haragudj majd felhílak vagy találkozunk, mennem kell haza.-meg sem várva válaszát elfutottam.
Sikeresen haza értem de előbb a kutyáimhoz mentem, legalább ők megértenek, már amennyire.
Ott voltam egy ideig majd a házat céloztam be.
Apa és Anya a konyhában foglalták el helyüket.
-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.
-Szia kicsim.-jött oda anya.-Na hogy érezted magad?-mosolygott felém.
-Jól.-én is viszonoztam mosolyát majd bevillant ChangJo képe, fent a szobájába.-Öhm, apu ráérsz úgy 20perc múlva?-néztem a falon lógó órára.
-Changjo már hívott minket.-mondta két falat között.-Nem eszel előtte?
-Nem köszi, készülődök.-felviharoztam a szobámba.
Elővettem a nagy bőröndöt igaz hogy csak 4 napra megyünk, de se gond.
Beindítottam egy kis zenét, és elkezdtem pakolászni.
Válogattam a ruhám majd azon kaptam magam hogy egyet se raktam be. Nem tudom mit vigyek.
Újra nézegettem őket, majd a felét beraktam, azzal a döntéssel hogy ~Nyugi Kim, valamelyik csak jó lesz.
Mindenem összeszedtem, majd lementem apához, akit épp tv-t nézett. Egy gond volt hogy bealudt.
Csendben felvettem a cipőm majd elindultam az ajtón túlra erre megszólít.
-Kimi hová?
-Hát a hotelba, nem lehet messze.-néztem vissza.
-Elviszlek csak pihentettem a szemem, ja igen kocsival maximum 1óra 10perc.
Erre nem válaszoltam már mentünk is a kocsihoz.
Beültem majd miután a csomagom is bekerült apa mellém foglalta el helyét.
Anyától el sem köszöntem, csak az ajtóban állt és integetett nekem. 
Elindult a jármű, majd bedugtam a fülesem.
Egy órája hallgattam a zenét, majd el is aludtam.
-Kimi itt vagyunk.-állította apa le a fülembe jövő zenét.
-Öhm máris?
-Igen kicsim.-mosolygott.
-Köszönök mindent szeretlek anyát meg puszilom.-mondtam majd kiszálltam.
Kivettem a bőröndöm, majd vártam ChangJo-t, miután apa elment.
-Kimi!!-szólított egy hang.
-Uhh?-fordultam meg.
-Mehetünk.-lihegett előttem ChangJo.
-Oké, szerintem is.-majd elindultam abba az irányba amerre ő ment.
Kicsit hátul mentem, amúgy sem volt téma. És kínos is lett volna, azóta gondolkozom, mióta olyan furcsa velem. Vagy is durván 3 órája.
-Nem jössz ide, nem harapok.-fordult felém.
-Öhm, de igen.-szökkentem mellé.
-Reménykedem hogy fog tetszeni.-rám sem sütötte szemeit.
-Biztos vagyok benne.-mosolyogtam a  semmibe.
Lassacskán oda értünk elkérdtük a szobakulcsot, és rendeztünk mindent.
ChangJo-t vártam miközben egy csaj sétált oda mellé. Kikerekedett szemmel néztem feléjük, ahogy ő puszilgatja és öleli, majd oda fut hozzám.
-Kimi gyere!-jött oda boldogan.
-A kulcsokat.-nyújtottam a kezemet utalva hogy passzolja ide, és majd ott találkozunk.
-A-a.-rázta fejét.
-Jó akkor majd ott találkozunk.-húztam a bőröndöm magam után majd megkerestem a kulcsról leolvasott szobaszámot. Leültem az ajtó elé majd vártam hogy mikor óhajt ide jönni az állítólagos barátom, aki egy másik lányt ölelget.
Végre megláttam hogy közeledik felém, viszont a csajjal. Oda értek hozzám szerencsés vagyok, mivel a csaj a szomszédban foglalja el a szállás helyét. Baromi jó.
-Na nyisd, aztán megyek fürödni.-sürgettem ChangJo-t.
-Beszeretnélek mutatni.-nyitotta ki az ajtót.
Behúztam a cuccaim.-Én is szeretnék sok mindent.-kivettem a fürdő ruhám, bementem a fürdőbe majd, mikor a felsőt vettem fel benyitott ChangJo, szerencsére már rajtam volt a takaró tényező.
-Reménykedtem, na én is jövök veled.-mosolygott.
Bajlódtam a kötéssel mert nem tudtam úgy kötni hogy ne szorítson és hogy ne essen le.
Oda fordultam Chang felé hogy valahogy kösse meg de erre pucéran van, szerencsére háttal volt.
-Seg....Inkább semmi.-fordultam vissza.
-Jó volt mi.-nevette mikor már felvette a nadrágját.-Na add ide segítek.-majd megkötötte a fürdőruhámat.
-Köszi.-kötöttem fel hajam közbe.
-Ez így tetszik.-ölelt meg hátulról. Majd a tükörből nézett rám.
-Kérdezhetek valamit?-fordultam felé.
-Bármit.-puszilt meg számat.-Na mond csak.-fogta meg vállaim.
-Nem lényeg.-mentem az ágyhoz ráhuppantam majd írtam anyának hogy megérkeztünk.
ChangJo még a fürdőbe intézte a dolgát mikor kopogtak.
-Igen?-nyitottam ki az ajtót.
-Szia Becca vagyok, ChangJo?-mosolygott a csaj felém.
-Fürdő.-mutattam unottan az említett helyiség felé.
-Köszönöm.-hajolt meg. Aha.... értem már miért van vele ChnagJo. Tök szép csaj meg minden.
Kimentem szétnézni egy kicsit, van bár is a medencénél nagyon jó hely. Gondoltam megköszönöm ChangJonak. Visszamentem a "bungaló"-ba. Erre ezt látom hogy ChangJo pólóban(ez viszont jó jel)
de ez a Becca nevezetű lány mellette fekszik és az én telefonommal fotózgatják magukat.
-Öhmm..-
-Oh Kimi. Ő itt Becca állt fel ChangJo.-
-Örülök a szerencsének.-ült az ágyon a csaj.
-Már találkoztam vele.-mondtam majd a telefonomhoz mentem ami az ágyon hevert, semmi kedvem nem volt egy légkörbe lenni ezzel a Becca nevű csajjal, így kimentem a medencéhez, lefeküdtem napozni.
Kaptam egy üzenetet anya volt az.
Felnyitottam a telóm majd elolvastam egy szülőm válaszát és kiléptem majd egy ChangJo fogadott.
Az a pabo csinált magáról egy képet, és ez lett a hátterem.
Aaaa, de olyan cuki. Nem tudok rá haragudni.
-Kim jössz fürödni?
-Menj Becca-val.
Nem kaptam választ majd oda jött mellém és leült a lábamhoz.
-Megint mi bánt? Becca a pasijával van.-meglepődtem de örültem is.
-Ja, értem.-ültem fel mellé.
-És hogy tetszik?-fogta meg combom.
-Imádom, köszönöm.-hajtottam fejem vállára.
-Ennyit kapok?
-Nem értelek.-vágtam olyan "mi van?"
fejet

