26.rész
-Gyönyörű vagy Kimi!Ez hozzá kell tennem.-mondta nekem Niel. -Indulhatunk?
-Köszönöm, igen azt hiszem.
-Szeretném ha megengednéd hogy bekössem a szemed, hogy ne lásd a meglepetésed, nem bánod ügye?-kérdezte mosolyogva.
-Háááát...... Na jó legyen.-majd elővette a fekete szalagot és a bekötötte a szemem.
Igazából kicsit féltem hogy hová visz, de bíztam benne.
Beültünk egy taxiba.
-Kim minden oké?-kérdezte Niel és megfogta kezemet.
-Persze, kíváncsi vagyok mit találtál ki.-mosolyogtam közben.
-Nyugi megígérem tetszeni fog, és nem fogsz csalódni. Vagy is reménykedem benne.-erre nem válaszoltam, eszembe jutott hogy anya és apa nem is írtak még egy hülye üzenetet sem. Próbáltam nem erre gondolni, de nem nagyon ment. Nem sokkal később leállt a kocsi is.
-Itt vagyunk, várj segítek.-mondta Niel és átszaladt az én felemre. Kinyitotta az ajtót, és kisegített.
-Levehetem most már?
-Igen le.-majd segített leszedni ami eltakarta a szemem.
Egy bár féleség felé vettük az irányt.
-Hölgyem.-nyitotta ki az ajtót Niel, előttem.
Csak mosolyogtam, olyan rendes velem.
-Csak mi vagyunk itt?-kérdeztem hiszen senki sem volt rajtunk kívül az épületbe.
Nem szólt semmit csak mosolygott, majd előugrott mindenki.
-Meglepetés!!!!!!-kiabálták egyszerre.
Teljesen lefagytam a látványtól: ChangJo és RinRin, L.joe és Liz és ChunJi meg két srác őket nem ismertem.
-Óóóóó srácok nagyon köszönöm!-mondtam majd bármennyire is nem akartam oda mentem mindenkihez megölelni, és megköszönni hogy eljöttek.
-Köszönöm ChunJi.-mosolyogtam felé, majd megöleltem.
-Nincsen mit Kim.-majd átadta az ajándékát, és viszonozta ölelésem.
-Köszi Liz, és neked is L.joe.-majd őket is megöleltem, bár Liz-t nem nagy kedvem volt, de azért ez rendes tőle. Ők is az ajándékokat készítették elő.
Majd jött RinRin és ChangJo. Nyugi Kim, mondtam magamnak.
-Köszi srácok rendesek vagytok.-őket is megöleltem, ha boldogok együtt hát legyen.
-Kimi, szeretnék neked bemutatni két jó barátomat. Velem jönnél egy picit?-húzott el Niel.
Még elmentünk az épület másik sarkába megtörtem a kettőnk közötti "csendet" ha mondható így, hiszen a zene a háttérbe ment meg a buli is kezdett beindulni.
-Köszönöm nagyon ezt a meglepetést. Szeretlek!-mondtam Nielnek.
-Igazán nincs mit neked bármit.-majd megcsókolt.
Körülöttünk mindenki csak hangoskodott:-"húúúúúúúúúúúh" éljen a szerelmes pár.-zavarba jöttünk mind a ketten.
Oda mentünk a két sráchoz.
-Köszi hogy eljöttetek.-mondtam nekik mosolyogva.-Kim Hyor vagyok, de csak hívjatok Kimnek vagy Kiminek.-nyújtottam kezemet feléjük.
-Örülök a szerencsének. Ricky vagyok.-mosolygott az egyik srác. Rendesnek tűnik.
-Szia Bang Min Soo vagyok, de szólíts csak C.A.P-nek.-majd kezet fogtam velük.
 -Niel gratu neked tesó.-nevetett a két "új" srác.Ő persze nem szólt semmit, ő is csak nevetett.
-Kim jut eszembe, hoztunk ám ajándékot is.-mondta Ricky, és nyújtották mind a ketten a csomagot.
-Jajj nem kellett volna, köszönöm nektek.-majd megöleltem őket is.
-Neked még van egy meglepim.-mondta Niel és húzott a kijárat felé.
-Ennél több?-nevettem.
-Igen és remélem örülni fogsz neki, mert hogy ez duplán meglepi.-kiértünk a bár elé és egy autó állt meg előttünk. Nem volt ismerős a jármű fogalmam sem volt hogy miért van ez itt.
Majd miután kiszállt belőle két ember, rájöttem. Méghozzá a két ember anya és apa volt.
Oda rohantam hozzájuk.
-Szia kislányom, boldog névnapot neked.-és egy borítékot nyújtottak felém, majd megöleltek.
-Sziasztok! Hiányoztatok.Mi ez a levél?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Nyisd ki, megsúgom Niel ötlete volt.-kacsintott apa, majd lepacsiztak a barátommal. Azért jó látni hogy ilyen jóban vannak.
Kinyitottam a borítékot, és egy repülőjegy volt benne. Minek kéne ez nekem? kérdeztem magamba.
Niel a hátam mögé állt majd elővette az ő jegyét.
-Jössz velem hozzánk, már nem tudtam várni még a program nem vált. És jó hír hogy megyünk wellnes hotelba, a szüleim lerendezték nekünk.
Mi a ......??? most álmodom?
-Te jó ég, nagyon köszönöm nektek!!-mind a hármójukat szorosan öleltem.-Niel mond hogy csak ketten megyünk.-nevettem.
-Nyugi csak édes kettesben leszünk.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-És ez mikorra szól?-kérdeztem meglepődve, örömkönnyeimet nem tudtam visszatartani.
-Két nap és indultok.-törölgette arcomat anya.