24.rész
~'Búcsúpillanat'~
-Holnap után, de megígérem nem leszek sokáig távol jó?-majd megsimította az arcom.
-Ígéred?
-Igen ígérem, de nem fejeztem be a mondandóm. Szeretlek!-majd ajkaink összeértek.
-Én is szeretlek!-elfordultam majd próbáltam magamat ezen is tovább tenni, megpróbáltam elaludni.
Pityeregtem úgy tíz percet, majd le is aludtam.

~Reggel~

Előbb keltem mint Niel, kimásztam karjai közül majd elindultam a fürdőszoba irányában.
Megmosakodtam majd rendbe hoztam magam, kiválasztottam a ruhám. Niel még mindig aludt.
-Hahó, nem akarsz kelni?-kérdeztem miközben a ruháimat nézegettem.
-Jó reggelt neked is.-nevetett.-Nem is lepsz meg?
-Ja igen, ne haragudj. Ezt vegyem fel vagy ezt?-mutattam a ruhákat.
-Na ne szórakozz. Nekem nem a ruháid kellenek.
-Jól van na, csak vicceltem.-oda mentem hozzá adtam neki egy puszit majd újra a ruháimon gondolkoztam.
-Köszönöm.-önelégült mosoly tört arcára.
-De azért készülődj húsz perc és indulunk, L.joe jön ide.-feleltem.
-Nincs kedvem suliba menni.
-Sajnállak.-nevettem majd a fürdőbe mentem.
Felvettem a ruhámat.
 Kopogás hallatszott az ajtó másik feléből.
-Bejöhetek?
-Gyere csak, úgy is készen vagyok.-mondtam Nielnek.
-Ahj, akkor majd legközelebb.-nevetett.
Azt hiszem ma nagyon vicces kedvében van. Elkezdett ő is készülődni, lementem megcsinálni a kajákat hogy legyen mit vinni iskolába.
Készen is voltam Niel is elkészült. L.joe pontosan érkezett.
-Sziasztok! Készen vagytok?-kérdezte a kapuban állva.
-Igen mehetünk.-mondtuk egyszerre Niellel.
Nem siettünk hiszen volt fél óránk beérni a suliba, útközben találkoztunk ChangJo-val.
Próbáltam úgy állni Niel és L.joe között hogy ne vegyen észre, de ez nem sikerült.
-Szia Kim.
-Szia hogy vagy?-kérdeztem tőle.
-Nem túl jól, beszélhetnénk?-kérdezte.
-Ne haragudjatok srácok mindjárt jövök. Vagy inkább a suliban találkozunk.Majd megvártam ChangJo-t. -Mond mit szeretnél.
-Nos az van Kim hogy ma megyek el, mert anya hívott hogy mára szól a jegyem, csak kiderült hogy elnézte szeretnék elbúcsúzni tőled.-miközben ezt elmondta a földet nézte és szipogott.
Na ez még nagyobb sokk.
-Hát erre nem tudok mit mondani, jó utat, és szeretném a hívnál ha megérkeztél. Még is csak a barátod vagyok! Érted....-én is a könnyeimet küzdtem le.-És lehet tudni mikor indul a géped?
-Igen lehet, fél 11-kor és még a cuccaimat össze kell szednem. De indulok is mert nem fogok kiérni. Szia Kim, légy jó.-majd megölelt.
Hát nem hiszem el, próbáltam nem az utca közepén összerogyni, siettem a suliba, hogy a mosdóba rendbe tegyem magam. Öt perc alatt ott voltam, futottam a wc-be. Rendbe tettem magam hogy ne látszódjon hogy sírtam.
Elindultam a szekrényem felé.
-Na megbeszéltetek mindent?-állt mögém Niel.
-Igen meg, de nem szeretnék róla beszélni. Itt a reggelid.-a kezébe nyomtam az ennivalót, majd az osztály felé indultam.
Be is csöngettek nagy nehezen kibírtam az első órát meg a másodikat is, az időt néztem folyamatosan.
Harmadik órára becsöngettek 10:00 volt kereken. Nem bírtam ki, ChangJo után kellett mennem. Megkértem az osztályfőnököt hogy engedjen el. Sikerrel jártam. Azt mondtam rosszul érzem magam.
Nielnek nem mondtam hogy hová megyek.
Szaladtam a reptér felé. Fél órám volt oda érni.

Futottam nagy nehezen indulás előtt negyedórával ott voltam. Kerestem ChangJo-t de nem találtam. A tömeg felé vettem az irányt, majd egy pirosas hajú srácot pillantottam meg szerencsére nem kellett tovább keresnem. Oda futottam hozzá.
Megfogtam a vállát.
-ChangJo nem mehetsz el azért mert már nem vagyunk együtt. Kérlek ne hagy itt!!!!- könnyeimet nem tudtam elfojtani.
-Kim hát te? nem a suliba kéne lenned?
-De ott kéne, de elkértem magam a tanártól. -Ne menj el.-hajtogattam egymás után.
-Kimi nyugi.-ölelt át.-majd arra lettem figyelmes hogy megpuszilja a homlokom, és akik mellettünk állnak idősebbek ezt kiabálják:
-Éljen a szerelmes pár.-na ez az ami tényleg ciki. Mindenki minket nézett.

23.rész
Belekezdett a mondandójába:-Szere...-de belevágtam.
-Psszt! Hallod ezt? Csörög a telefonod.-mondtam neki, majd felkelt az ágyról és gyorsan a szobájához ment.
Felkeltem én is majd végleg megengedtem magamnak a fürdővizet.
Niel hosszasan beszélgetett, gondoltam elugrok fürödni addig még ő telefonál.
Hallottam hogy már nem beszél senkivel, mert mikor telefonált szinte ordított a telefonba. De annyira füleltem hogy azt sem hallottam meg hogy csengettek. Annyit vettem észre hogy Niel szalad le a lépcsőn.
Gyorsan megtörölköztem, és magamra tekertem. Majd kitipegtem a szobám felé. De akkor a lépcsőn jön fel Niel és nagy meglepetésemre ChangJo. Na ez hiányzott.
-Jó fogadtatás.-mondta Changjo majd nevettek mind a ketten.
Beléptem a szobámba felvettem a pizsamám, és kimentem hogy mit akar.
-Miért jöttél?-kérdeztem tőle.
-Szeretnék beszélni veled. Négyszemközt.-Niel levágta hogy ChangJo mit mond.
-Jójó már itt sem vagyok.-és a szobája felé vette az irányt.
-Na most már ketten vagyunk mondhatod.
-Nézd Kim, azért jöttem hogy megmondjam neked hogy először is sajnálom de nagyon.
Másodszor hogy tudom mennyire fájt neked ez az egész, így úgy döntöttem hogy elmegyek a nagyimhoz aki Japánban lakik. Gondoltam szólok hogy ne tűnjek csak úgy el. Két nap múlva indul a gépem.
-Mi ez most komoly?-kérdeztem óriási szemekkel, ez lehetetlenség lenne.
-Igen komoly! És nem szeretnék haragban elválni, senkitől. Főleg nem tőled. De késő van úgy hogy azt hiszem megyek is. Jó éjt Kim!-hiába is haragszom rá miattam nem mehet el.
Már késő volt hogy szóljak neki hogy még mindig szeretem.
Bementem a szobámba majd lefeküdtem az ágyamra, nagyon lesokkolt ChangJo mondandója.
Pár perc múlva Niel jött be.
-Kim minden oké? Nagyon furcsa vagy.
-Nem semmi nem oké, ChangJo el fog menni innen.
-Ja értem, kérlek ne légy szomorú. Aludj egyet.-majd megpuszilta az arcom én kiment a szobámból.
Megpróbáltam elaludni, szerencsére ez ment is.
Úgy eltelt három óra és nagyon rosszat álmodtam. Azt álmodtam hogy Niel is itt hagy és senkim sem lesz.

Egy nagyot kiabáltam, és erre felébredtem, Niel is bejött a nagy zajra.
-Kimi jól vagy?-kérdezte.-Hallottam hogy azt kiabálod ne menj el Niel. Én még itt vagyok.
-Nem nem vagyok jól, azt álmodtam hogy te is elmész. És mit jelent az hogy még itt vagy?-kérdeztem tőle, majd lehajtottam a fejem.
-Nehéz lesz elmondanom, de nekem is el kell mennem apa hívott.
-Ezt miért csak most közlöd hm? Te hová mész?-az álmom beigazolódott, könnyek gyűltek a szemembe.
-Költözünk.-törölte le az arcomról a könnyeket.
-Ez így szuper, itt hagysz te is.-fogtam meg a kezét.
-Nem mert szembe szomszédok leszünk.-mosolygott felém.
-Most ugratsz?
-Nem ez az igazság, úgy hogy én ennek örülök. Maradhatok itt aludni?-nem lehetett az arcáról letörölni azt az óriási mosolyt.
-Gyere csak, és mikor indulsz?-kérdeztem felé fordulva.

22.rész
Nem kellett sok oda értünk, Niel fizette a fagylaltokat.
Nem kérdezte mit szeretnék ő választotta ki. Magának banánosat kért.
Nekem meg nem árulta el mit kaptam. Kifizettük majd haza indultunk végleg.
-Na ízlik?-kérdezte mosolyogva. Azt a szép mosolyt le kellett törölnöm az arcáról bármennyre is tetszett.
-Igazán megvallva? Nem! Nem a legjobb.
-Akkor kéred az enyém? Banános.-majd elkezdte átcserélni a fagyit.
-Nem kell köszi, allergiás vagyok rá. De te megeheted nyugodtan.-toltam vissza a kezét, hogy ne cserélje el.
-Ja akkor értem ez a szitu, akkor a parton is ez miatt volt, tudtam én.-nevetett, de alig bírta kimondani a szavakat. Ekkora seggfejet.
-Ch...! De hülye vagy.-mondjuk ez ha belegondolok vicces.-Fordulj ide!-mondtam neki, és felém is vette az irányát, majd azt a nagyon "finom" fagylaltomat a fejébe nyomtam.
-Ezt most miért kellett? Eddig is édes voltam, de most már mindenhol az vagyok.-erre nem válaszoltam csak nevettem rajta, ekkora hülyét. Egész úton még haza nem értünk sírtam a nevetéstől.
Haza értünk, Niel szaladt a fürdőbe.
Valami koppanást hallottam, nagyon megijedtem, Niel elkezdett ordítani.
-Auuuuuuu, a lábam Kimi segíts!!!!-szaladtam felfele, hogy mit csinált ez a jó madár.
Kinyitottam az ajtót:-Mond mi van? Jól vagy?-kérdeztem tőle rémülten.
-Teljesen! Majd leöntött a felmosó vödörnyi jég hideg vízzel.
-Elárulod mi bajod?-kérdeztem csurom vizesen.
-Így jobban tetszel, és most visszakaptad.-nyújtotta ki nyelvét. De én már a szobámhoz indultam átvenni a pólóm.
Niel jött utánam, szokásos módon.
-Ügye kvittek vagyunk?-kérdezte a boci szemeivel.
-Nem, nem vagyunk azok.-nevettem felé.
-Akkor megint miért nevetsz?-majd elkezdett közeledni, nem akartam hogy a csikizés süljön ki ebből.
-Semmi csak eszembe jutott hogy te és Liz és a kanapé.-nevettem megint.
-Hahaha, vicces vagy. Tudod Liz is allergiás a banánra.
Na ez már mindent vitt.
Kimentem a fürdőbe megengedtem a vizet, hogy tiszta legyek holnapra.
-Lemenetem addig a konyhába és készítettem magamnak enni, még a vizemet vártam.
Kinéztem az ablakon. ChangJo állt velem szembe. Persze ő az ablakon kívül.
Hát köpni nyelni nem tudtam hogy most mi lesz velem? Niel az fent van addig jó, legalább csöndben van.
Fel vittem a kajámat, és mentem a szobámba, letettem az ennivalót az asztalra. Mentem fürödni.
Jobban mondva mentem volna fürödni.
Benyitok a fürdőbe hogy helyre hozzam magam kicsit, elkezdem a piszkos ruháim levetni. Már majdnem ott tartottam ahol nem kellett volna, és Niel ül a kádban.
Én ezt nem hiszem el.
-Te mit csinálsz itt?-kérdeztem a szememet takargatva.
-Mit? Nem látod?-kérdezte nevetve.
-Hát ne haragudj de ezt magamnak engedtem.
-Van még hely.
Na jó, lehet hogy bármennyire is szeretem de ez már sok. De nem tudok rá haragudni.
Fogtam magam felkaptam a köntösöm és mentem a szobámba. Szintén bámultam ki az ablakon. Eszembe jutott hogy a kutyákat meg kell etetni.
Leszaladtam, elővettem a kutya kajákat.
Kimentem az udvarra, hátra indultam majd megetettem a jószágokat.
Visszafele menet L-joe kiáltott nekem.
-Szia Kimi.-integetett kezeivel.
-Szia, hogy vagy? Bejössz?-kérdeztem illedelmesen.
-Nem majd holnap a suliban találkozunk.-mosolygott majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment.
Visszamentem a házba, a szobámba indultam.
Elővettem a telefonom, és leültem az ágyam elé.
Gondolkoztam hogy mi legyen, holnap iskola, és olyan rossz érzésem van. Gondoltam felhívom anyát, de nem tudom hogy tárgyalása van-e.
Kopogásra lettem figyelmes, amit kizökkentett a gondolkodás közül.
-Bejöhetek?-Niel állt az ajtóban, de legalább volt rajta ruha.
Bólintottam majd, az ágyamra huppant.
-Ne haragudj rám! Tudod hogy mennyire szeretlek Kimi.-majd egy puszit nyomott a homlokomra.