-Na majd kezdem én.-közelebb hajolt, és megcsókolt.-Érted már?-nevetett felém.-Na menjünk fürödni.-húzott a medence felé, végül én sem ellenkeztem.

~A rossz vicc~

33.rész

-Újra rátérek a lényegre. Lennél a.......-halkult el.

-A?-nézetem rá felvont szemöldökkel.

-A barátnőm.-kicsit félve mondta mind ezt.

-ChangJo, bírlak de nem állok készen egy új kapcsolatra, sajnálom.-kicsit húztam az agyát, de olyan aranyos mikor szomorú.

-Gonosz vagy Kim nagyon gonosz.-mondtam magamnak.

-Ohh, semmi gond.-állt fel mellőlem.

-Most hová mész?

-A vendég szobába megcsinálom az ágyat pillanat az egész.

-Minek az neked?

-Nekem? Semmire, de neked szükséged lesz rá.-utalva hogy ott alszok.

Vártam rá egy ideje már, de nagyon éhes voltam.

Elfújtam a maradék gyertyákat, és kimentem a konyhába kaját csinálni.

ChangJo sehol. Szupi. Lehet hogy a "viccem" rosszul sült el.

Elővettem a szendvicshez valókat, majd elkezdtem csinálni még egy kar nem zavart meg ami a derekamhoz fonódott.

-Ilyenkor előjössz?-kérdeztem, rá sem sütve szememet.

 Sem kép se hang. Hát leszakad a pofám hogy még ő van felháborodva, mert nem tetszik a válaszom.

 -Na jó ChangJo figyu, nem tudom mi bajod de nem is izgatsz. Bocsi.-kikerültem őt majd leültem az asztalhoz.

Megint nem válaszolt csak állt egy ideig ott előttem, majd bement, és már csak azt hallottam hogy a szoba ajtó csapódik.

Megettem a kaját, majd a vendégszoba felé vettem az irányt.

Próbáltam elaludni. Forgolódtam, de aztán végül sikerült.

 Reggel arra keltem hogy valaki ül mellettem és simogatja az arcom.

-Jó reggelt.-mosolygott ChangJo.

-Oppa, hát te?

-Hát én? Ttt.-nézett hülye fejjel.

-Ja ilyenkor megszólalsz.-ültem fel mellé.-Tegnap viszont...

-Sajnálom és megértelek.-hajtotta le fejét.

-De hogy értesz.-keltem ki mellőle, majd a fürdőt céloztam be.

-Olyan cuki vagy mikor durcáskodsz.-jött utánam, és az ajtót támasztotta.

-Te meg nagyon humoros vagy.

-Mondj olyat amit nem tudok.-tette kezeit keresztbe.

-Jó... a barátnőd vagyok.-csaptam be az ajtót, majd elfordítottam a kulcsot a zárba.

-Na ne bassz át.. hallod...-ütötte az ajtót.

Ezután egy kis csöndet hallottam. Elintéztem a dolgaimat, majd gondoltam kimegyek.

-Huuuu. Tudtaaaaaaaaam.-ugrott elő.

-Azt a *******-nem mondom ki mit...

-Gondoltam amúgy.-állított meg.

-Még is mit?

-Hogy az enyém leszel, az az most már vagy.-érintette össze homlokainkat.

-Ügyes vagy.-villantottam egy fél mosolyt.

