23.rész
Belekezdett a mondandójába:-Szere...-de belevágtam.
-Psszt! Hallod ezt? Csörög a telefonod.-mondtam neki, majd felkelt az ágyról és gyorsan a szobájához ment.
Felkeltem én is majd végleg megengedtem magamnak a fürdővizet.
Niel hosszasan beszélgetett, gondoltam elugrok fürödni addig még ő telefonál.
Hallottam hogy már nem beszél senkivel, mert mikor telefonált szinte ordított a telefonba. De annyira füleltem hogy azt sem hallottam meg hogy csengettek. Annyit vettem észre hogy Niel szalad le a lépcsőn.
Gyorsan megtörölköztem, és magamra tekertem. Majd kitipegtem a szobám felé. De akkor a lépcsőn jön fel Niel és nagy meglepetésemre ChangJo. Na ez hiányzott.
-Jó fogadtatás.-mondta Changjo majd nevettek mind a ketten.
Beléptem a szobámba felvettem a pizsamám, és kimentem hogy mit akar.
-Miért jöttél?-kérdeztem tőle.
-Szeretnék beszélni veled. Négyszemközt.-Niel levágta hogy ChangJo mit mond.
-Jójó már itt sem vagyok.-és a szobája felé vette az irányt.
-Na most már ketten vagyunk mondhatod.
-Nézd Kim, azért jöttem hogy megmondjam neked hogy először is sajnálom de nagyon.
Másodszor hogy tudom mennyire fájt neked ez az egész, így úgy döntöttem hogy elmegyek a nagyimhoz aki Japánban lakik. Gondoltam szólok hogy ne tűnjek csak úgy el. Két nap múlva indul a gépem.
-Mi ez most komoly?-kérdeztem óriási szemekkel, ez lehetetlenség lenne.
-Igen komoly! És nem szeretnék haragban elválni, senkitől. Főleg nem tőled. De késő van úgy hogy azt hiszem megyek is. Jó éjt Kim!-hiába is haragszom rá miattam nem mehet el.
Már késő volt hogy szóljak neki hogy még mindig szeretem.
Bementem a szobámba majd lefeküdtem az ágyamra, nagyon lesokkolt ChangJo mondandója.
Pár perc múlva Niel jött be.
-Kim minden oké? Nagyon furcsa vagy.
-Nem semmi nem oké, ChangJo el fog menni innen.
-Ja értem, kérlek ne légy szomorú. Aludj egyet.-majd megpuszilta az arcom én kiment a szobámból.
Megpróbáltam elaludni, szerencsére ez ment is.
Úgy eltelt három óra és nagyon rosszat álmodtam. Azt álmodtam hogy Niel is itt hagy és senkim sem lesz.

Egy nagyot kiabáltam, és erre felébredtem, Niel is bejött a nagy zajra.
-Kimi jól vagy?-kérdezte.-Hallottam hogy azt kiabálod ne menj el Niel. Én még itt vagyok.
-Nem nem vagyok jól, azt álmodtam hogy te is elmész. És mit jelent az hogy még itt vagy?-kérdeztem tőle, majd lehajtottam a fejem.
-Nehéz lesz elmondanom, de nekem is el kell mennem apa hívott.
-Ezt miért csak most közlöd hm? Te hová mész?-az álmom beigazolódott, könnyek gyűltek a szemembe.
-Költözünk.-törölte le az arcomról a könnyeket.
-Ez így szuper, itt hagysz te is.-fogtam meg a kezét.
-Nem mert szembe szomszédok leszünk.-mosolygott felém.
-Most ugratsz?
-Nem ez az igazság, úgy hogy én ennek örülök. Maradhatok itt aludni?-nem lehetett az arcáról letörölni azt az óriási mosolyt.
-Gyere csak, és mikor indulsz?-kérdeztem felé fordulva.