21.rész
~Az a bizonyos pillanat~
Sikerült elérnem hogy elmenjünk erre a "bizonyos" helyre.
-Niel te bezárnád az ajtót, még én a kutyákat előre hozom.
-Persze bezártom.-majd hátra vonultam a kutyákhoz.
Reménykedtem hogy Niel jól bezárja az ajtót. Már kint állt a kapuban.
-Mehetünk Cica?-na jó ez Niel szájából eléggé hülyén hangzik.
-Niel drága, maradjunk a Kimi-nél... Oké?-kérdeztem nevetve.
-Jó rendben, megpróbáltam.-viszonozta nevetését.
Oda adtam neki hogy hozza az egyik kutyát. El is indultunk.
-Figyelj Kimi, hová is megyünk?
-Titok.-megfogtam a kezét, ami szabadon állt.
-Kérlek mond el vagy tudod mi lesz.-nem hiányzott hogy az út közepén csikizzen, és mindenki hülyének nézzen minket.
-Jó elmondom de ígérd meg hogy titokban tartod ezt a helyet.
-Megígérem!
-Hát apa mutatta még régebben, ide hozta anyát mikor megismerkedtek és gondoltam hogy talán megmutatom neked, mert én szeretlek, és szeretném hogy lásd ha már egy hónapig itt vagy.
-Jajj, én is szeretlek. Nálunk is van ilyen szóval majd ha te jössz hozzám, megmutatom.-majd ezután nyomott egy puszit a homlokomra.
Tovább sétáltunk, útközbe találkoztunk ChunJi-val.
-Szia Kim!-mosolygott ChunJi.
-Szia, hát te? Hogy vagy?-kérdeztem tőle.
-Jól, ő ki?-biccentette fejét Niel felé.
-Ja ti nem is ismeritek egymást, ő itt az új barátom Niel.
-Szia Niel vagyok.-nyújtotta kezét.
-Kim beszélhetnénk?-húzott el ChunJi.
-Te normális vagy? Már ha ChangJo-ról akarsz beszélni, bele se kezdj.-mondtam neki kezemet kikaptam az övé közül.
-Igazad van, sajnálom.-hajtotta fejét le ChunJi.
-Szerintem, most menj Niel-hez oda és kérlek fogj vele kezet, ő rendes.-motyogtam és toltam Niel felé.
-Szia ChunJi vagyok, figyelj ne haragudj az előbbiért.-nyújtotta kezét ChunJi.
-Semmi, már megszoktam.-majd kezet fogtak.
-Figyelj ChunJi ha megbocsájtasz most mi megyünk, még beszélünk.-majd megint a "bizonyos" hely felé vettük az irányt.
Nem volt már messze, oda is értünk.

-Hát íme. Ez az a csodás hely, mindig eljövök ide.-mondtam Nielnek. A kutyákat elengedtük.
-Ez tényleg gyönyörű.-mondta és maga felé fordított.-De te ennél is gyönyörűbb vagy.-majd megcsókolt.
Egyre hevesebben csókolt, majd a földön találtam magam.
-Niel ne haragudj, nekem ez nem megy. Még nem vagyok készen erre, érted.....-mondtam neki és felálltam.
-Ne haragudj Kim. Elszállt velem a ló. -Hát nem kicsit.-nevettem felé majd megöleltem.
-Szeretlek Kimi!-hajtogatta Niel.
-Ezt még ügye sokszor mondod?-mosolyogtam a háta mögött.
-Elég sokszor.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Mennünk kéne lassan, holnap iskola.-mondtam szomorúan.
-Nem akarok menni.-nevetett Niel.
-Hidd el én sem, de nincs más választásunk. Semmi kedvem holnap látni ChangJo-nak a mocskos arcát.
-Nyugi, majd én megvédelek.-mosolygott.
Összeszedtük a kutyákat, és lassan el kellett hagynunk a csodás helyet.
Haza vettük az irányt.
-Mit szólnál ha elmennénk fagyizni?-kérdezte Niel.
-Hát jó lenne, de nem hoztam magammal pénzt.
-Előtted járok egy lépéssel.-nevetett majd a haza felé irányból, a fagyizóhoz indulunk.

20.rész
Sokkot kaptam. Meg kellett volna hallgatnom a feltételt, mielőtt azt mondom hogy igen.
-Niel, ez most valami vicc?-kérdeztem tőle, bámuló szemekkel.
-Nem ez nem vicc, de megértelek ha nemet mondasz válaszkép.-hajtotta le a fejté.
-Mit szólnál hozzá ha igent mondanák? Kíváncsi vagyok.-fogtam meg a kezét.
-Én lennék a legboldogabb.-láttam a reményt a szemében.
-Sajnálom akkor el kell hogy szomorítsalak.-mondtam neki mosolyogva.
-Ezen még mosolyogsz is?-kérdezte.
-Igen, mert én is szeretlek. És igent mondok.-erre Niel nem válaszolt.-Valami baj van?-kérdeztem tőle.
-Nem nincs semmi. Mondtam hogy én leszek a legboldogabb.-és ezzel közelebb hajolt, majd megcsókolt. Felpattant majd nyújtotta a kezét felém:-Indulhatunk hölgyem?-nevetett.
Mellé álltam, és továbbra is a pláza felé vettük az irányt.
Oda is értünk, nem kellett sok idő, és már be is mentünk egy boltba ahol kimondottan szerelmes pároknak árultak ruhát.
-Nézd Niel, ehez mit szólsz?-mutattam felé egy cipőt, farmer nadrágod, és kabátot.
-Ez nekünk való.-kacsintott. Oda szökkentem hozzá.
-Na ha tetszik mi lenne ha megvennénk?-mosolyogtam és elővettem az ártatlan "kutyus szemeket".
-Benne vagyok, de ha így nézel mindenre ezt kell mondjam.-nevetett.

Kiválasztottuk a mértünket, felpróbálok őket és megvettük.
-Köszönöm, szeretlek.-mondtam neki, és nyomtam egy puszit az arcára.
-Csak ide kapok?-nevette el magát.-Én ide adnék a helyedben....-majd megcsókolt.
-Jó legközelebb oda kapsz, nem vagy éhes?-kérdeztem, mert én nagyon éhes voltam.
-De igen kicsit,menjünk be a büfébe, nézünk valami kaját.-majd megfogtuk egymás kezét és a büfé felé vettük az irányt.
Ettünk is, majd Niel megszólalt.
-Kimi mi lenne ha hazamennénk és beszélgetnénk? Őszintén, kicsit meguntam.
-Rendben benne vagyok.
Elindultunk haza, de eszembe jutott egy hely amit még apa mutatott hogy oda vitte anyát mikor megismerték egymást.
-Nem akarunk hívni egy taxit, támadt egy jó ötletem.-mondtam neki izgatottan.
-Mivel rukkolsz elő?-nevetett.-Hívhatunk, de csak a te kedvedért.-kacsintott és már hívta is a számot.
Nem kellett sok meg is érkezett a taxink beleültünk majd három perc múlva otthon is voltunk. Kifizettük az utat.
Futottam be a házba. Niel utánam jött.
-Na Kimi, mond mit terveztél még. Bár ennél szebb napom nem lehet.-jött oda és átölelt. 
-Hát ha benne vagy elvihetjük sétálni a kutyákat, és mutatni szeretnék neked egy helyet.
-Szép hogy benne vagyok.-megpuszilta a homlokom.
-Akkor öltözz át valami kényelmes ruhába.-mondtam neki majd a szobámhoz indultam.
Ő is feljött, majd a saját szobájához vette az irányt. Előbb kész volt mint én. Nem láttam hogy az ajtómban áll. Elkezdtem felvenni azt a ruhát amit kiválasztottam az útra. Levetettem azt amit vettünk és felakasztottam. Niel meg szólalt:-Felőlem így is jöhetnél.-nevetett.
Egy száll "semmiben" álltam szinte majdnem előtte.
-Niel te normális vagy? Menj ki!-dobtam a pólóm az ajtó felé.
-Jól van bocs, de nekem tetszett ez a pár másodperc is.-nevetett az ajtó mögül.
Ekkora barmot, mire vállalkoztam. Gondoltam magamban majd elnevettem magam.
-Kész vagy már?-kérdezte majd az ajtót kinyitotta.
-Kész, igen.-mosolyogtam.
-Ügye nem haragszol az előbbiért?-tette két kezét a derekamra.
-De igen, nagyon is.-nevettem.
-Akkor ezen most miért nevetsz? Ne feledd tudom a gyenge pontod.-suttogta a fülembe.
-Te nem tudsz semmit.-nevettem felé, majd nem kellett több elkezdett csikizni.
-Niel ne csak azt ne.-mondtam neki ás a karját ütögettem.
-Elég lesz?-nevetett.
-Elég de még mennyire. Mikor indulhatunk?
-Hát mi lenne ha...-közbe vágtam:-Most....-tudtam én hogy ezt mondod.-nevettem felé majd megfogtam a kezét és húztam le egyenesen az ajtó felé.

19.rész
Niel előre engedett, majd leültem az ágyára.
-Ezen fogunk aludni?-kérdeztem tőle, mert eléggé kicsinek tűnt az ágya.
-Hát hol aludnánk? Igen ezen, nem olyan kicsi amilyennek tűnik.
Hát ez vicces mert Niel lefeküdt, és lelógott a lába.
-Nyugi már Kim elfogunk férni.-kacsintott felém.
Befeküdtem mellé, és hát meglepetésemre nem fértünk el.
-Látod, én megmondtam.-nevettem felé.
-Jól van, most az egyszer igazad volt.-viszonozta nevetését.
Majd közelebb húzott magához. Elfordultam a másik irányba, még nem léptem ilyen gyorsan túl a mai napon.
Úgy tíz perc után visszafordultam, egyszerűen nem tudtam aludni.
-Niel te alszol?-kérdeztem tőle.
-Nem Kimi, nem tudok aludni.
-Na akkor már ketten vagyunk.
Ezután nem szólt semmit csak mosolygott és megpuszilta a homlokom.
-Ezt most miért kaptam?
-Fogalmam sincs, talán mert szeretlek.-fogta meg a kezem.
Erre nem válaszoltam, a fejemet a mellkasára hajtottam majd elaludtam.
Reggel előbb keltem mint Niel. Ugyan abban a pozícióban voltam amiben elaludtam. Levettem a fejem a mellkasáról, majd kikeltem az ágyból. Vagyis próbáltam, hogy Niel ne keljen fel.
Nagy nehezen felakartam állni, de Niel visszahúzta a kezem.
-Jó reggelt Kim!-mosolygott a kómás fejével.
-Neked is!-viszonoztam.
-Itt is hagynál úgy hogy fel sem keltesz?-kérdezte tőlem.
-Azt hittem alszol még.
-Nem már nem.-ezzel a mondatával magához húzott. Megint.
-És hova megyünk ma?
-Hova menjünk?-mosolyogtam rá.-Úgy volt hogy te döntöd el.
-Ja igen, akkor már tudom is. Ha itt van ilyen bolt.
-Na engedj el lemegyek reggelit csinálni.-mondtam neki.
-És mi van ha nem akarlak elengedni?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Már pedig muszáj lesz.-nevettem, majd megcsikiztem hátha olyan csikis mint én és majd elenged. Viszont ez jól benéztem. Egyáltalán nem volt csikis.
-Óóóó drága Kimi, nem vagyok csikis.-kacsintott felém majd engem kezdett elcsikizni, amiből nem lenne jó vége.
-Niel kérlek ne megígérem nem kötök beléd, csak engedj el.-könyörögtem neki, ennyi még kijött a számom a nevetésen kívül is.
-Elengedlek egy feltétellel.-mondta Niel.
-Bármi legyen az elfogadom.-mondtam neki.
-De azt sem tudod mi az.-nevetett.
-Nem baj csak engedj el, elfogadom.
-Oké, te mondtad Kim, majd meglátom mit fogsz hozzá szólni.
Elengedett, én leszaladtam a konyhába valamit összeütni. Szendvicset csináltam, majd valami jobbat eszünk a büfénél ha megéhezünk.
Nem is figyeltem hogy közben Niel már lent van és mögöttem áll.
-Had segítsek.-mondta és megfogta a kezem együtt csináltuk a kaját.
Mintha nem tudnék kenyeret kenni. De viszont aranyos volt tőle.
-Na most már együttműködtünk, ehetünk.-mondtam neki. Majd maga felé fordított, és elkezdett közeledni.
Ezután összeértek ajkaink.
Nem szóltam egy szót sem. Mi ez az egész?
-Na jó, ez így reggelről szuper volt. Na gyere enni.-nevettem.
Elintéztük a reggelit, majd el is készültünk. Kíváncsi voltam milyen lesz ez a nap.
-Indulhatunk Kim?-ordított az emeletre Niel.
-Egy pillanat.-most jött el az idő hogy megnézzem mit kaptam tőle. Egy gyönyörű nyaklánc volt a dobozban.
Szaladtam le a lépcsőről mint egy őrült, és Niel nyakába ugrottam.
-Köszönöm, nagyon tetszik.-és megpusziltam az arcát.
-Most nézted meg? Van még ott más is.-kacsintott majd elindultunk.
Egy messzebb lévő plázába mentünk. Az út oda gyalog egy óra volt. De ez volt a legjobb bolt.
Niel útközben megfogta a kezem. Viszonoztam kézfogását majd megszólaltam:
-Niel pihenjünk egy kicsit, fáj a lábam.
-Pont most akartam kérdezni hogy bírod-e az utat.-mosolygott.
A közelben sehol nem volt pad, se semmi ülőhely. Leültünk egy kőre.
 -Niel elmondod nekem mi volt a szobádban az a feltétel?
-Tudni akarod Kimi?-kérdezte, és éreztem hogy rám néz.
-Igen egészen biztosra tudni akarom.
-De te mondtad hogy benne vagy.-nevetett.
-Na mond és megmondom.-nevettem vissza én is.
-Hát az van Kim hogy szeretlek, és meg szeretném kérdezni hogy leszel-e a barátnőm?

