10.rész
Gyorsan oda mentem mert készült a következő órájára.
-ChangJo bemutatom neked a barátnőmet a neve Liz, ma jött a sulinkba.
-Örülök Liz, ChangJo vagyok, de most ne haragudjatok mennem kell következő órára.-ezzel el is ment de előtte puszit nyomott a homlokomra.
Liz és az én szekrényem elkerülte egymást így nekem elkellet mennem a másik irányba.
-Liz most elmegyek a szekrényemhez, majd órán beszélünk.-mondtam neki és elindultam. Ő is viharzott a szekrénye felé.
Oda is értem az enyémhez hát ki fogadott ott? RinRin. Na ez szuper lesz.
-Kim szeretnék mondani neked valamit.-mondta szomorúan.
-Na jó figyelj, szerintem ha annyira jóba lettünk volna akkor elmondtad volna hogy Niel mit érez.-mondtam neki.
-Igen Kim tudom jól hülye voltam ne haragudj rám, csak elfogott a féltékenység. Te tökre szép vagy meg Niel is rendes összeilletek. És szeretnék még egyszer elnézést kérni.
-Tudod RinRin nem érdekel ezt nem fogom elfelejteni, és Niel meg én barátok vagyunk.-mondtam neki és ott hagytam.
Futott felém Niel mint akinek elmentek otthonról.
-Kim segíts nekem, haza kell mennem most mert anyukám írt hogy itt vannak. Kérlek találj ki valamit, és ne mond el a tanárnak hogy emiatt megyek el. Köszi, majd otthon beszélünk.
-De ez tök jó, oké kitalálok valamit megígérem. Szia!-mondtam neki és kiviharzott az ajtón. Kicsit furcsán viselkedett mint aki nem is boldog hogy láthatja a szüleit.
Becsengettek a következő órára is. Nem nagy kedvem volt bemenni.
Oda mentem a tanárhoz.
-Tanárnő elnézést de Niel hazament mert rosszul érezte magát, és nem tudott már szólni mert haza kellett sietnie.-mondtam a tanárnak akkor találtam ki a mondatot eléggé értelmetlennek tűnt.
-Oké semmi baj, remélem jobban lesz, foglalj helyet kérlek.- mondta a tanár, de most kivételesen nyugodt volt.
Végig szenvedtem a sulit. Liz-nek mondtam hogy mehetünk együtt haza, hátha a közelben lakik. ChangJo-t sehol nem találtam, így hát elindultunk.
Az utca sarkon megálltam és megszólaltam.
-Nos Liz merre laksz?
-Ebben az utcában-mondta mosolyogva.
-Na ez tök jó akkor majdnem szomszédok vagyunk.-Elértünk a házunkhoz. És innen hány házzal odébb?-kérdeztem érdeklődve.
-Csupán eggyel, szomszédok vagyunk.-nevetett.
-Ez tök jó akkor már mehetünk suliba is együtt most mennem kell, holnap reggel találkozunk Szia!.-mondtam neki és bementem a házba. Még csupán délután egy óra volt, így több időm marad elkészülni. Meglepődtem anyáék otthon voltak. Örültem neki, el kellett mondanom a ChangJo-s sztorit.
-Szia anyu! mikor értetek haza?
-Szia Kimi, most tíz perce értem haza, apád ott marad még a munka miatt, de csak egy napra vagyok itthon.-mondta nekem.
-Oké anya, mesélnem kell. Emlékszel még régen ChangJo-ra régen általánosban ő volt a legjobb barátom csak elköltöztek.
-Hogyne emlékeznék rá.-mosolygott. -Miért mi van vele?
-Nos anya nagyon hosszú de nagyjából annyi hogy tetszem Nielnek is ChangJonak is és nem tudtam kit válasszak. De ChangJo előbb lépett mint Niel és így ő lett. Remélem érted?-nevettem anya felé.
-Értem én. Kimi és Niel hogy fogadta?
-Hát szerintem megbékélt vele na de megyek készülődni mert délután megyek el. Szeretlek anya! -Ez után felmentem a szobámba, az asztalomon találtam egy borítékot. Ez állt rajta: Kim(i)-nek!
Na jó ez mi a fene? Kinyitottam. Az a nagy  lap ami benne volt be volt telítve sok írással. Neki kezdtem olvasni.
Kedves Kim! Nagyon nehéz ezt elmondanom neked de egyszer úgy is rájössz.
Szeretném ha tudnád hogy szeretlek még mindig.
Hol is kezdjem? Nos hát hazudtam. 1: nem jöttek ide a szüleim el kellett mennem a suliból, mert nem tudom feldolgozni ezt az egészet.
2: ChangJoval kapcsolatos. Örülök hogy boldog vagy! De nem tudlak elfelejteni. Ha vissza forgathatnám az időt akkor mindent neked mondanák el, nem pedig RinRin-nek!!! De ez nem lehetséges SAJNOS.
Összepakoltam a szobámból a ruháimat.-Ez a mondat kiborított és a szobájába rohantam.
Kinyitottam a szekrényeket üresek voltak pár darab póló volt csak, és egy nadrág. Folytattam a levél olvasását.
Tudom hogy ez így nem oké hogy egyik pillanatról a másikra eltűnök, de így lesz a legjobb.
Ha keresnél tudod megtalálsz a helyünkön!!!
Szeretlek Niel!
Nem tudtam nem sírni ezen a levélne. Tudtam hogy nem ezért megy el a suliból mert a "szülei jöttek".
Leszaladtam anyuhoz, közben a szememet törölgettem.
-Anya mielőtt haza jöttél volna találkoztál Nielell? Kérdeztem tőle idegesen.
-Nem kislányom miért?-anya nyugodtan válaszolt.
-Semmi majd jövök. Szia!-ezzel kirohantam a házból.
Ránéztem az órámra 13:10 volt. Még időm négyig. Át sem öltöztem ,ez volt a legkevesebb.
De azt sem tudtam merre induljak. Meg álltam gondolkozni, még mindig a könnyeimet törölgettem, de nem akartak elállni.
Két perc után rájöttem hogy mi van ha az ékteremhez ment.....Ahová randizni mentünk. Elkezdtem futni.
 Oda értem tíz perc alatt, ami máskor mondjuk húsz huszonöt perc. Láttam a lépcsőfokon Niel ült.