-Szeretlek Kim.-ajkaink össze értek.

Két csók között elmosolyodott.

-Még is mi olyan vicces?-távolodtam el tőle.

-Hát semmi.....Enyém vagy és örülök.-fogta meg kezeim.

-Hát én is.-nevettem. Majd a konyhába mentem.

-Ma mit csinálunk?-támasztotta a konyha pultot.

-Nem tudom, lazulunk? Ja és ma megyek haza.-huppantam le a nappaliban lévő kanapéra.

-Hm... Én tudom hogy mit csinálunk.-mászott rám. Ez bolond.

-Szállj le rólam.-ütöttem ösztönösen vállát.

-Auu, most ezt miért kell?-még mindig rajtam ült.

-Hát csak úgy.-nevettem azon a hülye fején.

-Akkor ma este csak úgy...-perverz mosolyát semmi és senki nem tudta volna arcáról letörölni.

-ChangJo....-szórtam felé "villámokat".

-Kim....-nevetett.

-Óóóó látnád most magad.-nem szólt gyorsan lehuppant rólam és a fürdőbe futott.

Felálltam majd oda mentem az ajtóhoz. 

Bekopogtam.

-Hahó minden oké?

- Öh gyere csak be!-hallottam az utasító hangot így ösztönösen lenyomtam a kilincset.

Beléptem és egy fél meztelen ChangJo-t láttam magam előtt.

-Nézem magam ahogy mondtad, de mi a hiba?-állt előttem.

-Hát te mekkora pabo vagy.-nevettem rajta.

-Nem tetszik a látvány?-jött közelebb.

-Maradj csak ott.-nevettem még mindig, már a könnyem folyt.

-Tudom hogy jól nézek ki de ezért ne sírj baby.-hát ez mindent vitt.

Elkezdtem rohangálni a nappaliba mert nem hagyott.

-Ha elkaplak nem lesz jó vége ügye tudod?-állt a kanapé előtt én a  kanapé mögé keveredtem.

-Huh de félek.-kezeimet összekulcsoltam. Elkezdtem az egyik irányba de nem jártam sikerrel.

Elkapott és megint a kanapér huppantunk.

-Na ki nevet a végén?-ült rám.

-Te, de szállj le rólam mert ez fáj.

-Bocsi.-vakarta tarkóját majd leült mellém.-Engesztelés képen elmegyünk sétálni?-boci szemek elő.

Ennek soha nem tudok ellenállni.

-Ha így nézel minden kérdésednél akkor igen lesz a válaszom.-mosolyogtam majd adtam egy puszit a szájára.

-Csinosan.-kacsintott majd bement a szobájába.

Szerencsére pakoltam be egy szoknyát amit szeretek, és még anyától kaptam. Azt gondoltam felveszem.

Hajamat kiengedtem majd kész is voltam.

Kimentem felvenni a cipőmet ChangJo még sehol.

-Kész vagy már csipkejózsika?-ordítottam a szobája felé.

-Kész. Képzeld.-jött ki egy gitárral a kezébe.

-És az kell a sétához?-mutattam az eszközre.

-Kell, de az titok hogy miért.-nyújtotta ki nyelvét, majd egy levelet vett kezébe és már tolt is ki a házból.

Kimentem a kapun majd jött utánam ő is.

-Kimiii, nagyon szeretlek ügye tudod?

-Hát nem is tudom.-vágtam hülye fejet, közbe mosolyogtam.

-És még én vagyok a pabo.

-Hát te.-nevettem felé.-Jól mondod te farok.

-Nem kapok semmit?-nézett rám. Utalva egy puszira, vagy valami.

-Majd miután előadod a darabod.-nevettem felé, hiszen egy gitárral mit csinálna?

-Bízz bennem baby, most bekötöm a szemed.-majd előtte adott egy puszit az arcomra.

-Lehet hogy nem jó ötlet.-nevettünk mindketten.-De mégis így teszek.

-Na ügyes vagy te.-csapott a fenekemre. Ez mi ez??-gondoltam magamba.

-Köszi.-mondtam unottan.

-Nem hagyhattam ki na.-fogta meg kezemet, és elindultunk. Kicsit féltem mert nem tudtam hogy hová megyünk.

Nem kellett 5 percnél több majd megálltunk.

-Maradj itt.-utasított már hivatalosan is a pasim.-Na leveheted!-emelte meg hangját.

Majd mikor újra láttam magam körül mindent ott állt ChangJo előttem a gitárral a kezébe.

Először oda adott valami levelet. 

Teli volt sok szívvel.

Olyan cuki volt benne volt a dal amit énekelt. És a végén az állt hogy ma megyünk egy hotelba. Persze ha már Niel-el nem jött össze.

És az a hang. 

Földbe gyökereztem.