18.rész
-Mit kérsz inni?-kérdezte tőle.
-Azt amit te.-kacsintott felém. Kiöntöttem az innivalókat, majd megcsörrent az otthoni telefon.
Beleszóltam:~ Haló?
~Kim, én vagyok!-ez aztán válasz volt.
~Ki az az én?-kérdeztem az 'illetőtől'.
~ChangJo. Kérlek ne tedd le!
~Mit akarsz? Nem szeretnék veled beszélni.
~Elnézést szeretnék kérni. Hülye voltam.
~Nem kicsit, és nem érdekel a bocsánat kérésed. Ha most megbocsájtasz megyek. Szia-ezzel le is csaptam a telefont.
Niel érdeklődni kezdett.-Ki volt az?-kérdezte kérdőn.
-Senki aki fontos lenne.-fejemet egyre lejjebb hajtottam.
-Akkor ChangJo volt az, igazam van?-majd egy lépéssel közelebb voltunk egymáshoz.
-Igen ő,de nem izgat már.-feleltem, majd Niel megölelt.
Ennyire romantikus lenne? Lehet hogy nem is kellett volna ez az egész ChangJo-s dolog.
Csöngettek mikor még öleltük egymást.-Ezt nem hiszem el hogy mindig megzavarnak minket.-nevetett Niel.
-Hát pedig igaz.-mosolyogtam rá, és mentem az ajtó felé.Kinyitottam, a pizzát hozták, kifizettem majd mondtam Niel-nek hogy szedjen elő tányérokat.
Bevittem a konyhába a kajánkat.
Kínos csend volt. -És eldöntötted már mit nézzünk?-törte meg Niel.
-Még nem de válassz te, én nem tudok jó horrort.-mondtam neki és felküldtem a szobájába, hogy egy jó DVD-t hozzon le.
A tányéron volt már a kaja, az innivaló ki volt öntve bevittem a nappaliba.
Niel hozott is egy számára nem annyira ijesztő filmet.
-Itt vannak az enni és innivalók, betudod rakni a filmet?-kérdeztem tőle.
-Persze, és köszönöm a kajákat.-mosolygott felém.
 Elindította a filmet, az eleje nem volt olyan rémisztő, nem féltem annyira. Így hát Niel vállára hajtottam a fejem, igazából mikor már eltelt kb. húsz perc akkor kezdett horrorra hasonlítani, kezemet arcom elé tettem.
-Kimi, minden oké?-kérdezte Niel.
-Persze, teljesen.-de hogy oké, de nem akartam elrontani a kedvét.
-Mit szólnál ha inkább mennénk aludni, és holnap elmennénk sétálni meg vásárolni?-kérdezte mosolyogva.
Nem tudtam nemet mondani, a mosolya annyira aranyos.
-Benne vagyok, jó ötlet.-vissza mosolyogtam.
Majd felhuppant az ágyról és kikapcsolta a tv-t is. Felmentem hogy végre letudjak fürödni.
Bementem majd magam után becsuktam az ajtót, levetetettem a koszos ruhákat és beleültem a kádba.
Ekkor Niel elkezdett keresni. Te jó ég mit csinálok ha benyit? Gyorsan elkezdtem mosakodni kiszálltam megtörölköztem. Magamra tekertem a törölközőt. És épphogy ezt sikerült, Niel benyit.
-Ja, most már tudom hol vagy.-mondta és az ajtóba állt.
-Niel, kimehetsz tudod hol vagyok.-nevettem és rácsuktam az ajtót. Ez a gyerek, remélem nem látott sokat.
Végeztem felvettem a pizsamámat. Bementem Niel szobájába.
-Niel már mehetsz szabad a fürdő!-mondtam neki.
-Oké, köszi hogy szóltál.-mosolygott.
Bementem a szobámba majd elővetem a telefonom. Lefeküdtem az ágyamra. A telefonom 21 nem fogadott hívást jelzett. Anyától, kifog nyírni. Majd holnap visszahívom.
Elővettem a laptopom hogy megnézzem az e-mailom.
10 üzenet érkezett:ChangJo.
Na erre pont nem voltam kíváncsi. Holnapra hagytam az agyfárasztást, majd lefeküdtem aludni.
Hajnalban vihar volt. Nem tudtam aludni majd átmentem megnézni Niel alszik-e.
A sötétbe botorkáltam, a szobám ajtaját csuktam volna be de Niel a hátam mögött állt.
-Kimi!-suttogta a fülembe.
-Te jó ég, nagyon megijedtem.-mondtam neki.-Te sem tudsz aludni?-kérdeztem tőle.
-Nem, de látom te sem. Mi lenne ha az én szobámba aludnánk?-kérdezte mosolyogva.
-Én ott se fogok tudni elaludni, de benne vagyok.-Niel szobája felé vettük az irányt.

17.rész
Miután az ajtót bevágtam, még fél percig összeért az ajkunk.
L.joe pont végzett a maga dolgával, és megzavart minket.
-Ömm.. srácok. Zavarok?-kérdezte.
Niel helyettem is válaszolt:-Igen L.joe zavarsz!-na jó nem erre a válaszra számítottam.
-Niel kérlek ne haragudj, messzire mentem ezzel.-eltávolodtam és hajtottam le a fejem.
-Kim igazából vicces, láttad ChangJo fejét?-nevetett felém.
-Láttam, megérdemelte.
-Srácok mi lenne ha rendelnénk pizzát, és néznék valami filmet?-kérdeztem tőlük érdeklődve.
-Én benne vagyok, és mit nézünk?-kérdezte Niel.
-De én nem akarok zavarni, ajánlom nektek horrort.-mosolygott L.joe.
-Engem nem zavarsz! Na  akkor én félszemmel fogom nézni.-viszonoztam mosolygását.
-Nem, nem maradok még lesz napunk bepótolni, és jó szórakozást!-mondta L.joe és kezdett öltözni.
Niel felszaladt a cuccáé, amit a szobájába hagyott.
-Figyelj L.joe biztos nincs kedved maradni? Szívesen várunk mindig ezt tudd!-mondtam neki.
-Biztos Kim, köszi a kedvességet!
Niel már jött is vissza.-Biztos meggondoltad?-kérdezte ő is?
-Egészen biztos vagyok benne!-mondta majd kilépett az ajtón.
-Na akkor én rendelek, te meg hozd le a cuccokat.-mondtam Niel-nek, majd kacsintott és felszaladt ismét.
Megfogtam a telefont és tárcsáztam a számot.
Majd mikor végeztem ezzel, raktam a mikróba popcornt is.
Niel sehol sem volt.-Niel kész vagy?-ordítottam fel az emelet felé.
Semmi hangot nem adott ki.
Felszaladtam a szobája felé. Bekopogtam.-Niel, minden okés?-kérdeztem az ajtóban állva.
-Igen, minden kérlek ülj le ide szeretnék neked mondani valamit!
Beljebb léptem, a szívem a torkomban dobogott.
-Figyelj Kimi.-mosolygott rám.-Még nem tudom hogy hogy érzel irántam de nekem még mindig több vagy egy szimpla barátnál! Szeretlek, és nem tudom hogy te hogy érzel. De ezt elkellet mondanom neked.-miközben mondta a mondandóját megfogta a kezem.
-Figyelj Niel én is....-majd befejeztem volna a mondatom, de egyre közelebb kerültünk egymáshoz és hát a végén megint az ajkaink találkoztak.
-Kim na haragudj!-mondta Niel nekem miután már szétszakadtunk.
-Nem haragszom, Niel én is így érzek. De nekem még kell egy jó pár hét mire RinRin-t és ChangJo-t feldolgozom. Kérlek ne haragudj!-mondtam neki.
-Megértelek.-mosolygott.
-Na akkor mehetünk le?-kérdeztem tőle.
-Igen, de ezt neked vettem, remélem tetszik.-majd nyújtott egy kis dobozt.
-De ez mi? Nem kell rám költened.
-De kell, hiszen ti befogadtatok, én meg üres kézzel.
-Te bolond, na majd megnézem, gyere inkább le.-húztam ki a szobából.
Majd mikor leértem belehuppantam a kanapéba.
Jött Niel is utánam. Nem sokkal később a konyhához vettem az irányt, és kivetem a popcornt, Niel mát a  kanapén ült.

16.rész
-Hát Niel te nem változtál, L.joe vagyok.-majd nyújtotta a kezét a srác.
-Jajj, bocs tesó nem ismertelek meg.-majd kezet fogtak.
Tesó? Oké, ezt nem kommentálom.
-Srácok bocsi hogy beleszólok de haza megyek.-mondtam, és közben Nielre néztem.
-Kim várj! Mi lenne ha L.joe eljönne hozzánk? Nem gond igaz?-kérdezte a boci szemeivel.
-Hát nekem nem gond.-mondtam nekik.
Nagyon örültek, de semmi kedvem nem volt ehhez az L.joe gyerekhez.
Előre siettem, még ők elbeszélgettek. Niel utánam futott majd átkarolt.
-Kim figyelj ne is törődj velük.-próbált megnyugtatni.
-De összetörte a szívemet, és ebben az a legnagyobb baj hogy RinRin-nel, mégohzzá mikor ki is békültem vele. Na és hogy én téged bántottalak meg mikor Liz és a kanapés ügy volt, akkor ez mi?-a könnyeimet próbáltam leküzdeni de nem ment.
-Ez keményebb volt. Szó szerint. A padon, hát mit ne mondjak, ChangJoba nagyot csalódtam.
-Hát még én.-válaszoltam vissza.
-Bocs hogy beleszólok, de ti együtt vagytok?-vágott közbe L.joe
-Nem nem vagyunk együtt.-vágtuk rá egyszerre. És közben egymásra néztünk.
-Oké oké, csak kérdeztem.-nevetett L.joe
Haza is értünk fölrohantam a szobámba, majd leültem az ágyamra.
Annyira nagyot csalódtam, el kell hogy menjek anyáékkal ahová majd csak mennek a munkájuk miatt.
Suliba nem tudom hogy fogok belenézni RinRin és Liz na meg persze legfőképp ChangJo szemébe.
Kinéztem az ablakon, hátha elszáll a bánatom. Még szarabb lett megláttam hogy ChangJo jön egy száll rózsával és valami dobozzal a kezébe, de ez semmi, mellette RinRin.
Ha ide jönnek esküszöm leütöm mindkettőt.
Niel és L.joe a  másik szobában voltak, így kiosontam hogy megengedjem magamnak a vizet és egy jó meleg fürdőt vegyek. De mekkora mázlim volt, kijött L.joe.
-Ne haragudj Kim az hiszem így hívnak, merre találom a mosdót?
-Igen így hívnak, és éppen szembe veled.-mosolyogtam rá, már amennyire tudtam.
Erre megszólal a csengő. Nem megyek le, nem fogom kinyitni...
Oda szóltam Nielnek.-Hallod lehet hogy ChangJo-ék mit csináljak?
-Maradj csöndben és akkor az hiszik nem vagyunk itthon.
-De tudják hogy haza vettem az irányt.
-Akkor meg vicceljük be őket hogy volt valami köztünk.-nevetett felém.
Ennek teljesen elment a maradék esze, bár megnézném ChangJo arcát.
-Niel mond hogy nem arra gondolsz.....-néztem rá bámuló szemekkel.
-Miért te mire gondolsz? De nem lenne vicces ChangJo feje, és akkor ezt meg is kapja.-Várj fújok magamra vizet mintha le izzadtam volna.-megint elkezdett nevetni. De ez tényleg jó ötlet. Na jó nekem is elment az eszem.
"Előkészültünk" és lefutottunk, majd kinyitottam az ajtót mögöttem Niel állt.
-Fhu, bocsi srácok de más dolgunk volt.-mondtam ChangJo-nak és RinRin-nek.
-ChangJo meg kell mondjam, te lemaradtál.-kacsintott Niel rá.
-Mi a szent szart csináltattok ti?-nézett ránk nagy szemekkel.
-Az úgy volt hogy.... haza jöttünk és a többi titok. Szeretnél még valamit?-kérdeztem tőle.
-Kim ezt mind neked hoztam.-nyújtotta a virágot, és azt as bizonyos dobozt.
-Nekem te ne adj semmit, ott van RinRin, add neki. Biztosan jobban megérdemli!
-De Kimi....-kezdett volna bele a szavába de közbe vágtam.
-Először is ne hívj Kimi-nek. Másodszor itt a retkes ajándékod.-kivettem a kezéből majd neki dobtam.
-És ha még mindig nem tudod felfogni, majd így talán jobban megy.-ezzel az utolsó mondatommal megcsókoltam Niel-t. Majd közben az ajtót bevágtam. Na jó lehet hogy túl messzir
e mentem?

