31.rész
Szerencsére hamar elaludtam. Niels is nyomta az ágyat mert hát úgy horkolt. Fáradt lehet szegény.
Nem tudtam aludni, még eleinte eltűrtem, de utána annyira idegsítő volt.
Nem ébresztetem fel átmentem az ő szobájába.
Lehuppantam ágyába majd álomba merültem.

*Niel pov*
Örültem hogy Kim és én együtt alszunk.
Annyira várta a holnapot bár amit mondani fogok neki...... Nem nagyon akarom.
Nagy nehezen elaludtam.
Reggel még mielőtt szememet kinyitottam volna, ösztönösen magam melletti lévő helyet tapogattam meg.
Senki nem volt ott.
Gondoltam már felébred.
Kimentem a mosdóba, majd bementem a cuccomért a szobámba.
Nagy meglepetésemre Kim feküdt az ágyamba.
Mit keres itt?
4 óra múlva indul a gépem ideje felkelni.

*Kim pov*
Reggel már Niel keltett, ezek szerint előbb ébredt a keleténél.
-Jó reggelt.-ült le mellém.
-Neked is.-mosolyogtam és felültem.
-Mit keresel itt?
-Nagyon hangos voltál az éjjel így átjöttem, mert nem bírtam aludni.-mosolyogtam.
-Felkelthettél volna.-simogatta arcom.
-Nem tettem.-fogtam megkezeit.
-Na öltözz nem sokára, megyünk.-felpattantam majd bementem a ruhámért, és a fürdőbe  igyekeztem.
Izgulok a mai nap miatt.
Elkészültem hamar, majd utoljára megetettem a kutyákat.
Kimentem és hátra vettem az irányt a jószágokhoz.
De valaki megzavart.
-Psszt, Kim, beszélnünk kell.-RinRin volt az.
Megint az idegesítő dumái az agyamra mennek.
-Mond.-sétáltam unottan a kapu elé.
Majd Niel jött ki a házból.
-Kim beszélhetnénk.
-Na majd elmondja ő.-mutatott RinRin Niel felé.
Miről van szó? Kérdezem magamba.
-Vigyázz magadra, vagy is nem biztos hogy elmész már.-majd RinRin ment tovább.
Azt hittem megütöm.
-Gyere a kutyákhoz.-szóltam a srác felé.
Gyorsan oda is szökkent és maga elé fordított.
-Nehéz ezt elmondani. Tudom szemét vagyok, de.....
-Mond már!
 -De kellettél, és már nem tudom mit érzek.-a kutyakaja kiesett kezemből. Mit akar ez jelenteni?
-Aha, igen.-nagyon fájt és ez csak a mondat eleje.
-Haza fogok menni, majd visszaköltözök máshová, de itt fogok élni veled egy városba. A lényeg az hogy igazából, ChangJo-t érdemled meg, csak csináltam egy baromi nagy hibát.
-Mekkora egy szemét vagy.-néztem erősen a szemébe, közben könnyeimet küzdöttem le.-Mond csak tovább, ennél jobban már nem árthatsz.
-Sajnálom, megbeszéltem velük hogy legyenek együtt mert nekem kellettél volna. De rájöttem hogy talán még sem.
Adtam neki egy jobbost.-Jó úgy is össze vagy pakolva húzz el innen, soha többet nem akarlak látni!-ordibáltam így reggelről biztos jó lehetett a szomszédoknak.
Amennyire vártam ez az utat most úgy utálom.
-Kim de....-vágtam a mondatába.
-Semmi de takarodj innen, és vissza se gyere!-mutattam a kapu felé.
Holmijait kicipelte.
-Nem akartam ezt, hidd el.-fordult vissza.
-Aha, menj haza és ott viccelődj.-mentem be a házba, és felrontottam a szobába, anya és apa a konyhából nézett hogy mi bajom.
Becsaptam az ajtót és hevesen pakolni kezdtem kifele a bőröndből.
-Kicsim minden oké?-jött be anya.
-Nem semmi nem oké, mind végig hazudott. Utálom.-könnyeimet ezúttal nem tartottam vissza.
-Sajnálom. Hagyd, és keresd az igazit aki az utca végén lakik.-nyomott egy puszit a homlokomra majd kiment.
Mit beszél az anyám? Hihetetlen. Tudtam hogy ChangJo-ra gondol.
Felvettem egy pulcsit, majd elindultam az utcára.
-Majd jövök.-szóltam a szüleimnek.
Nem tudtam hogy hová menjek, elmentem a parkba, magányosan éreztem magam.
Elővettem a telefonom és gondolkoztam hogy írjak ChangJo-nak vagy élőbe jobb lenne oda menni.
Nem tudtam mit csináljak.
Erőt vettem magamon és írtam egy üzenetet ezzel a szöveggel:
~ Szia ChangJo!
tudnák beszélni? ˇˇ
Hamar kaptam is egy választ.
~ Persze, eljössz? Egyedül vagyok ;)
Erre nem írtam vissza, elindultam a ház felé.
Nem telt 15 percnél többe és ott is voltam mély levegőt vettem majd becsöngettem, még mindig könnyeim folytak. Ezt nem lesz könnyű olyan hamar feldolgozni.
-Szia Kim, örülök hogy itt vagy.-mosolygott ChangJo. Régen láttam jó volt újra beszélni vele.
Nem szóltam semmit csak megöleltem szorosan.
-Öhm, minden oké?-lepődött hangja volt.
-Nem semmi nem oké, sajnálom.-mondtam remegős hangon.