32.rész
-Még is mit Kimi?-kicsit eltolt magától hogy szemembe nézhessen.
-Mindent.-öleltem újra.
-Na jó, gyerünk beljebb.-elengedett majd becsukta maga mögött az ajtót.-Szóval akkor Niel elmondta igaz?-ült a kanapéra.
-Igaz.-hajtottam le fejemet és csak az ajtóba álltam.
Oda jött majd államnál fogva felemelte.
-Sajnálom, tudom még nem egyszerű de lépj túl rajta.
-Hiányoztál.-magam sem tudom miért törnek ilyen szavak ki a számból.
Féloldalas mosolyt vetett arcára.
-Most ez mi volt?-néztem utána a konyhába menet.
-Csak eszembe jutott milyen volt régen...-kortyolt bele innivalójába.
-Nem értem, mire gondolsz?
-Hát úgy értem változtak a dolgok. Mindenki még te is. Néha nap órákig együtt voltunk, most meg örülök ha öt percre látlak. Mikor együtt voltunk mindig velem akartál lenni, na ez sem így van most már. Emlékszem a hülyéskedéseidre, a mosolyodra.... Nekem az a Kim Hyor kell, nem pedig ez itt.-mutatott rám.
Igaza van, így hogy belegondolok már nincs Niel, na jó senkim sincs....
-Van benne valami, de reménykedem már minden más lesz.-erőltetett mosoly.
 Nem tudom hogy amióta szakítottam ChangJo-val, lett-e valakije.
-Hülye gyere ide.-jött közelebb karjait széttárva. Majd átölelt, olyan aranyos mint régen, és az izmai, na jó térj észhez Kim.
-Szeretlek.-csúszott ki a számon.
-Én is.-na jó még is jól sült el.-Vártam mikor mondod ki.-nevettünk egyszerre.
Elváltam tőle majd szemébe néztem.
-Ne nézz így zavarba hozol Kim.-mosolygott.
-Bocsi, bocsi.-fordultam el de ő visszahúzott.
-Azt nem mondtam hogy nem tetszik.-perverz mosoly csillan arcára.
Egyre közeledett az arca az enyémhez.
-Szabad lesz?-suttogta.
-Legyen?-szája az enyémhez tapadt. Még is könnyű lesz Niel-t elfelejteni.
-Késő.-mosolygott két csók között.-Menj most fürödni ramatyul nézel ki, egyedül leszek este is úgy hogy itt maradsz. Érezd otthon magad, adok pizsit.-ment a szobájába, örülök hogy mindent eltervelt így estére. Mosolyogtam mint egy bolond szót sem szólva.
Adott egy nagy pólót, ami rám nagy volt, természetesen.
-Ne menj.-csapott a fenekemre.
-Hééj!
-Bocs de csábító.-nevetett majd elment ismét a nappaliba tv-t nézni.
Megengedtem a vizet oda bent, még megnéztem könnyel teli áztatott szemeim majd levetkőztem és, beleültem a forró vízzel teli kádba. Lazultam kb. 20-25 percet. Elég jó volt, a mai nap után. Közben írtam anyának egy sms-t hogy ma itt alszok ChangJo-nál erre írt egy ennyit: ~Rendben kicsim ezt vártam, vigyázz magadra! Puszi
Anya egy mondattal lebonyolít.
Felkötöttem a hajam, felvettem a "pizsamát" és kiindultam.
-ChangJo merre vagy?-nem találtam a szobájába így hát szóltam neki.
-Kövesd a hangom, hajrá.-hangján a mosolygást hallottam.
Úgy tettem ahogy mondta majd a nappaliba beérve sok gyertyával találtam szembe magam, ami szív alakú volt és ott várt ChangJo.
-Mit műveltél?-nevettem.
-Nem tetszik.-nézett meglepődve.
-De igen, sőt nagyon.
-Gyere ide.-oda mentem hozzá és leültem mellé.
-Kérdezni szeretnék valami tőled, ÚJRA.-ezt kihangsúlyozta.
Kicsit megijedtem hogy mit akar.
Mielőtt megkérdezte volna adott egy puszit a számra.

31.rész
Szerencsére hamar elaludtam. Niels is nyomta az ágyat mert hát úgy horkolt. Fáradt lehet szegény.
Nem tudtam aludni, még eleinte eltűrtem, de utána annyira idegsítő volt.
Nem ébresztetem fel átmentem az ő szobájába.
Lehuppantam ágyába majd álomba merültem.

*Niel pov*
Örültem hogy Kim és én együtt alszunk.
Annyira várta a holnapot bár amit mondani fogok neki...... Nem nagyon akarom.
Nagy nehezen elaludtam.
Reggel még mielőtt szememet kinyitottam volna, ösztönösen magam melletti lévő helyet tapogattam meg.
Senki nem volt ott.
Gondoltam már felébred.
Kimentem a mosdóba, majd bementem a cuccomért a szobámba.
Nagy meglepetésemre Kim feküdt az ágyamba.
Mit keres itt?
4 óra múlva indul a gépem ideje felkelni.