15.rész
Beléptem utána az ajtón.
Láttam hogy neki is szatyrokkal volt teli a keze.
-Hát te?-kérdeztem.
-Bevásároltam gondoltam jó ha van itthon kaja.
-Az jó mert én is.-nevettem Niel felé.
Lehet hogy amit tett arra még emlékzeni fogok, de olyan nézése van, nem tudok rá haragudni.
-Ja Niel előre szólok hogy ma este jön át ChangJo.-mosolyogtam felé, majd elindultam a szobámba.
Rendet raktam az asztalomon, hogy elférjek meg mégse legyen koszos a szobám, hiszem ChangJo-nak fiú létére elég tiszta a szobája.
Már délután kettő óra volt. Mikor a szobám ajtaján kopogtak.
-Kim bejöhetek? Keresnek lent.-Niel volt az, ki más lett volna.
Ki kereshet, a kijárat felé vettem az irányt.
ChangJo állt az ajtóban.
-Szia, hát te? Még nincs is este.
-Kim beszélnünk kell.-mondta.
-Mi történt?-kérdeztem tőle, eléggé feszültnek tűnt.
-Kérlek ne haragudj! De ma nem tudunk együtt lenni, anyáék kitalálták hogy menjünk el valami családi összejövetelre. De megígérem bepótoljuk! Szeretlek.-mondta.
-Jaj ChangJo ez tök jó hogy mentek ilyenre, örülj hogy a szüleid itthon vannak. És nem haragszom.-mondtam neki és megöleltem.
-Örülök, de miért pont most kellett ezt kitalálni. Na megyek is mert mindjárt indulunk.
Ezzel el is rohant. Még egy ölelést sem adott.
Visszamentem a házba. Niel elkezdett faggatni.
-Kim miért volt itt ChangJo? Akkor este ne is zavarjak? És beszélhetnénk?
-Niel kérlek most ne! Nem nem alszik itt, mennek el.
Felszaladtam a szobámba magam után zárva az ajtót.
Gondolkoztam. Majd megcsörrent a telefonom.
Üzenetem jött.
~Szia Kim, remélem már nem annyira haragszol. Beszélni szeretnék veled! Üdv:RinRin
 Visszaírtam neki hogy jöjjön el hozzám, és meghallgatom. Mióta összevesztem vele, azóta nem tudom kinek elmondani a titkaim meg a problémái.
Eltelt úgy tíz perc és csengettek. Le is mentem kinyitni az ajtót.
-Szia Kim! Örülök hogy válaszoltál az üzenetemre.-RinRin állt az ajtóban.
-Szia, gyere csak be.-majd bevezettem a nappaliba.
-És mesélj, hogy vagy? Mióta jártok ti ChangJoval?-kérdezte kíváncsian.
-Nem rég óta de már most úgy szeretem mintha már egy hónapja járnánk, jól és te? Vagy is egyre jobban.-mosolyogtam felé.
-Én is megvagyok, kérlek ne haragudj a Nieles dolog miatt!-majd láttam hogy könnybe lábad  a szeme.
-Jajj RinRin semmi baj, de máskor mond el.-majd megöleltük egymást.
Ezt követően megcsörrent a telefonja. Bizonyára üzenete jött. Elolvasta majd megszólalt.
-Kim ne haragudj de mennem kell, majd suliba találkozunk.
Majd kiviharzott az ajtón. Oké ez eléggé furcsa volt.
ChangJo felhívott telefonon, hogy elindultak. Niel a szobájába durcáskodott.
Bementem hozzá.
-Niel, bejöhetek?-kérdeztem tőle az ajtóban állva.
-Gyere csak.-mondta letörten.
-Figyelj, csak annyit szeretnék mondani hogy kimegyek sétálni a parkba.
-Oké, köszi hogy szóltál.-mosolygott.
Bementem a szobámba, majd felvettem egy másik nadrágot, és egy pulcsit magamra kaptam.
Leszaladtam a cipőmért, majd elindultam a park felé.
Útközben láttam ChunJi-t ő nem vett észre, inkább hagytam. Bele volt merülve a futásba.
Lassan elsétáltam a parkig. A tó felé vettem az irányt, hogy megnézzem a kilátást. 
Ahogy egyre közelebb kerültem a tóhoz, láttam hogy egy ismerős arc ül a padon. Mintha ChangJo lett volna.
De hát ő családi összejövetelen van, nem lehet itt. Nem foglalkoztam vele. Megint tettem úgy 10 métert és RinRin ült az "ismeretlen személy" mellé. De ez nem volt semmi, meg is csókolták egymást, de olyan hevesen hogy körülbelül három percen keresztül el sem szakadtak egymástól.
Kíváncsi voltam ki lehet az. Így hát bármennyire is ciki hogy leskelődöm elbújtam egy fa mögé.
Azt hittem rosszul látok. Könnyezni kezdtem.
Hirtelen megfogott valaki hátulról.
-Kim hát te?-Niel volt az.
-Pszzt! Nézd már meg és én még bíztam is benne.
-Ez ki?-kérdezte nagy szemekkel.
-Ennyire vak vagy te is? ChangJo és RinRin az.-mondtam és a fejemet a vállára hajtottam majd ott folytattam a sírást.
-Nyugi Kim, kérlek ne sírj!-próbált nyugtatni Niel.
-Nyugi? nyugi? hát te le tudsz nyugodni? Nem hiszem el hogy átvert....-ezt viszont olyan hangosan mondtam hogy RinRin gyanakodni kezdett.
-ChangJo várj, nem hallottad ezt a hangot mintha Kim lenne.
-De hogy is azt mondtam neki itthon sem vagyok, hogy lenne már itt?-felelte ChangJo neki.
Ezt már nem hagytam annyiban, hogy átvertek. Kibújtam a fa mögül majd megszólaltam.
-Igen nem vagy otthon? Mekkorát csalódtam benned ChangJo. RinRin veled meg most békültem ki hogy tehetted?-eléggé meglepő fejeket vágtak, azt meg kell mondanom.
-Kim te mit keresel itt?-kérdezte ChangJo. -Látod én megmondtam.-felelte neki RinRin.
-Mit keresek itt? Gondoltam kijövök sétálni de már bánom is, jobb lett volna ha nem tudom mi van köztetek.
-Kimi ne haragudj, meg tudom magyarázni.-térdre borulva könyörgött ChangJo.
-Meg tudod? Sok sikert hozzá. Esküszöm jobb lett volna ha nem is bukkansz fel, mindent elrontasz, Niel-t meg jól megbántottam. Nem vagy különb mint ő, de ő legalább nem csalt meg.
Ott hagytam őket, jobb lesz ez így. Futottam haza, majd mikor kiértem a parkból gyalogolni kezdtem. Niel futva jött utánam.
-Kimvárj!-állított meg majd megölelt. Viszonoztam az ölelését.-Nyugodj meg itt vagyok.-mondta.
-Niel hogy tehette ezt a legjobb barátnőm és a pasim egyszerre?-szipogtam.
-Nyugi Kim, most jobb lesz ha haza megyünk.
Miközben mentünk valaki számomra ismeretlen személy megállított minket.
-Niel szia, emlékszel még?-na már csak te hiányoztál. Gondoltam magamba.
-Bocs haver, de nem. Ismerlek?-kérdezte Niel ettől a gyerektől.

14.rész
Elindultunk hozzájuk. Nagyon hideg volt.
-ChangJo várj, kiveszem a pulcsim.-mondtam neki, de a volt a nagy gond hogy annyira hülye vagyok hogy pulcsit sem vittem.-Vagy mégsem veszem ki.-nevettem.
Hozzá kell tennem rajta sem volt semmi, csak egy póló. Láttam hogy ő is fázik. De ez után átkarolt.
-Na fázol még?-mosolygott rám.
-Nem már sokkal jobb.-viszonoztam a mosolygását.
-Ja Kim előre szólok a szüleim otthon vannak, és hát hogy is mondjam lehet hogy ciki lesz.
-Hát te bolond vagy, már hogy lenne ciki. Annál cikibb nincs mikor az anyukád ír egy levelet a lakótársadnak és oda írja a végére hogy Kimi amit pont hogy utálok.
-Akkor én sem hívhatlak Kimi-nek?-kérdezte meglepődve.
-De te igen, csak te.-mosolyogtam rá.
Ez után oda is értünk, be mentünk a házba, és vacsorával fogadtak az szülei. Oda hívtak az asztalhoz.
-Apa, anya ő itt Kim a barátnőm.-mutatott be ChangJo a szüleinek.
Illedelmesen meghajoltam előttük. Majd ChangJo kihúzta nekem a széket hogy le tudjak ülni.
Elkezdtünk enni, az anyukája megszólalt.
-Látod fiam, még találsz is hozzád való lányt.-nevettet az anyukája. ChangJo szegény hogy elpirult.
-Na jó, azt hiszem a szobámba folytatom a vacsorám. Kim nem jössz?-kérdezte tőlem.
-Nekem itt is jó.-mosolyogtam rá.
Bement a szobájába. Úgy tíz perc telt el még én végeztem.
-Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt.-mondtam az anyukájának.
-Nagyon szívesen, mindig örömmel fogadunk!-mosolygott rám.
Szóhoz sem jutottam, még alig ismernek és már mondják hogy bármikor fogadnak ez kedves.
Meg kell mondani ChangJo az anyukájára ütött.
Elindultam a szobája felé. Oda értem az ajtóhoz majd bekopogtam.
-Halihó, bejöhetek?-kérdeztem tőle.
-Persze gyere csak.-mosolygott rám. Leültem mellé az ágyára.
-ChangJo kérdezhetek valamit?
Letette a kaját a kezéből és felém fordult.
-Nyugodtan.-és megfogta a kezem. Közeledni kezdett de megszólaltam.
-Merre van a fürdő.-nevettem felé.
-Most viccelsz? Amúgy gyere utánam.-és húzni kezdett.-Hölgyem, érezd otthon magad.-majd kinyitotta az ajtót.
-Köszönöm uram!-nevettünk egymásra.
Igazából nem ezt szerettem volna tőle kérdezni. De nem mertem feltenni a kérdésem.
Majd ha lesz olyan pillanat.
Megmosakodtam. Majd felvetem a pizsamám, és elindultam vissza a szobához.
-Készen vagyok, hol fogok aludni?-érdeklődtem.
-Hát hogy hogy hol? Az ágyon.Vagy hol szeretnél?
-Nem tudom.-nevettem.
-Jó amíg eldöntöd elmegyek fürödni.-és mielőtt kiment volna adott egy puszit a homlokomra.
Holnap nem lesz suli, mert a tanárok mennek el. Hála az égnek így sokáig aludhatok. Néztem a TV-t de annyira álmos voltam hogy mielőtt ChangJo bejött volna majdnem el is aludtam.
Azt éreztem hogy be fekszik mellém, és átkarol. A fejetem a mellkasára tettem.
-Szeretlek Kim.-súgta a fülembe.
-Én is ChangJo.-mondtam neki és felé fordultam.
-Azt hittem alszol.
-Igen. Próbálok.-kuncogtam.
-Oké, aludj jól.
Erre már nem válaszoltam, annyira álmos voltam sikerül is elaludnom.

~Reggel~
Arra keltem hogy megszólalt ChangJo telefonja, egyedül voltam a szobába. Ránéztem a falon lévő órára. tíz óra volt. Eddig még nem keltem ilyen későn. Láttam hogy a kilincset valaki le nyomja. ChangJó állt az ajtóban.
-Jó reggelt! Hoztam egy kis reggelit.-mosolygott rám.
 Annyira helyes. És kedves.
-Köszönöm, kedves vagy. Ja és csörgött a telefonod.
Oda ment megnézte ki írta neki az üzenetet.
-Kim mos el kell mennem, Niel írt hogy találkozzunk. Ugye nincs ellenedre?-kérdezte és a haját igazgatta.
- Menj csak, de azt hiszem otthon reggelizek.-felpattantam az ágyból és a ruhámmal szaladtam a fürdőbe.
Magamra zártam az ajtót. Kopogást hallottam.
-Kim, minden oké?-ChangJo volt az.
Hogy lenne már minden oké, Niel és ő találkozgatnak. Még a végén hármójukat látom a kanapén.
Kinyitottam az ajtót nem válaszoltam ChangJo-nak össze szedtem a cuccomat, ezután elköszöntem a szüleitől. Majd tőle.
-Szia ChangJo köszönök mindent.-majd kiléptem az ajtón.
-Kim várj.-becsukta maga mögött az ajtót.-Mi baj?-simította meg az arcom.
-Semmi, jól vagyok de tényleg.
-Hát az előbb nem úgy látszott.-húzta fel a szemöldökét.
-Fáradt vagyok, haza szeretnék menni. Értsd meg és kérlek ne haragudj.
-De hogy haragszom.-majd egy lépéssel közelebb jött és megcsókolt.
-Figyelj! Mi lenne ha ma te jönnél el hozzánk?-kérdeztem tőle.
-Benne vagyok.-kacsintott. Majd elindult vissza a házba.
Még mielőtt haza mentem volna be mentem a boltba. Gyorsan végeztem.
Haza vettem az irányt. Oda értem a kapuhoz és láttam hogy Niel pont akkor megy be a házba.

