20.rész
Sokkot kaptam. Meg kellett volna hallgatnom a feltételt, mielőtt azt mondom hogy igen.
-Niel, ez most valami vicc?-kérdeztem tőle, bámuló szemekkel.
-Nem ez nem vicc, de megértelek ha nemet mondasz válaszkép.-hajtotta le a fejté.
-Mit szólnál hozzá ha igent mondanák? Kíváncsi vagyok.-fogtam meg a kezét.
-Én lennék a legboldogabb.-láttam a reményt a szemében.
-Sajnálom akkor el kell hogy szomorítsalak.-mondtam neki mosolyogva.
-Ezen még mosolyogsz is?-kérdezte.
-Igen, mert én is szeretlek. És igent mondok.-erre Niel nem válaszolt.-Valami baj van?-kérdeztem tőle.
-Nem nincs semmi. Mondtam hogy én leszek a legboldogabb.-és ezzel közelebb hajolt, majd megcsókolt. Felpattant majd nyújtotta a kezét felém:-Indulhatunk hölgyem?-nevetett.
Mellé álltam, és továbbra is a pláza felé vettük az irányt.
Oda is értünk, nem kellett sok idő, és már be is mentünk egy boltba ahol kimondottan szerelmes pároknak árultak ruhát.
-Nézd Niel, ehez mit szólsz?-mutattam felé egy cipőt, farmer nadrágod, és kabátot.
-Ez nekünk való.-kacsintott. Oda szökkentem hozzá.
-Na ha tetszik mi lenne ha megvennénk?-mosolyogtam és elővettem az ártatlan "kutyus szemeket".
-Benne vagyok, de ha így nézel mindenre ezt kell mondjam.-nevetett.

Kiválasztottuk a mértünket, felpróbálok őket és megvettük.
-Köszönöm, szeretlek.-mondtam neki, és nyomtam egy puszit az arcára.
-Csak ide kapok?-nevette el magát.-Én ide adnék a helyedben....-majd megcsókolt.
-Jó legközelebb oda kapsz, nem vagy éhes?-kérdeztem, mert én nagyon éhes voltam.
-De igen kicsit,menjünk be a büfébe, nézünk valami kaját.-majd megfogtuk egymás kezét és a büfé felé vettük az irányt.
Ettünk is, majd Niel megszólalt.
-Kimi mi lenne ha hazamennénk és beszélgetnénk? Őszintén, kicsit meguntam.
-Rendben benne vagyok.
Elindultunk haza, de eszembe jutott egy hely amit még apa mutatott hogy oda vitte anyát mikor megismerték egymást.
-Nem akarunk hívni egy taxit, támadt egy jó ötletem.-mondtam neki izgatottan.
-Mivel rukkolsz elő?-nevetett.-Hívhatunk, de csak a te kedvedért.-kacsintott és már hívta is a számot.
Nem kellett sok meg is érkezett a taxink beleültünk majd három perc múlva otthon is voltunk. Kifizettük az utat.
Futottam be a házba. Niel utánam jött.
-Na Kimi, mond mit terveztél még. Bár ennél szebb napom nem lehet.-jött oda és átölelt. 
-Hát ha benne vagy elvihetjük sétálni a kutyákat, és mutatni szeretnék neked egy helyet.
-Szép hogy benne vagyok.-megpuszilta a homlokom.
-Akkor öltözz át valami kényelmes ruhába.-mondtam neki majd a szobámhoz indultam.
Ő is feljött, majd a saját szobájához vette az irányt. Előbb kész volt mint én. Nem láttam hogy az ajtómban áll. Elkezdtem felvenni azt a ruhát amit kiválasztottam az útra. Levetettem azt amit vettünk és felakasztottam. Niel meg szólalt:-Felőlem így is jöhetnél.-nevetett.
Egy száll "semmiben" álltam szinte majdnem előtte.
-Niel te normális vagy? Menj ki!-dobtam a pólóm az ajtó felé.
-Jól van bocs, de nekem tetszett ez a pár másodperc is.-nevetett az ajtó mögül.
Ekkora barmot, mire vállalkoztam. Gondoltam magamban majd elnevettem magam.
-Kész vagy már?-kérdezte majd az ajtót kinyitotta.
-Kész, igen.-mosolyogtam.
-Ügye nem haragszol az előbbiért?-tette két kezét a derekamra.
-De igen, nagyon is.-nevettem.
-Akkor ezen most miért nevetsz? Ne feledd tudom a gyenge pontod.-suttogta a fülembe.
-Te nem tudsz semmit.-nevettem felé, majd nem kellett több elkezdett csikizni.
-Niel ne csak azt ne.-mondtam neki ás a karját ütögettem.
-Elég lesz?-nevetett.
-Elég de még mennyire. Mikor indulhatunk?
-Hát mi lenne ha...-közbe vágtam:-Most....-tudtam én hogy ezt mondod.-nevettem felé majd megfogtam a kezét és húztam le egyenesen az ajtó felé.