*Kim pov*
Reggel már Niel keltett, ezek szerint előbb ébredt a keleténél.
-Jó reggelt.-ült le mellém.
-Neked is.-mosolyogtam és felültem.
-Mit keresel itt?
-Nagyon hangos voltál az éjjel így átjöttem, mert nem bírtam aludni.-mosolyogtam.
-Felkelthettél volna.-simogatta arcom.
-Nem tettem.-fogtam megkezeit.
-Na öltözz nem sokára, megyünk.-felpattantam majd bementem a ruhámért, és a fürdőbe  igyekeztem.
Izgulok a mai nap miatt.
Elkészültem hamar, majd utoljára megetettem a kutyákat.
Kimentem és hátra vettem az irányt a jószágokhoz.
De valaki megzavart.
-Psszt, Kim, beszélnünk kell.-RinRin volt az.
Megint az idegesítő dumái az agyamra mennek.
-Mond.-sétáltam unottan a kapu elé.
Majd Niel jött ki a házból.
-Kim beszélhetnénk.
-Na majd elmondja ő.-mutatott RinRin Niel felé.
Miről van szó? Kérdezem magamba.
-Vigyázz magadra, vagy is nem biztos hogy elmész már.-majd RinRin ment tovább.
Azt hittem megütöm.
-Gyere a kutyákhoz.-szóltam a srác felé.
Gyorsan oda is szökkent és maga elé fordított.
-Nehéz ezt elmondani. Tudom szemét vagyok, de.....
-Mond már!
 -De kellettél, és már nem tudom mit érzek.-a kutyakaja kiesett kezemből. Mit akar ez jelenteni?
-Aha, igen.-nagyon fájt és ez csak a mondat eleje.
-Haza fogok menni, majd visszaköltözök máshová, de itt fogok élni veled egy városba. A lényeg az hogy igazából, ChangJo-t érdemled meg, csak csináltam egy baromi nagy hibát.
-Mekkora egy szemét vagy.-néztem erősen a szemébe, közben könnyeimet küzdöttem le.-Mond csak tovább, ennél jobban már nem árthatsz.
-Sajnálom, megbeszéltem velük hogy legyenek együtt mert nekem kellettél volna. De rájöttem hogy talán még sem.
Adtam neki egy jobbost.-Jó úgy is össze vagy pakolva húzz el innen, soha többet nem akarlak látni!-ordibáltam így reggelről biztos jó lehetett a szomszédoknak.
Amennyire vártam ez az utat most úgy utálom.
-Kim de....-vágtam a mondatába.
-Semmi de takarodj innen, és vissza se gyere!-mutattam a kapu felé.
Holmijait kicipelte.
-Nem akartam ezt, hidd el.-fordult vissza.
-Aha, menj haza és ott viccelődj.-mentem be a házba, és felrontottam a szobába, anya és apa a konyhából nézett hogy mi bajom.
Becsaptam az ajtót és hevesen pakolni kezdtem kifele a bőröndből.
-Kicsim minden oké?-jött be anya.
-Nem semmi nem oké, mind végig hazudott. Utálom.-könnyeimet ezúttal nem tartottam vissza.
-Sajnálom. Hagyd, és keresd az igazit aki az utca végén lakik.-nyomott egy puszit a homlokomra majd kiment.
Mit beszél az anyám? Hihetetlen. Tudtam hogy ChangJo-ra gondol.
Felvettem egy pulcsit, majd elindultam az utcára.
-Majd jövök.-szóltam a szüleimnek.
Nem tudtam hogy hová menjek, elmentem a parkba, magányosan éreztem magam.
Elővettem a telefonom és gondolkoztam hogy írjak ChangJo-nak vagy élőbe jobb lenne oda menni.
Nem tudtam mit csináljak.
Erőt vettem magamon és írtam egy üzenetet ezzel a szöveggel:
~ Szia ChangJo!
tudnák beszélni? ˇˇ
Hamar kaptam is egy választ.
~ Persze, eljössz? Egyedül vagyok ;)
Erre nem írtam vissza, elindultam a ház felé.
Nem telt 15 percnél többe és ott is voltam mély levegőt vettem majd becsöngettem, még mindig könnyeim folytak. Ezt nem lesz könnyű olyan hamar feldolgozni.
-Szia Kim, örülök hogy itt vagy.-mosolygott ChangJo. Régen láttam jó volt újra beszélni vele.
Nem szóltam semmit csak megöleltem szorosan.
-Öhm, minden oké?-lepődött hangja volt.
-Nem semmi nem oké, sajnálom.-mondtam remegős hangon.