13.rész
Elindultunk. A parkban volt egy büfé. Olyan tíz perc volt mire oda értünk. ChangJo egész úton meg se szólalt, meg se fogta a kezem.
Beszélnem kellett vele.
Mikor oda értünk a büféhez hagytuk hogy ChunJi válasszon először.
Oda léptem ChangJo mellé és suttogtam neki hogy ne hallja rajta kívül senki.
-ChangJo mi bajod van?
-Semmi ugyan mi lenne?-válaszolt flegmán.
-Ja, igen semmi? Hát nem úgy látszik.-feleltem vissza.
-Kim mi lenne?
-Na tudod kit etess a hülye dumáiddal, elegem van belőled.-ezt a mondatomat nem tudtam halkan ki mondani.
-Srácok minden oké?-kérdezte ChunJi.
-Nem nem oké, ne haragudj de most el kell mennem egyedül szeretnék lenni.-mondtam neki, és átöleltem amit viszonzott is. És kiáltott utánam.-Ha bármire szükséged van írj.
Elindultam, ki felé vettem az irányt a parkból. Ekkora szemetet még életembe nem láttam mint ChangJo, és én még szeretem is.
Nem fojtottam vissza a könnyeimet. De útközben egy hangra lettem figyelmes.
-Szia Kim. Hogy vagy?-kérdezte az a hang. Ugyan hogy lennék nem látja. Ez is hülye.
Meg fordultam és RinRin volt az. Na már csak ez hiányzott.
-Szia, mint látod, fergetegesen!
-Kim mi történt veled?-kérdezte kíváncsian.
-Semmi, nagyon is jól vagyok látod?-mosolyogtam mint aki tényleg jól van.
-Hát te tudod de itt leszek ha valamit szeretnél megosztani velem.-és ezzel elment.
Talán még is megbánta a dolgokat? Nem tudom, akkora zűr van a fejembe. Eszembe jutott mi lenne ha anyával elmennék a munkája miatt pár napra. Talán jobb lenne? Elkezdetem haza futni, de valaki megfogott hátulról. Nem tudtam ki lehet az nagyon megijedtem.
-Kim hova ilyen sietősen?-kérdezte a hang.
-Oda ahová te nem.-feleltem vissza és belerúgtam, nagyon nehezen kiszabadultam karjai közül. Vissza néztem és ChangJo volt az. Te jó ég mit csináltam.
-Neked még is mi bajod van?-kérdezte és a lábára mutatott. Ugyan is pár centis magassarkú volt rajtam nem lehetett kellemes érzés.
-Mit fogdosol, ráadásul az semmi de hogy hátulról azt hittem hogy valaki más az.-néztem rá és a lábából folyt a vér.- Figyelj ne haragudj de el megyek! Tudnod kell hiszen a barátnőd vagyok, ha még az vagyok.-könnycsepp gyűlt a szemembe.
-Elment az eszed? Jó hogy a csajom vagy te kis hülye. És még is hová mennél, maximum hozzám.-mosolygott rám.
-Tudnod kell hogy elmegyek anyáékkal a munka helyükre, ami messze van innen. És sajnálom-majd elkezdtem lépkedni a házunk felé.
-Kim várj! Könyörgöm ne hagyj itt! Nem tudok nélküled egy percet sem kibírni.-mondta és csillogott a szeme a könnytől.
-Hát te nekem nem tudsz hazudni!
-De nem értem mi bajod? Legalább gyere ide elköszönni, ennyit megérdemlek nem?-kérdezte.
Tényleg szeret ha még sír is utánam. Oda léptem hozzá átkaroltam a nyakát.
-Mondanom kell valamit,  igazából nem hagynálak itt. És eszembe se jutna elmenni. Szeretlek!
-Már megint hazudtál, tudod mi jár ezért?-nevetett.
-Igen tudom, de anyától el kell köszönnöm, ne haragudj!
-De... oké menj csak!-mondta és közben elhalkult.
Szaladtam a ház fele benyitottam de csak Niel volt a házban az az a konyhában, a nappaliban Liz ült.
-Hát ti? Anya hol van?-kérdeztem Nieltől ideges fejjel. És egyáltalán mi a jó eget keres Liz a MI kanapénkon?
-Kim anyukád már elment, de a szobádban van egy üzenet.-mondta.Felszaladtam hogy el olvassam.
Ebben is ugyanazokat írta le mint az utóbbiba, de nem mondta hogy mikor jönnek haza.
Hát mentem le hogy összedobjak valami kaját. Erre mit látnak szemeim, Niel félmeztelen fekszik Lizen......
-Te jó ég ti mit műveltek?-kérdeztem tőlük és egyből szét ugrottak.
-Kim meg tudom magyarázni!-közeledett Niel meg akarta fogni a kezem, de elhúztam.
-Te nekem ne mondj semmit! Jobb is lenne ha nem jöttél volna ide!
Ki mentem az ajtón, ~ma komolyan mindenki felhúz?~ ChangJo a kapuba állt. Annyira kiborultam hogy megint a könnyeimmel küszködtem.
-Baby minden rendben?
Még soha nem hívott így azt hozzá kell tennem.-Nem nincs nézd meg mi folyik oda bent, Niel és Liz.....-mondtam neki a fejemet a vállára hajtottam.
-Kim sajnálom nagyon hülye voltam ne haragudj!-egy hangot hallottam az ajtó felől Niel volt az.
Meg fordultam és elkezdtem ordítani vele, kicsit kiborultam.
-Te nem vagy normális, emlékszem mit mondtál!  Ekkora bunkót mint te a világon se láttam, miért nem mentél át Liz-hez biztos nagyobb a kanapé mint nálunk.
ChangJo erre elkezdett nevetni sunyiba, ezen a kanapés ügyön.
-Kim nyugodj meg, és szerintem jobb ha nálam alszol.-súgta a fülembe ChangJo.
Befutottam a házba a cuccaimért Niel az ajtóba állt mellkason ütöttem őt. Majd oda szóltam:-Köszönöm, neked! Ekkorát még RinRin-be se csalódtam!
Liz nagyon meg volt lepődve és ijedve.
-Liz te meg a másik, neked is köszönöm! Ja tenném hozzá hozz tisztítószert mert a kanapét ki súroljátok az biztos!
Elővettem egy nagyobb táskát össze szedtem pár cuccomat amire szükségem volt. Niel feljött a szobám ajtajához.
-Kim kérlek ne menj el!
-Te csak nekem ne mond meg mit csináljak. Menj szépen vár Liz.-erőltettet mosollyal mosolyogtam felé.-Most ha megbocsájtanál mennem kell.-mondtam neki.
-Kim k-kérlek....ne menj e-el...-csuklott el a hangja.
Le rohantam a lépcsőn, bevágtam az ajtót magam mögött.
-Indulhatunk?-kérdeztem ChangJo-tól.
-Kim biztos vagy ebben?-kérdezte.
-Amennyire a csajod vagyok annyira biztos vagyok ebben is!

12.rész
~ A nagy találkozás~
 Felálltam hogy oda menjek, de erre az a fiú is felállt. Úgy tettem mintha a szemembe sütött a nap, és kicsit odébb ültem a pad másik végébe.
Elkezdett felém közeledni az "ismeretlen". A könnyeimet próbáltam törölgetni, hátha ide jön hozzám és nem akartam hogy észre vegye. De hát sikerült.
-Ne haragudj, nem ismerjük egymást de tudok segíteni valamiben? Valaki bántott hogy könnyek potyognak a szemedből?-kérdezte tőlem, tök rendes volt.
-Semmi gond, hát igazából ezt szerintem nem értenéd, meg amúgy sem szeretnék róla beszélni. Ne haragudj!
-Hát akkor sajnálom. Be sem mutatkoztam ChunJi vagyok. Örülök a szerencsének.-mosolygott felém.
Úristen, hogy megváltozott.
-ChunJi??? Meg sem ismersz?-kérdeztem tőle és nevettem közben.
-Hát ne haragudj de nem.
-Kim vagyok, te bolond.-nevettem és átöleltük egymást.
-Ja! Hát ne haragudj meg sem ismertelek. De jó téged látni. ChangJo merre van?
-Nem tudom, de most nem is akarom.-mondtam neki és újra könnyek gyűltek a szemembe.
-Miért? Mi a baj? Most már ismersz.- ezzel megfogta a kezem.

-Hosszú. Az egész ott kezdődött hogy cserediák program van a sulinkban. És hát kaptam egy nagyon rendes, kedves, aranyos fiút. Niel-nek hívják. El is voltunk úgy egy napig, míg ChangJo meg nem jelent és hát nagyon váratlanul ért. Mindegy nem lényeg. És ChangJo bevallotta hogy tetszem neki. Van egy barátnőm RinRin neki meg Niel tetszett de nekem is. És hazudott nekem, nagyot csalódtam benne. Ja hozzá teszem pár dolgot kihagyok. Ez után indultunk volna a suliba, de Niel még aludt, és hát ChangJo és én vártunk rá. Gondoltam aludjon még tíz percet. Van két kutyánk ChangJo ezt nem tudta és megmutattam neki. És megint ugrás. Utána már csak azt éreztem hogy az ajkaink össze érnek. Nagyjából ennyi.-elmondtam neki a történteket röviden, és nagyon meglepő fejet vágott.
-Hát Kim erre nem tudok mit mondani. Ezt nektek kell megbeszélni. Szerintem össze illetek! Ha engem kérdezel.
-Igen tudom.-nevettem felé.-De nem ért meg semmit. Vagy is hát én voltam vele bunkó, és ezt nekem kell helyre hozni.-motyogtam felé.-Ráadásul szeretem őt nagyon, és lehet hogy megbántottam.
-Nem nem bántottál meg! Én is szeretlek Kimi.-hátam mögül egy hang szólalt meg.
Mi van? Azt hittem ChunJi az. Megfordultam és ChangJo állt ott.
 -Hát te, mióta vagy itt?-kérdeztem tőle óriási szemekkel.
-Most jöttem.-mosolygott rám.-Kim én nem haragszom, de bemutathatsz az új fiúdnak.-húzta fel az egyik szemöldökét.
-ChangJo, ő itt ChunJi de semmi gond, én sem ismertem fel.-nevettem.
-Mi van?-kérdezte ChangJo.
-Szia haver, meg sem ismersz ChunJi vagyok.-mosolyogtak egymásra, és kezet fogtak.
-Hát nem bocs.-nevetett ChangJo.
-Na hát már ilyen jóba vagytok, mehetünk valahova. Például enni, mert éhen halok.-mondtam nekik.
Nem volt ellenükre.

11.rész
Idegesen oda rohantam.
-Daniel, te még is eszednél vagy?-kérdeztem és a könnyeimet törölgettem.
-Figyelj Kim! Igazad van hülyeség volt ezt csinálnom.-felelte,és szipogott.
Ezen nagyon meglepődtem, milyen kis érzelmes.
-De elmondhattad volna hogy ez neked hogy esik, Niel azt hittem őszinte vagy legalább hozzám. Ne legyél olyan mint RinRin.
-Igazad van Kimi.-és ezzel a mondatával felállt, és közeledni kezdett, és a végén megölelt.
Na jó ezt nem értem, megint bajban vagyok ChangJo és Niel..... HELP!!!-gondoltam magamban.
-Még is mond meg hogy ez az egészet hogy gondoltad.-kérdeztem tőle.
-Nem tudom, hát csak annyi hogy...-és elhalkult a szava.
-Hogy?
-Szeretlek Kim!-mondta és szipogott a hátam mögött.
-Niel, figyelj üljünk le!-ezzel elindultunk a lépcső felé.-Nem tetszik Liz vagy RinRin talán? Tudod hogy ChangJo és én... egy nap alatt nem szakíthatok vele. Kérlek értsd meg!-mondtam a szemébe nézve.
-Hát Liz szép lány, RinRin-t hagyjuk.-nevetett.-De nekem te vagy a legszebb, és ahogy írtam visszaforgatnám az időt ha lehetne.
-Kérlek ezt ne csináld Niel, nekem lakótársam vagy! Tudnod kell hogy bírlak meg minden de csak lakótárs.-és ezzel a mondatommal elkezdtem a park fele rohanni.

*Niel szemszög*
Fogalmam sem volt mihez kezdjek mikor megláttam Kim és ChangJo mit művel a kertben.
Sokkot kaptam, de mit tehettem volna? Szeretik egymást semmi kétség.
Hát mivel ChangJo a haverom gratuláltam neki, de igazából nem nagyon akartam, mázlista a gyerek.
Elindultunk a suliba, szót se szóltam. Szerintem nem is kellett volna. Jobb volt ez így.
Bementem még óra előtt a teremben, hagytam egy levelet Kim padjába, de láttam hogy nem vette észre így kivette és elraktam.
Jött egy új lány az osztályunkba. Na jó lehet hogy Kim ezt értette félre. Lehet hogy úgy mondtam neki mintha tetszene. De nem! Nem tudom túltenni magam ChangJo-n és Kim-en.... Hazudtam neki hogy ne lássam őket, hogy mit művelnek egymással. Haza mentem összepakoltam és a levelet letettem az asztalára.
Kíváncsi voltam tudni fogja hogy hol leszek. És tudta, sajnáltam szegényt hogy így hazudtam neki és így eltűntem. Ekkora barmot mint én....
Megkellet ölelnem hogy érezzem az illatát, és hogy tudjam hogy még a fél várost is felkereste értem.
Ezek után  elszaladt. Nem tudtam hogy utána kéne-e hogy menjek?! De ezt tettem futottam utána.

