25.rész
Körülöttünk hemzsegett a tömeg. Közbe kellett szólnom.
-Nem mi csak barátok vagyunk!!!!-csendesítettük a tömeget, az az próbáltuk ChangJo-val együtt.
-Óóóóóóóóóóóóóó.-hangzott el az emberek szájából, majd eltávolodtak.
-Akkor tényleg elmész?-kérdeztem ChangJo-tól.
-Igazából, igen ezt terveztem. De maradok mert amúgy sem tudnék mit csinálni egy ember nélkül.-majd megölelt. Na de a másik kérdés ki az az ember? Nem kérdeztem meg tőle mert nem akartam hogy azt higgye hogy "úgy"  szeretem még őt.
Elindultam a kijárat felé. Kicsit rosszul éreztem magam. Sétáltam egy darabig egyedül, utána ChangJo is csatlakozott.
-Jól otthagytál.-mosolygott.
-Bocsi, csak kicsit rosszul érzem magam. Minél előbb haza akarok menni.
-Ja értelek, szólhattál volna! Haza kísérlek.
Nem válaszoltam erre, alig bírtam beszélni.
Még csak az utca sarkon tartottunk mikor szembe jött velünk RinRin. Próbáltam úgy menni hogy ne "ütközzünk" egybe, de ChangJo visszahúzott.
-Itt maradsz, mondanunk kell valamit.-húzta a pulcsimat.
-Engedj már el tudok magamtól is járni, nekem meg miért lenne időm pont rá?-bólintottam fejemmel RinRin felé.
-Mondjuk mert barátnők voltatok vagy vagytok!!?-vágta a fejeket ChangJo.
-Voltunk! Mi az a nagyon fontos dolog amit mondani akartok?-forgattam szemeim.
-Kim tudom hogy haragszol, de ne tedd kérlek.-könnyeit törölgette RinRin.
-Térj a lényegre!-feleltem neki.
-Az van hogy én és ChangJo........-halkult el.
-Mi együtt vagyunk! Szeretjük egymást.-folytatta ChangJo a mondatot.
Azt hittem ott esek össze, próbáltam erős maradni! Végül is ez jól jött ki mikor még annó én és ChangJo, RinRin és Niel. Most fordítva.
-Huhaaaa, oké örülök nektek. Akkor a hazakísérlésből nem lesz semmi.-feleltem majd elkezdtem hazafelé indulni.
-Szerinted nagyon kiakadt?-kérdezte RinRin ChangJo-tól. Ezt még hallottam.
De a választ már nem.
Tovább sétáltam egyedül. Nagy nehezen haza értem.
Ledobtam a cipőm átöltöztem az otthon ruhámba és eldőltem aludni, hátha csillapodik a fejfájásom és a rosszul létem.
Sikerült is elaludnom, arra keltem hogy valaki dobálja a cuccait.
Alig akartam felkelni, nem is tettem tudtam hogy Niel az.
-Jajj ne haragudj Kimi, nem tudtam hogy alszol.-nézett a kiskutya szemeivel.
-Semmi gond, már fel vagyok.-mosolyogtam felé.
-Akkor jó.-simogatta meg arcomat.-Jut eszembe hoztam neked valamit.-majd a táskájához szaladt.
-Mivel anyukád hívott hogy ma van a névnapod....-Szentég tényleg ma van a névnapom. El is felejtettem. Ez vagyok én.-gondoltam magamban.
......Így hoztam neked valamit, remélem tetszeni fog, múltkor mikor összeütköztünk láttam nálad ezt a könyvet. Ma adták ki a 2.részét.-nyújtotta az ajándékot.
 -Te jó ég!!! Nagyon Köszönöm, szeretlek.-adtam ajkára egy puszit és megöleltem.
Mellém feküdt és fejem vállára hajtottam, úgy nézegettem az új könyvem.

-Szívesen, neked mindent.-puszilta meg homlokom.
-Nem bánod ha elmegyek lezuhanyozni?-kérdeztem.
-De hogy, menj csak addig csinálok vacsit.-mindketten felpattantunk és mentünk a dolgunkra.
Nem siettem de azért nem akartam hogy Niel várjon rám.
Gyorsan lementem.
-Kész vagyok.-mosolyogtam a pizsamámban.
Niel öltönyben állt előttem.
-Hová készülsz?
-Mivel ma van a szerelmem névnapja, elviszem a kedvenc helyemre őt. Ha nem bánja.-ezt mind végig olyan "úriember" vagyok  fejjel mondta.
-Ha még egyszer így beszélsz nem megyek el veled.-nevettem felé.-De már éhes vagyok.-nyavalyogtam.
-Menj fel először is öltözz át, utána majd bekapsz valamit.-majd a lépcsőhöz vezetett. Hihetetlen hogy egész végig öltözött és kaja sincs. Felmentem elővettem egy csinos kis rucit, a hajamat feltűztem és egy kis lapos talpú cipőt húztam lábamra. Ez telt 5-6 percbe majd lementem.
Egy tincset nem tűztem fel direkt de láttam Niel szemét szurkálta.
-Szerinted melyik legyen a nyakamba?-kérdezte majd a nyakkendőkre mutatott, megfogtam az egyiket és a nyakába raktam majd megkötöttem. Közbe pont a kenyerem majszolgattam mivel valaki nem csinált kaját.