30.rész
-Pihennie kell most küldtek ki tőle, és így hazajöttem.-simogatta fejemet.
-Akkor majd ha hazajövünk, meglátogatjuk?-néztem a szemébe.
-Mindenképp.-majd megcsókolt.-Szeretlek te hülye.-ölelt meg.
-Ha én hülye vagyok akkor te mi vagy?-nevettem.
-Jogos.-nevetett ő is.
-Elmegyek fürödni mert nem akarok fáradtan menni az útra, alig várom.-mondtam neki majd elindultam a fürdőbe.
Mikor már majdnem oda értem az ajtóhoz Niel hátulról megfogott és betolt a fürdőbe.
-Nem tudom hogy tudok-e holnapig várni.-nyomott az ajtóhoz.
-Niel kénytelen leszel.-kacsintottam rá.
-Kimi...... valami biztatóbbra számítottam.-lépett hátrébb.
-Fürödni szeretnék ha nem bánod. És mire? Amúgy nem értelek.-elmentem még gyorsan a telómért mert mindig nálam van ha fürdök akkor is.
-Hagyjuk semmi. Jó jó megyek is.-lehajtott fejjel lépegetett az ajtó felé, azt hittem már kiment és gondoltam nyugodtan levehetem a pólóm. Rosszul hittem.
-Kérdezni akartam hogy nem akarsz velem fürödni?-nevetett az ajtóba kukucskálva.
-De egy bolond vagy.-nevetem felé.
-De nekem tetszel így is. Sőt... -perverz mosolya elég idegesítő meg kell mondjam.
-Na menj szépen ki.-nyújtottam ki a nyelvem majd magamra zártam az ajtót.
Ledobtam minden ruhám majd beültem a forró vízbe. Majd behunytam szemeim. Aztán kicsit lazultam még meg nem  zavart újra ez a jó madár.
-Kim pisilnem kell.-komolyan mint az 5 éves kisgyerek.
-Kicsi a hólyagod.-nevettem rajta.
Nem szólt semmit, gyorsan beszappanoztam magam majd leöblítettem és kiszálltam.
Magamra tekertem a törölközőt, és elfordítottam a zárban lévő kulcsot.
Érdekes módon senki nem akart benyitni mert "pisilni" kéne neki. Úgy szeretem, még ha kisfiús is.
Kimentem, a szobám felé vettem az irányt mikor Niel elkapott hátulról és a szobájába vitt.
-Most már enyém vagy.-dobott le az ágyra majd felém feküdt.
-Egy száll törölközőbe vagyok drága Daniel, szeretném ezt lecserélni a pizsamámra.
-Jó jó mindig ezt csinálod.-egymás szemébe nézve mondtuk ezeket.
-Mit? Mire gondolsz?-néztem rá kérdőn és közbe próbáltam felülni, és sikerrel is jártam.
-Hát ezt. Semmi Kim semmi.-túrt bele a hajbába.-Na menj átöltözni ne hogy még a végén meglássalak. Mert nem szabad.-nyitotta ki szoba ajtaját célozva hogy hagyjam el a helységet.
Kiléptem majd mikor csukódott be az ajtó nem hagytam.
-Niel, figyelj nem akarsz ma velem aludni?-elővettem a cuki nézésem.
-Hát nem is tudom. Még a végén más leenne úgy hogy nem.-csukta be az ajtót végleg.
Én nem értem ezt a gyereket. Holnap úgy is együtt kell aludnunk vagy ott is ezt fogja csinálni? Mert el se megyek akkor.
Bementem a szobámba és felvettem a pizsimet és befeküdtem az ágyba aztán eszembe jutott  a telefonom elment a fürdőbe érte. Visszafele kaptam egy üzenetet. ChangJo-tól.
Ez állt benne:
~ Szia Kim! 
Reménykedtem hogy még látlak mielőtt elmész, de hiába. Még mindig tudom hogy elrontottam mindent sajnálok de nagyon. Érezd jól magad és vigyázz magadra. "Saranghae ChangJo <3
Minek oda az a szív? És a szeretlek... Nem értem meg az ilyen kirohanásokat.....Nem is fogom.
Aztán még egy üzit kaptam ez is ChangJo-tól. Egy képet küldött ezzel a felirattal: ~Aludj jól! :)
Erre sem reagáltam próbáltam aludni. De kopogtak az ajtómon.
-Szerelem bejöhetek?

 -Gyere csak.-mondtam unottan.
-Ne haragudj rám. Jó?-jött oda mellém az ágyba Niel.
-Én nem tudom mi bajod, de nem akarom hogy így menjünk el.-néztem rá.
-Sajnálom jó? De én már nem tudok várni nekem kellesz Kim.-bújt oda hozzám.
-Hülye majom. Szeretlek.-adtam a szájára egy puszit.-Most már tényleg aludjunk jó? Holnap már megyünk.-izgatottan mondtam neki.
-Aludj jól szerelem.-nyomott egy puszit a homlokomra és átölelt majd lefeküdt mellém.

29.rész
-Most már elégedett vagy?-mosolyogtam felé.
-Teljesen.-önelégült mosolyát nem tudta semmi sem letörölni az arcáról.
-Apa neked mondta a holnapot?
-Már pár nappal ezelőtt csak nem tudtuk hogy te majd mit mondasz. De reménykedem hogy benne vagy.-ült le az ágyamra.
-Persze hogy benne.-ültem az ölébe.-De én fáradt vagyok, úgy hogy lefekszek aludni. Te is pihenhetnél.
-Jó rendben, értem én. Szeretlek.-majd felálltam öléből ő az ajtóm felé indult.
Nem tudtam hogy meg-e kérdezzem hogy itt alszik-e velem. De nem tettem.
Bekapcsoltam a telefonom és beindítottam rajta a zenét, és hallgattam pár számot. Majd az utolsó számot egy üzenethang választotta félbe.
A következő állt az üzenetbe, nem tudtam ki lehet az hiszen rejtett szám volt.
~Szeretlek szívem, aludj jól.Puszi:Niel <3~
 Olyan aranyos. Nem írtam neki vissza. Mosolyogtam egy jót, majd próbáltam el aludni.
De előtte kimentem wc-re majd félig nyitva volt Niel szoba ajtaja de nem láttam bent senkit.
Bementem hogy hátha takarásba van, de nem találtam ott senkit.
Nem hiszem el hogy az éj közepén elmegy és még nem is szólt. Gondoltam hogy L.joe-hoz mehetett. Vagy is reméltem, hiszen napokig nem találkoznak majd.