*Kim szemszög (újra)*
Miközben futottam jó sokan kanyarodtak ki a suli utcájából.
Kikerültem a tömeg egyik felét, de a másikat nem siketül. ChangJo-ba ütköztem, én meg azt hittem  rég hazament.
Na ebből mi lesz.
-Kim hát te? Mi a baj? Bántott valaki.-kérdezte óriási szemekkel nézve.
-ChangJo vártalak. Kerestelek a suliban is, de sehol nem voltál.-mondtam neki és a szemeimet próbáltam törölgetni.
-Kimi mi a baj? Mond már!-egyre izgatottabban érdeklődött a dolog felé.
-Semmi, ChangJo. Semmi-sóhajtottam.
-Nekem ne hazudj tudod mi lesz abból. Semmi jó nem származik.-mosolygott felém, és megölelt.
Megnyugodtam hogy ChangJo ott van. De láttam hogy Niel szalad felénk.
ChangJo oda is szólt neki.
-Hahó Niel! Nem jössz ide?-kérdezte tőle. Oda súgtam neki:-ChangJo ez nem jó ötlet, nem szeretnék most Nielell találkozni.-és elkezdtem lassan elindulni.
-Kim hát neked mi bajod van?
-Te ezt nem érted, miért is értenéd? Lesz olyan majd egyszer hogy megértesz?-kérdeztem ChangJo-tól, és ott hagytam.
Na jó  kicsit kiborultam. Mit mondtam volna neki? Niel nem fogta még fel hogy együtt vagyunk. Vagy mit?
Már kettő óra volt, gondoltam előbb elindulok a parkba, semmi kedvem nem volt most ehhez sem de nem mondhattam vissza.
Már a parkban voltam, kimerültem a futástól. Leültem egy padra.
Kaptam közben egy üzenetet.
Kimi hol vagy? Beszélnünk kell!!!
Szeretlek ChangJo <3
Na hát ezen nem lepődöm meg, nem írtam vissza neki. Bár ő nem tett semmit, lehet hogy nem kellett volna ez az egész.
Kaptam még egy üzenetet, gondoltam az is ChangJo-tól van meg se néztem, de két percig nem tudtam kivárni, kíváncsi voltam hogy ki lehetne az ha mégsem ChangJo.
ChunJi-tól kaptam üzenetet.
Szia Kim!
Én már itt vagyok, ha tudtok gyertek előbb. Üdv: ChunJi
Körülnéztem, de nem ismertem meg az arcát. Viszont ült egy fiú a padon aki nyomkodta a telefonját, nem tudtam hogy ő lehet-e de ha nem veszek bátorságot nem is fogom tudni.

10.rész
Gyorsan oda mentem mert készült a következő órájára.
-ChangJo bemutatom neked a barátnőmet a neve Liz, ma jött a sulinkba.
-Örülök Liz, ChangJo vagyok, de most ne haragudjatok mennem kell következő órára.-ezzel el is ment de előtte puszit nyomott a homlokomra.
Liz és az én szekrényem elkerülte egymást így nekem elkellet mennem a másik irányba.
-Liz most elmegyek a szekrényemhez, majd órán beszélünk.-mondtam neki és elindultam. Ő is viharzott a szekrénye felé.
Oda is értem az enyémhez hát ki fogadott ott? RinRin. Na ez szuper lesz.
-Kim szeretnék mondani neked valamit.-mondta szomorúan.
-Na jó figyelj, szerintem ha annyira jóba lettünk volna akkor elmondtad volna hogy Niel mit érez.-mondtam neki.
-Igen Kim tudom jól hülye voltam ne haragudj rám, csak elfogott a féltékenység. Te tökre szép vagy meg Niel is rendes összeilletek. És szeretnék még egyszer elnézést kérni.
-Tudod RinRin nem érdekel ezt nem fogom elfelejteni, és Niel meg én barátok vagyunk.-mondtam neki és ott hagytam.
Futott felém Niel mint akinek elmentek otthonról.
-Kim segíts nekem, haza kell mennem most mert anyukám írt hogy itt vannak. Kérlek találj ki valamit, és ne mond el a tanárnak hogy emiatt megyek el. Köszi, majd otthon beszélünk.
-De ez tök jó, oké kitalálok valamit megígérem. Szia!-mondtam neki és kiviharzott az ajtón. Kicsit furcsán viselkedett mint aki nem is boldog hogy láthatja a szüleit.
Becsengettek a következő órára is. Nem nagy kedvem volt bemenni.
Oda mentem a tanárhoz.
-Tanárnő elnézést de Niel hazament mert rosszul érezte magát, és nem tudott már szólni mert haza kellett sietnie.-mondtam a tanárnak akkor találtam ki a mondatot eléggé értelmetlennek tűnt.
-Oké semmi baj, remélem jobban lesz, foglalj helyet kérlek.- mondta a tanár, de most kivételesen nyugodt volt.
Végig szenvedtem a sulit. Liz-nek mondtam hogy mehetünk együtt haza, hátha a közelben lakik. ChangJo-t sehol nem találtam, így hát elindultunk.
Az utca sarkon megálltam és megszólaltam.
-Nos Liz merre laksz?
-Ebben az utcában-mondta mosolyogva.
-Na ez tök jó akkor majdnem szomszédok vagyunk.-Elértünk a házunkhoz. És innen hány házzal odébb?-kérdeztem érdeklődve.
-Csupán eggyel, szomszédok vagyunk.-nevetett.
-Ez tök jó akkor már mehetünk suliba is együtt most mennem kell, holnap reggel találkozunk Szia!.-mondtam neki és bementem a házba. Még csupán délután egy óra volt, így több időm marad elkészülni. Meglepődtem anyáék otthon voltak. Örültem neki, el kellett mondanom a ChangJo-s sztorit.
-Szia anyu! mikor értetek haza?
-Szia Kimi, most tíz perce értem haza, apád ott marad még a munka miatt, de csak egy napra vagyok itthon.-mondta nekem.
-Oké anya, mesélnem kell. Emlékszel még régen ChangJo-ra régen általánosban ő volt a legjobb barátom csak elköltöztek.
-Hogyne emlékeznék rá.-mosolygott. -Miért mi van vele?
-Nos anya nagyon hosszú de nagyjából annyi hogy tetszem Nielnek is ChangJonak is és nem tudtam kit válasszak. De ChangJo előbb lépett mint Niel és így ő lett. Remélem érted?-nevettem anya felé.
-Értem én. Kimi és Niel hogy fogadta?
-Hát szerintem megbékélt vele na de megyek készülődni mert délután megyek el. Szeretlek anya! -Ez után felmentem a szobámba, az asztalomon találtam egy borítékot. Ez állt rajta: Kim(i)-nek!
Na jó ez mi a fene? Kinyitottam. Az a nagy  lap ami benne volt be volt telítve sok írással. Neki kezdtem olvasni.
Kedves Kim! Nagyon nehéz ezt elmondanom neked de egyszer úgy is rájössz.
Szeretném ha tudnád hogy szeretlek még mindig.
Hol is kezdjem? Nos hát hazudtam. 1: nem jöttek ide a szüleim el kellett mennem a suliból, mert nem tudom feldolgozni ezt az egészet.
2: ChangJoval kapcsolatos. Örülök hogy boldog vagy! De nem tudlak elfelejteni. Ha vissza forgathatnám az időt akkor mindent neked mondanák el, nem pedig RinRin-nek!!! De ez nem lehetséges SAJNOS.
Összepakoltam a szobámból a ruháimat.-Ez a mondat kiborított és a szobájába rohantam.
Kinyitottam a szekrényeket üresek voltak pár darab póló volt csak, és egy nadrág. Folytattam a levél olvasását.
Tudom hogy ez így nem oké hogy egyik pillanatról a másikra eltűnök, de így lesz a legjobb.
Ha keresnél tudod megtalálsz a helyünkön!!!
Szeretlek Niel!
Nem tudtam nem sírni ezen a levélne. Tudtam hogy nem ezért megy el a suliból mert a "szülei jöttek".
Leszaladtam anyuhoz, közben a szememet törölgettem.
-Anya mielőtt haza jöttél volna találkoztál Nielell? Kérdeztem tőle idegesen.
-Nem kislányom miért?-anya nyugodtan válaszolt.
-Semmi majd jövök. Szia!-ezzel kirohantam a házból.
Ránéztem az órámra 13:10 volt. Még időm négyig. Át sem öltöztem ,ez volt a legkevesebb.
De azt sem tudtam merre induljak. Meg álltam gondolkozni, még mindig a könnyeimet törölgettem, de nem akartak elállni.
Két perc után rájöttem hogy mi van ha az ékteremhez ment.....Ahová randizni mentünk. Elkezdtem futni.
 Oda értem tíz perc alatt, ami máskor mondjuk húsz huszonöt perc. Láttam a lépcsőfokon Niel ült.

9.rész
Ez most az jelenti hogy én és ő....?
-ChangJo akkor mi most..?
-Kim, én szeretlek.-mondta mosolyogva.
-Én is szeretlek ChangJo.-és megöleltük egymást.
Közben egy ismeretlen autó parkolt a házunk mellé, nem törődtem vele hiszen nem tudtam kié volt.
Ezután Niel is kész lett. Hátra jött a kutyákhoz, suli előtt mindig megnézi őket.
-Kész is vagyok, mondjátok megzavartam valamit?-kérdezte meglepődve.
Ciki helyzet, nem akartam hogy így tudja meg.
-Figyelj Niel, az van hogy én és ChangJo, hát érted, együtt vagyunk.-mondtam neki, közben a könnyeimet próbáltam vissza fojtani.
-Jajj Kim, én örülök nektek! Ezért ne sírj elfogadom hogy együtt vagytok.-mondta mosolyogva, és megölelt.
Ez rendes volt tőle, még gratulált is ChangJo-nak.
-Indulhatunk?-kérdeztem tőlük.
-Igen készen vagyunk.-mondták mind a ketten. De jó hogy szinte mindent egyszerre mondanak.
Elindultunk, útközben ChangJo meg fogta a kezem, én eközben azon törtem a fejem mit fog szólni RinRin, vagy akárki de mondjuk nem nagyon izgatott.
Beértünk a suli ajtóhoz, ahogy sejtettem, mindenki minket nézett. Oda jött RinRin hozzám, hogy beszélni szeretne velem mert fontos. De nem érdekelt, a hülyeségét kellett volna hallgatnom. Biztos voltam benne hogy Nielell kapcsolatos.
Mentem a szekrényemhez közben megcsörrent a telóm. Üzenetem jött.
-Szia Kim!
De hogy felejtettelek el titeket! Barátokat nem egyszerű csak úgy elfelejteni!
Ha nektek jó akkor ma négy óra a parkban.
Üdv:ChunJi!
Na ennek örülök hogy visszaírt. Oda mentem ChangJo-hoz.
-ChangJo akkor ma négyre ne tervezz semmit, remélem emlékszel hogy miért!
-Kim! mi az nem nem emlékszem.
-Ez most komoly? Néztem felé kicsit idegesen, ezt nem felejtheti el.
-Nem csak szívatlak mint te reggel.-ez után magához húzott és megölelt.
Hát ez szemétség volt, mondjuk igaza van mert én is ezt tettem vele.
Be is csöngettek az órára. Nekem töri órám volt ChangJo-nak tesi.
Láttam az ajtónál azt a kocsit amit a házunknál is megállt. Egy új lány jött be az ajtón. Oda jött hozzám.
-Szia ne haragudj, Liz vagyok, megtudod mondani hol a történelem óra?-kérdezte mosolyogva és a kezét nyújtotta.
-Szia Kim vagyok! Persze gyere utánam én is törire készülök.-és kezet fogtunk.
-Szabad kérdeznem honnan jöttél?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát jó messziről, amúgy Oklahomából költöztünk ide ma.
-Na ez tök jó. De szerintem siessünk mielőtt a tanár szólna.
Futottunk az osztályfelé, mikor beléptünk a tanár bemutatta az új lányt.
-Gyerekek fogadjátok sok szeretettel az új osztálytársatokat a neve Liz.-mondta a tanár, mellettem még volt egy hely oda hívtam az új lányt.
Gyorsan eltelt az óra, a tanár beszélgetett Liz-zel a szünetben oda jött hozzám Niel.
-Kimi ki volt ez a lány?-kérdezte izgatottan.
-Mi van veled, csak nem tetszik?-nevettem felé.
Már végeztek a beszélgetéssel, és Liz odajött bemutatkozni.
-Szia Liz vagyok, örülök a szerencsének.
-Niel vagyok én szintén örülök.-Hát mintha szerelem lenne első látásra, Niel úgy elvörösödött.
Liz és én kimentünk az osztályból, RinRin utánam jött.
-Kim beszélnünk kell nagyon fontos!
-Ugyan miről kéne nekem beszélni veled, szerintem az épp elég volt amit Niel elmondott. Azért köszi hogy szóltál hogy Niel mit érez.-mondtam neki és hidegen ott hagytam.
Ezután megláttam ChangJo-t, mondtam Liz-nek hogy szeretném ha megismerkednének.
Liz-nek nem volt ellenére.

