28.rész
Már apa és anya lent vártak minket. Leültünk az asztalhoz, majd elkezdtünk enni.
-Aztán vigyázzatok magatokra!-fogta meg anya a kezemet.
 -Nyugi anya nem lesz semmi baj!-próbáltam nyugtatni.
Niel az asztal alatt a lábamat simogatta. Hát oké, enni se tudtam.
-Na jó, nekem ennyi elég volt köszönöm a vacsit.-felálltam majd adtam anya és apa homlokára egy puszit.
-Én nem kapok?-nevette el magát Niel.
-Majd fent.-mosolyogtam és indultam a szobám felé.
Tudom nem szép dolog hallgatózni, de kíváncsi voltam hogy Niel és a szüleim milyen összhangba vannak egymással. Mert Niel anyáékkal beszélgetett, jó jel.
-Nagyon hálás vagyok hogy befogadnak, és köszönök mindent megígérem hogy vigyázok Kimire.
-Ugyan már, szívesen látunk.-mondta apa Nielnek majd hallottam hogy valaki feláll.
-Köszönöm a vacsorát is, finom volt.-majd elkezdett felém közeledni a személy.
Gyorsan felrohantam a lépcsőn. Azt hittem az én szobámba jön Niel, de láttam hogy ő a saját szobája felé veszi irányát, és bent elkezd pakolni ő is a bőröndjébe.
Visszamentem a szobámba majd még pakolgattam egy kicsit én is, de valami hang elterelte a figyelmem.
Az ablakom felől jött, valaki dobálta kővel. Nagyon okos egy ember mondhatom. 
Hát nagyon nem lepődtem meg mert hogy ChangJo volt az. Kinyitottam az ablakot és kiszóltam:
-Te normális vagy? be töröd az ablakom.-próbáltam nem hangosan beszélni.
-Jól van ne haragudj, beszélhetnénk?
-Ugyan miről? Nekem nincs kedvem veled beszélni.-fordultam volna meg mikor visszaszólt.
-Kérlek, fontos lenne!-hát ezek után még velem akar beszélni, de igazából kíváncsi voltam hogy mit akar mondani így lementem a ház elé.
-ChangJo itt vagyok lent, mit akarsz? Nem nagyon vagyok kíváncsi arra hogy milyen RinRin ágya.-jó ez lehet hogy kicsit szemétség volt. Most eszembe jutott amikor Niel és Liz.....na mindegy vissza a valóéletbe.
-Nem erről szeretnék beszéli. De ha ennyire érdekel, akkor megyek is.-majd indult a kapu felé.
-Jó oké, mond meghallgatlak.-álltam, s összekulcsoltam a kezeim.
-Lehet hogy most ezen is ki fogsz egy kicsit borulni, de meg kell ígérned hogy RinRin-t nem hibáztatod. Mert nem az ő ötlete volt. Oké?-kérdezte és megfogta közbe a kezemet.
-Térj a lényegre, mert pakolni akarok nem a ti szarjaitokat hallgatni.-kaptam ki a kezemet az övé közül.
-Jó bocs, tudom te és Niel...-túrt bele a hajába....na az van hogy nem vagyok együtt RinRin-nel.
-Akkor ez mégis mi volt?-néztem felé kérdőn.
-Tudom mindent elrontottam és így jutottam ide, de csak azért volt ez az egész hogy féltékennyé tegyelek. Na jó ez baromi hülyén hangzott. De nem jártam sikerrel. Ne haragudj.-még így is hazudik hogy utána mentem. És ezt vágja a fejemhez, igazán köszönöm.
-Hát bocs de erre nem tudom mit is mondjak..... Még én hülye elmentem a reptérre hogy megkérjelek hogy ne menj el. És erre te....Szánalmas vagy ChangJo ugye tudod?
-Té....-kezdett volna mondandójába de közbe vágtam.
-És ha most megbocsájtasz mennem kell. Majd bementem a házba, és amilyen gyorsan csak tudtam felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.
Minél hamarabb el akarok innen menni, hogy még véletlenül se lássam ezt a két jómadarat.
Gondolkozásomat egy kopogás szakította félbe.
-Hahóóó!!-egyre erősebben verték az ajtót.
-Neked is elment az eszed???-nyomtam le a kilincset.
-Miért még kinek?-nézett rám apa.
-Bocs apu, nem tudtam hogy te vagy. Csak könyvet olvasok.-na jó ez enyhe hazugság volt.
-Már be vagytok pakolva, mert nem nagyon lesz időtök holnap. Még elviszlek titeket a szomszéd városba kicsi vásárolhattok Niel-el ha van kedved persze, de tőle is megkérdezem.
-Hát még pár cucc kell a bőröndbe, de benne vagyok a holnapi dologba. Szerintem Niel is. De most lefekszem aludni Szeretlek apa.-mosolyogtam apa felé mint akinek semmi baja sincs.
-Jó éjt kislányom, én is szeretlek.-majd kiment a szobámból.
Nézegettem egy darabig ki az ablakomon, majd Niel jött a szobámba.
-Bejöhetek?-és egyre közelebb jött.
-Már bent vagy.-mosolyogtam felé.
-Kim, biztos hogy velem akarsz jönni? Jól meggondoltad magad?-oda jött és megölelt.
-Igen egészen biztos. De miért? Valami baj van?
-Nem semmi, akkor megnyugodtam. És nem tartozol nekem még valamivel?
Először nem esett le hogy miről beszél. De utána  a vacsora oda lent, és a kérdése. Bevillant.
-Ömmm, mivel is?-tettem a hülyét.
-Na jó, majd rájössz.-durcásan elfordult majd az ajtó felé lépkedett.
Visszahúztam a kezét.-Csak hülyültem de igen tudom hogy mit felejtettem el. Csokit hozni fel a szobámba.-nevettem felé. Még kicsit húztam az idegeit.
-Vicces vagy.-nézett rám egyik szemöldökét felhúzva.-Ne....-kezdett volna bele a mondatába de  közbe vágtam a csókommal.