~reggel~
 Magamtól keltem és ami meglepőbb ennél hogy elég korán még csak hajnali 5:32 mutatott az óra.
Nem feküdtem vissza mert apa mondta hogy hétkor indulni akar, hogy több időnk legyen.
Kimentem a fürdőbe, még félálomba na és persze kómásan. Megmostam az arcom, és kimentem megetetni a kutyákat.
Niel épp akkor jött be a kapun mikor kiléptem az ajtón.
-Jó reggelt szívem!-közeledett felém, de kikerültem.
-Aha persze, jót?! Neked is.-feleltem flegmán tudatva vele az estét.
-Minden oké?-nem esett le neki.
-Teljesen.-majd a kutyákhoz mentem.
Niel vállat vont, és bement a házba.Mikor végeztem az etetéssel én is bementem és felmentem a fürdőbe fogat mosni és készülődni. Bár nem biztos hogy el akarok menni, ezek után.
Mikor beértem a fürdőbe, láttam Niel telefonját a mosógép tetején.
Na pont jó alkalom ahhoz hogy tudjam hogy hol volt. Megnéztem a hívásait. Ott nem volt semmi érdekes de az üzenetei épp ellenkezőt mutattak.
Hát kinek a neve állt ott? Nem más mint Liz.
Megnéztem az üzenetet vagy is az első mondatot.
~Sajnálom...Kimi-nek egy szót se :(( Üdv:LIZ~
Mi a *******???!!! Mikor tovább haladhattam volna az olvasással bejött Niel.
-Kim te mit csinálsz?-kapta ki telefonját a kezem közül.
Nem bírtam ki sírás nélkül hogy tehette ezt egy nappal az utazás előtt. Nem hiszem el.
-Még is miért sírsz?-vágott érthetetlen fejet.
-Mond meg inkább te! És hol voltál az este mert itthon biztos hogy nem...!-a szavak egyre hangosabban jöttek ki a számon.
-Maradj csöndbe, a szüleid felébrednek.-próbált csitítgatni.
-Maradjak csöndbe? Neked ez a legfontosabb?? Ja nem neked Liz a legfontosabb.-próbáltam az ajtó felé törni mikor elém állt.
-El kell mondanom neked valamit.-hajtotta le a fejét.
-Nekem nincs beszélni valóm veled.-épp kinyitottam nagy nehezen az ajtót mikor apa állt ott.
-Kislányom mi történik itt?-kérdezte apa tőlem, közbe a vállamat fogta.
-Majd ő elmondja.-húztam a szobámba amilyen gyorsan csak tudtam.
Na jó megint hallgatóztam egy kicsi ahogy apa és Niel beszélgetnek.
-Na fiam hallgatlak!-mondta apa azt ajtóban állva Nielnek.
-Jó, de Kimnek ne tessék szólni.
Az van hogy L.joe a haverom, nos...s-sajnálom n-nehéz ezt elmondani.-hallottam Niel hangján a síró görcsöt. De hogy jön ide L.joe????...gondolkoztam pár másodpercig majd hallgattam tovább.
-L.joe kórházban van. Este ő és Liz meg pár ismerőse elmentek valahova, de nem tudom hogy pontosan mi történt és Liz hívott hajnalba hogy L.joe kórházba került. Kim-et nem akartam ezzel terhelni, így nem mondtam neki. Tudom az sms amit kaptam kicsit félreérthető volt, de ezt azután kaptam mikor hazaindultam reggel a kórházból.
Apa egy szót se szólt csak megfogta Niel vállát.
-Akkor azt hiszem neki is el kéne egyszer mondanod. És itt lenne az ideje még meggondolja magát mindenbe.-mondta apa, majd visszament a szobájukba.
Hallottam a lépteket a szobám felé. Majd a kopogást:-Bejöhetek?
-Gyere csak.-az ablak felé fordultam és közben a könyvemet nézegettem.
-Kim mondanom kell neked valamit, ha most meghallgatsz.-szipogott Niel.
-Nem kell semmit mondanod.
-De......-kezdett volna a mondatába de belevágtam.
-Semmi de. Hallottam mindent.-összecsuktam könyvem majd oda mentem hozzá.-Sajnálok mindent. És ha akarod nem kell elmennünk holnap sem.-öleltem meg őt.
-Én sajnálom hogy nem mondtam el neked. De megyünk mindenképp, mert már holnap elvileg haza engedik. De ma nem kéne vásárolni mennünk majd holnap bepótoljuk, oké?-nézett könnyes szemeivel az én szemembe.
-Rendben.-válaszoltam és fejemet vállára hajtottam.-Mi lenne ha L.joe-hoz bemennénk?-néztem fel rá.