8.rész
-Először is üljetek le!-mondtam nekik, de annyira izgultam hogy szinte remegtem, komolyan mint ha felelnék.
 -Niel ne haragudj RinRin hazudott, nagyot csalódtam az elmúlt napokban benne. Igazából kedvellek, meg tetszel is de az a nagy gond hogy ChangJo-t is kedvelem és ő is tetszik, és mivel barátok vagytok így nem akarom hogy összevesszetek rajtam. Na jó nagy nehezen kimondtam.-hát az hiszem ez ciki volt.
-De Kim nem veszünk össze én elfogadom ha ChangJo-t választod.-felelte Niel de láttam hogy nem mond igazat.
-Igen én is elfogadom ha Niel-t választanád.-ChangJo is ezt mondta, de belőle látszott hogy örülne ha a haverjának lenne barátnője.
-Szerintem ezt a témát zárjuk le!-mondtam nekik mert fogalmam sem volt hogy mit csináljak. Ezuátn egyszerre megszólaltak:-Hallgass a szívedre!
Ez így oké. Aztán megöleltem mind a kettőt.
-Na azt hiszem megyek aludni, holnap még suli meg ilyenek és most nem szeretnék elkésni.-az utóbbit kiemelve mondtam és közben Nielre néztem, ő meg csak mosolygott.
-Szia Kimi, szeretlek.-mondta ChangJo.
Mi a jó ég?? hát jó mit mondtam volna erre? de már haza is ment mert ő is sietett haza így nem tudtam neki mondani hogy én is szeretem.
Felmentem a szobámba, nagyon sokat gondolkoztam hogy melyiküket válasszam, de nem jutottam egyről a kettőre. Potyogtak a könnyeim is ha most anyu itt lenne ő biztos segítene.
Miközben gondolkoztam hogy anya még is melyiket választaná, azt éreztem hogy valaki bent van a szobámba hát igen jól sejtettem Niel volt az.
-Kim te sírsz? Mi baj van? történ valami?-csak kérdésekkel halmozott meg.
-Hát te? kopogni luxus?-mosolyogtam felé.-Figyelj Niel az a nagy gond hogy a szívemre hallgatva sem tudok dönteni.
-Jajj Kim ez nem versengés, mind a kettőnknek tetszel, magamat sem értem hogy miért nem neked mondtam el hogy mit érzek irántad, de ez a te döntésed.
-Ne haragudj, de leszeretnék feküdni majd holnap megbeszéljük. Jó éjt Niel!
-Jó éjt Kimi, és nyomott egy puszit a homlokomra.
Másnap időbe keltem fel, Niel még aludt.
Vártam rá tíz percet de nem kelt fel, úgy döntöttem felkeltem, de közben csengettek.Leszaladtam.
ChangJo állt a kapuban.
-Szia Kim, készen vagytok? Megjegyezném ma nagyon csinos vagy.-Ez de cuki tőle.
-Szia ChangJo! Köszönöm kedves vagy, ja és te is jól nézel ki. Az a nagy szitu hogy Niel még mindig alszik.
-Mit csináltatok miután elmentem?-kérdezte és közben nevetett.
-Hát az titok.-nevettem én is.-Amúgy nem tudom hogy meddig volt fent mert én már elaludtam.
-Ja értelek, és mond hallottad amit tegnap mondtam? Figyelj én tényleg érzek irántad valamit, de nem szeretném ha emiatt összetűzésbe keverednétek Nielell.
-Igen ChangJo hallottam. És az a szitu hogy döntöttem már! De nem mondom meg majd csak nap végén, a ChunJi-s találkozás után. Felszaladok Niel-t felkeltem mert még a végén elkésünk.
Ezzel elindultam, na jó hazudtam egy kicsit nem döntöttem, de ma már kénytelen vagyok választani.
-Niel éberen vagy már?-Kopogtam be az ajtón és közben a kilincset nyomtam le.
Hát se szó se hang. Olyan aranyosan aludt, de vége az édes álomnak.
-Hahó Niel ébred! húsz perc  és kezdődik a tanítás. Ezzel felpattant mint aki már fent van.-Ó szia Kimi, hogy vagy ma?-kérdezte és közben elkezdett ott előttem öltözködni.
-Hát végre hogy ébredezel. Azt hiszem most kimegyek, lent meg várunk.
Leszaladtam a lépcsőn de az egyik kutya azt a  hülye játékát a lépcsőn hagyta és belerúgtam, mindig otthagyják. Véletlen eltaláltam Changjo fejét, de szerencsére puha gumi játék volt.
-Oppsz, NE haragudj, véletlen volt mindig széthagyják a dolgaikat.
-Semmi baj.-ChangJo csak nevetett.-Nem is mondtad hogy vannak kutyák.-nézett meglepődve.
-Hát addig még Niel elkészül megmutathatom ha gondolod.-mondtam neki mosolyogva.
Ezután elindultam a kert felé, ChangJo jött utánam.
-Hát itt vannak amúgy harapnak.
-Tényleg?
-Nem!-nevettem rajta, mennyire hiszékeny, de ilyenkor olyan cuki.
-Na még át is versz tudod mi jár annak aki átver?-Na erre kíváncsi voltam.
-Nem mi jár annak? kérdeztem kíváncsian.
Maga felé fordított, és elkezdett közeledni, ezután már arra lettem figyelmes hogy az ajkain összeérnek.
-Na ez jár annak aki átver?-kérdeztem mosolyogva
-Igen ez!-mondta büszkén és megfogta a kezem.

7.rész
Jó sokat töprengtem ezen a Niel és RinRin szituáción.
Mikor megkaptam az üzit, közben ChangJo csak beszélt beszélt és beszélt rá se figyeltem.Szegény.
Kezdett volna bele egy újabb mondatába de belevágtam.-ChangJo kérlek ne haragudj de Niel írt hogy nem talál valamit a házban és így mennem kell haza, majd bepótoljuk.-hát nagyon kellemetlen volt hogy pont most itt kell hagynom.
-Ja, értem.-felelte szomorúan.
-Figyu, mi lenne ha velem jönnél, így újra beszélgethettek.-mondtam neki, hátha jobb kedvre derül.
-Oké ez jó ötlet.
Ezután elmentem felvettem a saját ruhám, és már indultunk is. Nem kellet három perc és nálunk is voltunk, siettünk mert még mindig esett az eső.
Beléptem az ajtón és a konyhában találtam Niel-t.
-Na mondjad mit nem találtál?-kérdeztem kicsit idegesen. Mögöttem ChangJo állt.
De láttam hogy nem keresett semmit Niel, csak vacsorát készített méghozzá gyertya fénnyel. Na jó ez nagyon ciki volt ChangJonak mit mondok?
De nem is kellett megszólalnom Niel meglátta ChangJo-t és mint akik három éve nem találkoztak úgy beszélgettek és elvoltak.
Hát engem észre sem vettek még jó hogy Niel pizzát rendelt felvittem egy szeletet a szobámba, mert kicsit éhes voltam.
Hallottam hogy nagyon nevetgélnek oda lent. Hát ez jó így ők ketten lent engem meg észre sem vesznek.
 Gondolkoztam, hogy megkeresem ChunJi számát, és írok neki hogy holnap találkozzunk. Igazából nagyon hiányzott a régi nevetések, sok bolondságok, és még sok más.
Hát felpattantam az ágyamról és el kezdtem keresni a fiókban azt a kis papírt amit adott mikor el vállunk.
Meg is találtam szerencsére, és még nem volt olyan késő így hát írtam neki.
~Kedves ChunJi!
Remélem emlékszel még rám Kim vagyok az általánosból.
Szeretném ha találkoznánk holnap, ha jó neked és ha persze kedved is van.
ChangJo újra visszajött a városba.
Üdv Kimi :).
Na jó most az egyszer Kimi-t írtam, talán nem is olyan rossz.
 Nagyon elmerültem az sms írásában mikor kopogásra lettem figyelmes.
-Kim jól vagy, ChangJo vagyok. Bejöhetek?
-Öm, igen persze gyere csak.
-Figyelj, bocsi hogy így Nielell elvoltunk de azt mondta nagyon jó itt lenni meg egy csomó jó dolog van ebben a városban, csak az a nagy baja hogy haragszol rá, és azt tervezi hogy visszamegy haza.
Na mikor meghallottam nagyon meglepődtem nem akartam hogy Niel haza menjen bármennyire is haragszom rá. De ezt a dolgot meg kell beszélnünk talán RinRin hazudott.
-Kim, nem szeretnél lejönni ezt a dolgot megbeszélni, mondjuk nem szólok bele de nem akarom hogy most újra külön legyünk. Hamár a ChunJi-s nem jött össze.-mosolygott rám ChangJo.
-Hát igazából már írtam ChunJi-nak, hogy holnap találkozhatnánk, de még nem reagált.
Ezzel ChangJo elkezdett húzni hogy menjek le, mert Niel szeretne velem beszélni.
Bátorságot vettem és elindultam lefelé.
-Na jól szórakoztál RinRinnel??
-Kim te nem tudom miről beszélsz. Én csak szerettem volna megtudni RinRintől hogy neked tetszik-e valaki, mert hát érzek irántad valamit. De ezt nem mertem elmondani mert RinRin azt mondta hogy neked nem nagyon jövök be, így inkább hagytam.
Na jó agyfagyás, mi az hogy nekem nem tetszik?? Biztos voltam benne hogy RinRin hazudott.
-Na jó Niel, igazából nem szeretném hogy haza menj ChangJo elmondta. Na ez ciki lesz amit mond mondok de....
Erre nem tudtam befejezni mert anyu hívott telefonon.
-Szia kicsim minden rendben?
-Szia anya! igen de most nem kéne zavarnod szeretlek majd holnap beszélünk- ezzel letettem a telefonom, na  egy perc gondolkodási időt hagytam magamnak, hogy mondjam el hogy mind a ketten tetszenek? Hajrá Kim!
Erőt vettem magamon és belekezdtem a mondatomba.

6.rész
Lefürödtem gyorsan, bementem a szobámba kiválasztottam a ruhám, és megcsináltam a hajamat is.
Már majdnem elindultam mikor eszembe jutott hogy üres kézzel csak nem illene elmennem,  így hát visszaszaladtam a pénzemért.
Még csak fél hat volt, pont időben végezetem, bezártam az ajtót, megfordultam és nagy szerencsére jött Niel. Hurrá!!!-gondoltam magamban tuti hogy megkérdezi hová indulok.
-Szia Kim, hová ilyen sietősen?-kérdezte tőlem, meglepett fejjel.
Na megmondtam.-Mit keresel itt?még iskola van nem? és szerintem nem kell beszámolnom arról hogy hova megyek, megbocsájtanál.-mondtam neki és arrébb löktem.
-Kim, ne haragudj a reggel miatt jó? Nem akartalak megbántani.
-Hát elárulom sikerült, de szerintem készülődj is az estédre RinRin majd várni fog.-mondtam neki és elindultam a boltba.
Na jó lehet kicsit szemét voltam vele? de megérdemelte, majd ők jól el szórakoznak.
Siettem a bolt fele, mert tíz percem volt és a bolt az azért messzebb volt mint a suli.
Oda is értem bementem, vettem popcornt, és üdítőt, na és persze egy tábla csokit. 
Siettem a pénztárhoz mázlim volt nem volt előttem senki, ki is fizetem gyorsan. Már hat óra volt.
Szaladtam ChangJo háza felé, na végül sikeresen elkezdett esni az eső.
Na de jó,én lehetek ennyire szerencsés, történik még valami ma?
Becsengettem egy házba reméltem hogy ChangJo-éké az, nyílt az ajtó és előttem állt.
Oké, megnyugodtam.
-Szia ChangJo ne haragudj a késésért már elindultam félkor otthonról de a hülye cserediák aki most nálunk van feltartott.De hoztam rágcsálni valót.-mosolyogtam rá, remélve hogy nem haragszik majd meg mert elkéstem egy picit.
-Szia, gyere már be megfázol, eléggé lehűlt a levegő. És nem kellett volna költekezned.-mosolygott rám és behúzott a házba.-Foglalj helyet!Hozok neked száraz ruhát, persze ha találok rád valót.-nevetett és bement a szobájába.
Addig csak bámultam a nappalit, milyen gyönyörű lakásuk van.
Még bámészkodtam addigra már ChangJo hozta a legkisebb pólóját amit talált, és oda nyújtotta felém:-Csak ezt találtam ez a legkisebb, a fürdő arra van találsz száraz törülközőt és ott van egy nadrágom is ami szintén kicsi, remélem jó rád.-mondta és mutatott a fürdőszoba felé.
Elindultam, és tíz perc alatt meg is szárítottam magam, és visszamentem és láttam hogy ChangJo meg se mozdul. Na most mihez kezdjek?
-ChangJo alszol?-kérdeztem és közben elindultam felé.
-Ja nem ,de hogy is!-és ezzel felpattant.
-Na ne mond láttam ám.-nevettem felé.
-Na jó lehet, mellesleg csinos ruha.
-Kicsit nagy.-nevettünk mind a ketten.
-Na és mit csináljunk?-kérdeztem tőle
-Mesélhetnél a suliról, holnap már amúgy is mehetünk együtt.
-Hát most cserediákprogram van nálunk akkor nagy zűr meg minden.-feleltem
-Hát ez meglep a mi sulinkba is az van, pont egyik barátom is benne van ebben a programban nem tudom ide osztották-e be a neve:Daniel, ismertebben Niel.
Na jó enyhe sokkot kaptam, ChangJo és Niel és én és.....! oké hajrá Kim adj választ.
-Kim minden oké?-kérdezte ChangJo meglepett fejjel.
-Teljesen, csak jó tudni az ilyen dolgokat, ja igen ismerem Niel-t hozzánk van beosztva.
-Na ez tök jó akkor hárman mehetünk suliba.-mosolygott.
Hát ez nagyon szuper mit ne mondjak.-Hát igen, mehetünk.-nem akartam hogy ChangJo megtudja hogy mi történt.
-És mesélj mi van ChunJi-val, ő hogy van?
-Te nem is tudsz róla?-kérdeztem meglepődve.
-Miről kéne tudnom?
-Hát akkor ezek szerint nem tudod, mikor elmentetek innen akkor ChunJi mondta hogy ő nem talál még egy ilyen jó havert mint te voltál így magán tanuló lett. Azóta nem is volt suliba nem találkoztam vele. Pedig milyen jó volt régen, mennyit nevettünk.-miközben ezeket mondtam egy könnycsepp kicsordult a szememből.
-Kim te sírsz?-kérdezte meglepő fejjel.
-Nem, nem sírok.-töröltem meg a szemem.
 -Nem gondoltam volna hogy csak ezért ott hagy titeket is, majd felkeressük őt?Hiszen már itt vagyok.-csak mosolygott, és hirtelen megfogta a kezemet. Na erre nagyon meglepődtem.
-Persze de csak suli után jó nekem.-feleltem. 
Aztán haza is kellett mennem mert Niel írt egy üzenetet hogy nem talál valamit.
Hurrá köszönöm rontsd el az estém.-gondoltam magamban.
De várjunk hogy lehet az hogy otthon nem talál valamit akkor el sem mentek RinRinnel? ez nagyon meglepett.

