29.rész
-Most már elégedett vagy?-mosolyogtam felé.
-Teljesen.-önelégült mosolyát nem tudta semmi sem letörölni az arcáról.
-Apa neked mondta a holnapot?
-Már pár nappal ezelőtt csak nem tudtuk hogy te majd mit mondasz. De reménykedem hogy benne vagy.-ült le az ágyamra.
-Persze hogy benne.-ültem az ölébe.-De én fáradt vagyok, úgy hogy lefekszek aludni. Te is pihenhetnél.
-Jó rendben, értem én. Szeretlek.-majd felálltam öléből ő az ajtóm felé indult.
Nem tudtam hogy meg-e kérdezzem hogy itt alszik-e velem. De nem tettem.
Bekapcsoltam a telefonom és beindítottam rajta a zenét, és hallgattam pár számot. Majd az utolsó számot egy üzenethang választotta félbe.
A következő állt az üzenetbe, nem tudtam ki lehet az hiszen rejtett szám volt.
~Szeretlek szívem, aludj jól.Puszi:Niel <3~
 Olyan aranyos. Nem írtam neki vissza. Mosolyogtam egy jót, majd próbáltam el aludni.
De előtte kimentem wc-re majd félig nyitva volt Niel szoba ajtaja de nem láttam bent senkit.
Bementem hogy hátha takarásba van, de nem találtam ott senkit.
Nem hiszem el hogy az éj közepén elmegy és még nem is szólt. Gondoltam hogy L.joe-hoz mehetett. Vagy is reméltem, hiszen napokig nem találkoznak majd.

~reggel~
 Magamtól keltem és ami meglepőbb ennél hogy elég korán még csak hajnali 5:32 mutatott az óra.
Nem feküdtem vissza mert apa mondta hogy hétkor indulni akar, hogy több időnk legyen.
Kimentem a fürdőbe, még félálomba na és persze kómásan. Megmostam az arcom, és kimentem megetetni a kutyákat.
Niel épp akkor jött be a kapun mikor kiléptem az ajtón.
-Jó reggelt szívem!-közeledett felém, de kikerültem.
-Aha persze, jót?! Neked is.-feleltem flegmán tudatva vele az estét.
-Minden oké?-nem esett le neki.
-Teljesen.-majd a kutyákhoz mentem.
Niel vállat vont, és bement a házba.Mikor végeztem az etetéssel én is bementem és felmentem a fürdőbe fogat mosni és készülődni. Bár nem biztos hogy el akarok menni, ezek után.
Mikor beértem a fürdőbe, láttam Niel telefonját a mosógép tetején.
Na pont jó alkalom ahhoz hogy tudjam hogy hol volt. Megnéztem a hívásait. Ott nem volt semmi érdekes de az üzenetei épp ellenkezőt mutattak.
Hát kinek a neve állt ott? Nem más mint Liz.
Megnéztem az üzenetet vagy is az első mondatot.
~Sajnálom...Kimi-nek egy szót se :(( Üdv:LIZ~
Mi a *******???!!! Mikor tovább haladhattam volna az olvasással bejött Niel.
-Kim te mit csinálsz?-kapta ki telefonját a kezem közül.
Nem bírtam ki sírás nélkül hogy tehette ezt egy nappal az utazás előtt. Nem hiszem el.
-Még is miért sírsz?-vágott érthetetlen fejet.
-Mond meg inkább te! És hol voltál az este mert itthon biztos hogy nem...!-a szavak egyre hangosabban jöttek ki a számon.
-Maradj csöndbe, a szüleid felébrednek.-próbált csitítgatni.
-Maradjak csöndbe? Neked ez a legfontosabb?? Ja nem neked Liz a legfontosabb.-próbáltam az ajtó felé törni mikor elém állt.
-El kell mondanom neked valamit.-hajtotta le a fejét.
-Nekem nincs beszélni valóm veled.-épp kinyitottam nagy nehezen az ajtót mikor apa állt ott.
-Kislányom mi történik itt?-kérdezte apa tőlem, közbe a vállamat fogta.
-Majd ő elmondja.-húztam a szobámba amilyen gyorsan csak tudtam.
Na jó megint hallgatóztam egy kicsi ahogy apa és Niel beszélgetnek.
-Na fiam hallgatlak!-mondta apa azt ajtóban állva Nielnek.
-Jó, de Kimnek ne tessék szólni.
Az van hogy L.joe a haverom, nos...s-sajnálom n-nehéz ezt elmondani.-hallottam Niel hangján a síró görcsöt. De hogy jön ide L.joe????...gondolkoztam pár másodpercig majd hallgattam tovább.
-L.joe kórházban van. Este ő és Liz meg pár ismerőse elmentek valahova, de nem tudom hogy pontosan mi történt és Liz hívott hajnalba hogy L.joe kórházba került. Kim-et nem akartam ezzel terhelni, így nem mondtam neki. Tudom az sms amit kaptam kicsit félreérthető volt, de ezt azután kaptam mikor hazaindultam reggel a kórházból.
Apa egy szót se szólt csak megfogta Niel vállát.
-Akkor azt hiszem neki is el kéne egyszer mondanod. És itt lenne az ideje még meggondolja magát mindenbe.-mondta apa, majd visszament a szobájukba.
Hallottam a lépteket a szobám felé. Majd a kopogást:-Bejöhetek?
-Gyere csak.-az ablak felé fordultam és közben a könyvemet nézegettem.
-Kim mondanom kell neked valamit, ha most meghallgatsz.-szipogott Niel.
-Nem kell semmit mondanod.
-De......-kezdett volna a mondatába de belevágtam.
-Semmi de. Hallottam mindent.-összecsuktam könyvem majd oda mentem hozzá.-Sajnálok mindent. És ha akarod nem kell elmennünk holnap sem.-öleltem meg őt.
-Én sajnálom hogy nem mondtam el neked. De megyünk mindenképp, mert már holnap elvileg haza engedik. De ma nem kéne vásárolni mennünk majd holnap bepótoljuk, oké?-nézett könnyes szemeivel az én szemembe.
-Rendben.-válaszoltam és fejemet vállára hajtottam.-Mi lenne ha L.joe-hoz bemennénk?-néztem fel rá.