28.rész
Már apa és anya lent vártak minket. Leültünk az asztalhoz, majd elkezdtünk enni.
-Aztán vigyázzatok magatokra!-fogta meg anya a kezemet.
 -Nyugi anya nem lesz semmi baj!-próbáltam nyugtatni.
Niel az asztal alatt a lábamat simogatta. Hát oké, enni se tudtam.
-Na jó, nekem ennyi elég volt köszönöm a vacsit.-felálltam majd adtam anya és apa homlokára egy puszit.
-Én nem kapok?-nevette el magát Niel.
-Majd fent.-mosolyogtam és indultam a szobám felé.
Tudom nem szép dolog hallgatózni, de kíváncsi voltam hogy Niel és a szüleim milyen összhangba vannak egymással. Mert Niel anyáékkal beszélgetett, jó jel.
-Nagyon hálás vagyok hogy befogadnak, és köszönök mindent megígérem hogy vigyázok Kimire.
-Ugyan már, szívesen látunk.-mondta apa Nielnek majd hallottam hogy valaki feláll.
-Köszönöm a vacsorát is, finom volt.-majd elkezdett felém közeledni a személy.
Gyorsan felrohantam a lépcsőn. Azt hittem az én szobámba jön Niel, de láttam hogy ő a saját szobája felé veszi irányát, és bent elkezd pakolni ő is a bőröndjébe.
Visszamentem a szobámba majd még pakolgattam egy kicsit én is, de valami hang elterelte a figyelmem.
Az ablakom felől jött, valaki dobálta kővel. Nagyon okos egy ember mondhatom. 
Hát nagyon nem lepődtem meg mert hogy ChangJo volt az. Kinyitottam az ablakot és kiszóltam:
-Te normális vagy? be töröd az ablakom.-próbáltam nem hangosan beszélni.
-Jól van ne haragudj, beszélhetnénk?
-Ugyan miről? Nekem nincs kedvem veled beszélni.-fordultam volna meg mikor visszaszólt.
-Kérlek, fontos lenne!-hát ezek után még velem akar beszélni, de igazából kíváncsi voltam hogy mit akar mondani így lementem a ház elé.
-ChangJo itt vagyok lent, mit akarsz? Nem nagyon vagyok kíváncsi arra hogy milyen RinRin ágya.-jó ez lehet hogy kicsit szemétség volt. Most eszembe jutott amikor Niel és Liz.....na mindegy vissza a valóéletbe.
-Nem erről szeretnék beszéli. De ha ennyire érdekel, akkor megyek is.-majd indult a kapu felé.
-Jó oké, mond meghallgatlak.-álltam, s összekulcsoltam a kezeim.
-Lehet hogy most ezen is ki fogsz egy kicsit borulni, de meg kell ígérned hogy RinRin-t nem hibáztatod. Mert nem az ő ötlete volt. Oké?-kérdezte és megfogta közbe a kezemet.
-Térj a lényegre, mert pakolni akarok nem a ti szarjaitokat hallgatni.-kaptam ki a kezemet az övé közül.
-Jó bocs, tudom te és Niel...-túrt bele a hajába....na az van hogy nem vagyok együtt RinRin-nel.
-Akkor ez mégis mi volt?-néztem felé kérdőn.
-Tudom mindent elrontottam és így jutottam ide, de csak azért volt ez az egész hogy féltékennyé tegyelek. Na jó ez baromi hülyén hangzott. De nem jártam sikerrel. Ne haragudj.-még így is hazudik hogy utána mentem. És ezt vágja a fejemhez, igazán köszönöm.
-Hát bocs de erre nem tudom mit is mondjak..... Még én hülye elmentem a reptérre hogy megkérjelek hogy ne menj el. És erre te....Szánalmas vagy ChangJo ugye tudod?
-Té....-kezdett volna mondandójába de közbe vágtam.
-És ha most megbocsájtasz mennem kell. Majd bementem a házba, és amilyen gyorsan csak tudtam felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.
Minél hamarabb el akarok innen menni, hogy még véletlenül se lássam ezt a két jómadarat.
Gondolkozásomat egy kopogás szakította félbe.
-Hahóóó!!-egyre erősebben verték az ajtót.
-Neked is elment az eszed???-nyomtam le a kilincset.
-Miért még kinek?-nézett rám apa.
-Bocs apu, nem tudtam hogy te vagy. Csak könyvet olvasok.-na jó ez enyhe hazugság volt.
-Már be vagytok pakolva, mert nem nagyon lesz időtök holnap. Még elviszlek titeket a szomszéd városba kicsi vásárolhattok Niel-el ha van kedved persze, de tőle is megkérdezem.
-Hát még pár cucc kell a bőröndbe, de benne vagyok a holnapi dologba. Szerintem Niel is. De most lefekszem aludni Szeretlek apa.-mosolyogtam apa felé mint akinek semmi baja sincs.
-Jó éjt kislányom, én is szeretlek.-majd kiment a szobámból.
Nézegettem egy darabig ki az ablakomon, majd Niel jött a szobámba.
-Bejöhetek?-és egyre közelebb jött.
-Már bent vagy.-mosolyogtam felé.
-Kim, biztos hogy velem akarsz jönni? Jól meggondoltad magad?-oda jött és megölelt.
-Igen egészen biztos. De miért? Valami baj van?
-Nem semmi, akkor megnyugodtam. És nem tartozol nekem még valamivel?
Először nem esett le hogy miről beszél. De utána  a vacsora oda lent, és a kérdése. Bevillant.
-Ömmm, mivel is?-tettem a hülyét.
-Na jó, majd rájössz.-durcásan elfordult majd az ajtó felé lépkedett.
Visszahúztam a kezét.-Csak hülyültem de igen tudom hogy mit felejtettem el. Csokit hozni fel a szobámba.-nevettem felé. Még kicsit húztam az idegeit.
-Vicces vagy.-nézett rám egyik szemöldökét felhúzva.-Ne....-kezdett volna bele a mondatába de  közbe vágtam a csókommal.