5.rész
Azt hiszem nem kellett volna megbíznom benne? de hiszen legjobb barátnők voltunk de ezek után nem tudom mit kezdjek.
Elkezdődött az óra, természetesen Niel ült mögöttem mellettem meg RinRin, de jó hogy körbe vettek.
Bejött a tanár is, mekkora mákom volt hogy nem én feleltem. De ennek örültem, és nevettem is mikor meghallottam a következő felelő: -Egy cserediák, és ez pedig Niel. Gyere fiam!
Magamba örültem, ez az tanár úr, jó választás leckéztesse meg. De viszont sajnáltam a kis bolondot, tudtam hogy semmit sem tanult.
A tanár elkezdte lapozni a könyvet, és közben kérdezgetett tőle, Niel természetesen semmit nem tudom így nagy betűkkel egy lapra írtam a válaszokat neki, még sem hagyhattam hogy az első jegye egy karó legyen, de szívem szerint nem segítettem volna neki.
Érdekes módon a tanár úr észre sem vette, azt hiszem kaptam is volna.
Mikor három kérdést meg válaszolt, a lapomról természetesen, abba is hagyhatta a felelést.
-Rendben Niel, látom tanultál ma csillagos ötöst kapsz.-mondta a tanár mély hangon.
-Ugyan már tanult pff... ne tessék viccelődni-mondtam mikor Niel vissza indult a helyére, és pont jó volt meg is hallotta. Legalább van ami jó is ebben a napban, legyen csak bűntudata. De ő mint ha semmi nem történt volna megfogta a kezem és ezt felelte:-Nagyon köszönöm Kim, hálás vagyok.
-Ezt nem azért tettem mert annyira szeretlek, hanem hogy ne kapj karót te idióta.-na jó lehet hogy még ezt magam is megbántam hogy ilyet mondtam, de már visszaforgatni nem tudom az időt.
Hála az égnek kicsöngettek, kiviharoztam az osztályból, csak annyit láttam hogy Niel körül van minden lány na meg mindenki hogy mennyire jól tudta a feleletet, és hogy tanuljanak együtt.
Most komolyan ez mennyire igaz? El sem hiszem, na jó ez nekem sok.
Elmentem a tanárhoz akivel a következő óránk lett volna, és mondtam neki hogy nem érzem túl jól magam, na ez persze egy részben hazugság volt, de nem bírtam tovább egy lékkörbe lenni RinRinnel és Nielel sem.
Így hát haza engedett, azzal az okkal hogy lázas vagyok, szerintem csak a féltékenységtől, és az idegességtől voltam forró. Nem baj haza mehettem ennek örültem de nagyon!
Ki léptem a suliból és mikor vissza fordultam becsukni az ajtót láttam Neilt hogy engem néz, és integet. Láttam rajta hogy szomorú volt.
Nem baj, vagy is hát magam sem tudom, hogy most mit csináljak Nielell ezt tőle is megkérdezem hogy igaz-e amit RinRin mondott az óra előtt.
Kiértem a suli utcájából, pont zöld volt szerencsére, semmi kedvem nem volt várni.
Átmentem a másik oldalra, sétáltam úgy két métert hanem többet és valami ordítást hallok a hátam mögött.
-Hahóóóóó! Kim, megállnál egy percre?!-Gondoltam Niel az így meg sem fordultam, de ezután kapcsoltam:-Várjunk nem lehet Niel hiszen ő suliban van!!!

Megkellet fordulnom ki az az őrült aki még ilyen állapotomban sem hagy?
-Szia Kim! Emlékszel még rám?
Na jó most fagytam le.-Bocsi ismerlek?!-néztem az "idegen" felé, de valahonnan ismerős volt, fogalmam sem volt hogy honnan.
-ChangJo vagyok, még együtt járunk egy hónapot suliban, csak vissza kellett költöznünk.Nem emlékszel?
-Ja de tudom  már, ne haragudj csak ma zűrös napom van, megyek éppen haza.-oké Kim enynire hülye nem lehetsz, de hogy megváltozott ChangJo. Persze jó értelembe.
-Megyünk együtt? én is arra lakom.-Kérdezte mosolyogva.
-Persze miért is ne? amúgy is rég beszéltünk mesélj valamit, hogy vagy?-mit tudtam volna kérdezni, tökre nem volt kedvem semmihez, de mégsem mondhattam azt neki hogy hagyjon.
-Jajj most hagyjunk engem, mesélj te magadról! Megjegyzem nagyon megváltoztál, de ezt persze jó értelembe.
Na jó ez belelát a fejembe???-Hát köszönöm, te is nagyon jól nézel ki.-ezen már elmosolyodtam, tényleg jól néz ki.
-Figyelj, mit szólnál ha átjönnél vacsorázni, vagy nézhetnénk filmet is ahogy szeretnéd.
Te jó ég öt perce ismertem meg újra, és már el hív magához, hát nem tudom elmenjek-e, mit veszíthetek?
-Rendben benne vagyok, hatkor nálad?-kérdeztem tőle,legalább két jó dolog ami  földobta a napom.
-Okés, az jó lesz.-mikor már kiejtette a mondatot a száján, megálltam cipőt kötni.
ChangJo természetes nem vette észre, és így ment előre egyedül. Beszélt hozzám de ott sem voltam,de kis aranyos volt. Pont a házunk előtt kötöttem be a cipő fűzőm.
-Ömmm ChangJo én itt lakom!-kiabáltam utánna nevetve.
-Jaaa! én meg itt beszélek magamban, szerinted az a pár hülyének nézett?-nevette el magát ő is.
-Hát akkor azt hiszem megyek is hatkor a házatoknál, de várjunk melyikbe laksz?
-Az utca végén.- mosolygott és el indult haza, én meg be a házba.
Ledobtam a cuccom felszaladtam, megengedtem a vizet a fürdőben, és ki választottam a ruhám, de igazából nem tudtam mit vegyek fel, csinosat? de náluk leszünk, itthon ruhában csak nem megyek át.
Nem akartam Nielell találkozni mikor hazaér így próbáltam sietni, mert ma sok óránk volt amúgy is.
benéztem a fürdőbe, a kád gyorsan megtelt vízzel, és elkezdtem készülődni.

4.rész
Ez után felkeltem a földről a maradék innivaló is lecsurgott a ruhámról, mit ne mondjak nagyon szuper volt elrontottam az esténket.
Ezután biztos voltam benne hogy Niel nem úgy fog tekinteni rám, lehet hogy szerencsétlennek gondol majd?
Kiléptünk az ékteremből és egyenesen haza vettük az irányt, megmondom őszintén féltem Nielhez szólni, nem tudtam mit gondolt, mi kavargott a fejében mert nagyon úgy tűnt hogy gondolkozik. 
Meg kellett törnöm ezt a borzasztóan idegesítő csendet így hát megszólaltam
-Niel kérlek ne haragudj hogy elrontottam az estéd, nem figyeltem hogy jön a nő.-ezt mind félve mondtam el neki.
-Nem probléma még egy hónap alatt sokszor megyünk el együtt, vagy is remélem.-Láttad volna a nő arcát.-Az utóbbit nevetve mondta el.
-Szerintem jobb hogy nem láttam.-Nevettem én is.
Otthon is voltunk, beértünk a házban én felrohantam a szobámba, szülők sehol de láttam hogy anya írt egy levelet: Szia Kim! ha már itthon vagytok olvasd el ezt, fontos mert hogy három napra elmentünk a munka miatt. Szeretünk Apu és Anyu! Utóirat:Vigyázz magadra és Nielre is!
Na jó azt hiszem ennél cikibb nem lehetett volna ez a Nieles vége...ezt nem mutatom meg neki.
Egyszer csak kopogásra lettem figyelmes.
-Hahóóó Kim jól vagy?-Niel volt az jobbkor nem is időzíthetett volna. -Bejöhetek?-kérdezte.
-Persze gyere csak!Anyuék elmentek három napra a munka miatt, szóval miénk a ház!-nevettem.
-Óóó! pont ezért jöttem neked mit írtak rá?-Mi a jó ég?? kérdeztem magamtól, nem hiszem el hogy neki is írtak levelet, de megmutattam Neilnek. Láttam hogy olvassa és  hogy a végén elmosolyodik, annyira ciki volt.
-Na és neked mit írtak, egyáltalán minek írtak neked? már bocsi!
Az ő levelén ez állt:Kedves Niel! neked is hagyunk itt egy levelet mert gondoljuk Kim nem osztja meg az övét veled! El kell utaznunk három napra, a munkánk miatt.Utóirat:Vigyázz magadra és Kimire is.
Na jó azt hiszem hogy ez nagyon égő, Kimi most ez komoly????? utálom ha így szólítanak!!!
-Hát mit is mondjak erre? nem gondoltam volna hogy neked is üzennek.
-Jajj Kimi!!-nevetett felém Niel.
-Na figyelj csak.-rám nézett és az arcába dobtam a párnám.-Nagyobbat kapsz ha Kiminek szólítasz még egyszer. Igen miért is ne lehetett volna befejezni megint elkezdett Kiminek hívogatni.
-De Kimi ez tök aranyos név, miért nem szereted? -nevetett rajtam.
-Megmondjam miért? érdekel?
-Igen érdekelne... nekem tetszik, mi lenne ha holnap elmondanád, mert suli is és van összesen hat óránk aludni.-mosolygott rám.
-Oké rendben! jobb is lenne nem nagyon vagyok valami jó passzban, főleg nem az eset után. Aludj jól!
-Jajj, de ne csináld ezt, nekem az a fél óra is jó volt-és oda jött az ágyamhoz megfogta a kezemet és jó éjszakát kívánt!
Na jó azt hiszem most fogok meghalni, hogy lehet ilyen aranyos az a fél óra, neki jó volt nekem borzalmas, vagy is félig borzalmas.
Annyit gondolkoztam ezen hogy észre sem vettem de már reggel is volt. Nem állítottam be az ébresztőt sem arra keltem hogy egyedül vagyok otthon tíz percem van elkészülni. Mi a fene van itt????? te jó isten.... és mégis hová tűnt Niel??
Felöltöztem lementem és láttam hogy egy rózsaszín papír van az ajtóra ragasztva.
Jó reggelt Kimi! elmentem suliba majd találkozunk Üdv:Niel! mellette egy szív... Jól látok?
Miért nem tudott szólni, na jó ezért kinyírom.
Letéptem a kis cetlit az ajtóról elkezdtem szaladni a suli felé, de az úton piros volt a lámpa két percem volt beérni, de az láttam hogy szembe Niel sétál a legjobb barátnőmmel az utcán. Na jó ez kiverte a biztosítékot.
Zöldre váltott a lámpa, de eközben Niel meglátott és elkezdett ordibálni.
-Szia Kimi!!!!! Sziaaaaaa!!
Most elvárja hogy ezek után oda menjek hozzájuk??? Rohantam tovább beértem a suliba és pontosan akkor csengettek be az órára.
Beértek Nielék is oda szalad hozzám a barátnőm és nagyon nagy mosollyal a száján elkezdte mondani:
-Képzeld Niel elmesélte hogy mi történt az ékterembe, ja és ez semmi azt is mondta hogy anyukádék levelet írtak neki és a végén az állt hogy Kimi és és hallod elhívott vacsorázni.-ezt mind kényesen és gúnyolódva mondta el.
az én válaszom:-Örülök nektek!-komoly arccal mondtam el neki, de legszívesebben arcon vágtam volna, hát igen ennyire lehet számítani a barátokra! Tudta hogy tetszik nekem Niel, és ezt kapom.