19.rész
Niel előre engedett, majd leültem az ágyára.
-Ezen fogunk aludni?-kérdeztem tőle, mert eléggé kicsinek tűnt az ágya.
-Hát hol aludnánk? Igen ezen, nem olyan kicsi amilyennek tűnik.
Hát ez vicces mert Niel lefeküdt, és lelógott a lába.
-Nyugi már Kim elfogunk férni.-kacsintott felém.
Befeküdtem mellé, és hát meglepetésemre nem fértünk el.
-Látod, én megmondtam.-nevettem felé.
-Jól van, most az egyszer igazad volt.-viszonozta nevetését.
Majd közelebb húzott magához. Elfordultam a másik irányba, még nem léptem ilyen gyorsan túl a mai napon.
Úgy tíz perc után visszafordultam, egyszerűen nem tudtam aludni.
-Niel te alszol?-kérdeztem tőle.
-Nem Kimi, nem tudok aludni.
-Na akkor már ketten vagyunk.
Ezután nem szólt semmit csak mosolygott és megpuszilta a homlokom.
-Ezt most miért kaptam?
-Fogalmam sincs, talán mert szeretlek.-fogta meg a kezem.
Erre nem válaszoltam, a fejemet a mellkasára hajtottam majd elaludtam.
Reggel előbb keltem mint Niel. Ugyan abban a pozícióban voltam amiben elaludtam. Levettem a fejem a mellkasáról, majd kikeltem az ágyból. Vagyis próbáltam, hogy Niel ne keljen fel.
Nagy nehezen felakartam állni, de Niel visszahúzta a kezem.
-Jó reggelt Kim!-mosolygott a kómás fejével.
-Neked is!-viszonoztam.
-Itt is hagynál úgy hogy fel sem keltesz?-kérdezte tőlem.
-Azt hittem alszol még.
-Nem már nem.-ezzel a mondatával magához húzott. Megint.
-És hova megyünk ma?
-Hova menjünk?-mosolyogtam rá.-Úgy volt hogy te döntöd el.
-Ja igen, akkor már tudom is. Ha itt van ilyen bolt.
-Na engedj el lemegyek reggelit csinálni.-mondtam neki.
-És mi van ha nem akarlak elengedni?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Már pedig muszáj lesz.-nevettem, majd megcsikiztem hátha olyan csikis mint én és majd elenged. Viszont ez jól benéztem. Egyáltalán nem volt csikis.
-Óóóó drága Kimi, nem vagyok csikis.-kacsintott felém majd engem kezdett elcsikizni, amiből nem lenne jó vége.
-Niel kérlek ne megígérem nem kötök beléd, csak engedj el.-könyörögtem neki, ennyi még kijött a számom a nevetésen kívül is.
-Elengedlek egy feltétellel.-mondta Niel.
-Bármi legyen az elfogadom.-mondtam neki.
-De azt sem tudod mi az.-nevetett.
-Nem baj csak engedj el, elfogadom.
-Oké, te mondtad Kim, majd meglátom mit fogsz hozzá szólni.
Elengedett, én leszaladtam a konyhába valamit összeütni. Szendvicset csináltam, majd valami jobbat eszünk a büfénél ha megéhezünk.
Nem is figyeltem hogy közben Niel már lent van és mögöttem áll.
-Had segítsek.-mondta és megfogta a kezem együtt csináltuk a kaját.
Mintha nem tudnék kenyeret kenni. De viszont aranyos volt tőle.
-Na most már együttműködtünk, ehetünk.-mondtam neki. Majd maga felé fordított, és elkezdett közeledni.
Ezután összeértek ajkaink.
Nem szóltam egy szót sem. Mi ez az egész?
-Na jó, ez így reggelről szuper volt. Na gyere enni.-nevettem.
Elintéztük a reggelit, majd el is készültünk. Kíváncsi voltam milyen lesz ez a nap.
-Indulhatunk Kim?-ordított az emeletre Niel.
-Egy pillanat.-most jött el az idő hogy megnézzem mit kaptam tőle. Egy gyönyörű nyaklánc volt a dobozban.
Szaladtam le a lépcsőről mint egy őrült, és Niel nyakába ugrottam.
-Köszönöm, nagyon tetszik.-és megpusziltam az arcát.
-Most nézted meg? Van még ott más is.-kacsintott majd elindultunk.
Egy messzebb lévő plázába mentünk. Az út oda gyalog egy óra volt. De ez volt a legjobb bolt.
Niel útközben megfogta a kezem. Viszonoztam kézfogását majd megszólaltam:
-Niel pihenjünk egy kicsit, fáj a lábam.
-Pont most akartam kérdezni hogy bírod-e az utat.-mosolygott.
A közelben sehol nem volt pad, se semmi ülőhely. Leültünk egy kőre.
 -Niel elmondod nekem mi volt a szobádban az a feltétel?
-Tudni akarod Kimi?-kérdezte, és éreztem hogy rám néz.
-Igen egészen biztosra tudni akarom.
-De te mondtad hogy benne vagy.-nevetett.
-Na mond és megmondom.-nevettem vissza én is.
-Hát az van Kim hogy szeretlek, és meg szeretném kérdezni hogy leszel-e a barátnőm?