15.rész
Beléptem utána az ajtón.
Láttam hogy neki is szatyrokkal volt teli a keze.
-Hát te?-kérdeztem.
-Bevásároltam gondoltam jó ha van itthon kaja.
-Az jó mert én is.-nevettem Niel felé.
Lehet hogy amit tett arra még emlékzeni fogok, de olyan nézése van, nem tudok rá haragudni.
-Ja Niel előre szólok hogy ma este jön át ChangJo.-mosolyogtam felé, majd elindultam a szobámba.
Rendet raktam az asztalomon, hogy elférjek meg mégse legyen koszos a szobám, hiszem ChangJo-nak fiú létére elég tiszta a szobája.
Már délután kettő óra volt. Mikor a szobám ajtaján kopogtak.
-Kim bejöhetek? Keresnek lent.-Niel volt az, ki más lett volna.
Ki kereshet, a kijárat felé vettem az irányt.
ChangJo állt az ajtóban.
-Szia, hát te? Még nincs is este.
-Kim beszélnünk kell.-mondta.
-Mi történt?-kérdeztem tőle, eléggé feszültnek tűnt.
-Kérlek ne haragudj! De ma nem tudunk együtt lenni, anyáék kitalálták hogy menjünk el valami családi összejövetelre. De megígérem bepótoljuk! Szeretlek.-mondta.
-Jaj ChangJo ez tök jó hogy mentek ilyenre, örülj hogy a szüleid itthon vannak. És nem haragszom.-mondtam neki és megöleltem.
-Örülök, de miért pont most kellett ezt kitalálni. Na megyek is mert mindjárt indulunk.
Ezzel el is rohant. Még egy ölelést sem adott.
Visszamentem a házba. Niel elkezdett faggatni.
-Kim miért volt itt ChangJo? Akkor este ne is zavarjak? És beszélhetnénk?
-Niel kérlek most ne! Nem nem alszik itt, mennek el.
Felszaladtam a szobámba magam után zárva az ajtót.
Gondolkoztam. Majd megcsörrent a telefonom.
Üzenetem jött.
~Szia Kim, remélem már nem annyira haragszol. Beszélni szeretnék veled! Üdv:RinRin
 Visszaírtam neki hogy jöjjön el hozzám, és meghallgatom. Mióta összevesztem vele, azóta nem tudom kinek elmondani a titkaim meg a problémái.
Eltelt úgy tíz perc és csengettek. Le is mentem kinyitni az ajtót.
-Szia Kim! Örülök hogy válaszoltál az üzenetemre.-RinRin állt az ajtóban.
-Szia, gyere csak be.-majd bevezettem a nappaliba.
-És mesélj, hogy vagy? Mióta jártok ti ChangJoval?-kérdezte kíváncsian.
-Nem rég óta de már most úgy szeretem mintha már egy hónapja járnánk, jól és te? Vagy is egyre jobban.-mosolyogtam felé.
-Én is megvagyok, kérlek ne haragudj a Nieles dolog miatt!-majd láttam hogy könnybe lábad  a szeme.
-Jajj RinRin semmi baj, de máskor mond el.-majd megöleltük egymást.
Ezt követően megcsörrent a telefonja. Bizonyára üzenete jött. Elolvasta majd megszólalt.
-Kim ne haragudj de mennem kell, majd suliba találkozunk.
Majd kiviharzott az ajtón. Oké ez eléggé furcsa volt.
ChangJo felhívott telefonon, hogy elindultak. Niel a szobájába durcáskodott.
Bementem hozzá.
-Niel, bejöhetek?-kérdeztem tőle az ajtóban állva.
-Gyere csak.-mondta letörten.
-Figyelj, csak annyit szeretnék mondani hogy kimegyek sétálni a parkba.
-Oké, köszi hogy szóltál.-mosolygott.
Bementem a szobámba, majd felvettem egy másik nadrágot, és egy pulcsit magamra kaptam.
Leszaladtam a cipőmért, majd elindultam a park felé.
Útközben láttam ChunJi-t ő nem vett észre, inkább hagytam. Bele volt merülve a futásba.
Lassan elsétáltam a parkig. A tó felé vettem az irányt, hogy megnézzem a kilátást. 
Ahogy egyre közelebb kerültem a tóhoz, láttam hogy egy ismerős arc ül a padon. Mintha ChangJo lett volna.
De hát ő családi összejövetelen van, nem lehet itt. Nem foglalkoztam vele. Megint tettem úgy 10 métert és RinRin ült az "ismeretlen személy" mellé. De ez nem volt semmi, meg is csókolták egymást, de olyan hevesen hogy körülbelül három percen keresztül el sem szakadtak egymástól.
Kíváncsi voltam ki lehet az. Így hát bármennyire is ciki hogy leskelődöm elbújtam egy fa mögé.
Azt hittem rosszul látok. Könnyezni kezdtem.
Hirtelen megfogott valaki hátulról.
-Kim hát te?-Niel volt az.
-Pszzt! Nézd már meg és én még bíztam is benne.
-Ez ki?-kérdezte nagy szemekkel.
-Ennyire vak vagy te is? ChangJo és RinRin az.-mondtam és a fejemet a vállára hajtottam majd ott folytattam a sírást.
-Nyugi Kim, kérlek ne sírj!-próbált nyugtatni Niel.
-Nyugi? nyugi? hát te le tudsz nyugodni? Nem hiszem el hogy átvert....-ezt viszont olyan hangosan mondtam hogy RinRin gyanakodni kezdett.
-ChangJo várj, nem hallottad ezt a hangot mintha Kim lenne.
-De hogy is azt mondtam neki itthon sem vagyok, hogy lenne már itt?-felelte ChangJo neki.
Ezt már nem hagytam annyiban, hogy átvertek. Kibújtam a fa mögül majd megszólaltam.
-Igen nem vagy otthon? Mekkorát csalódtam benned ChangJo. RinRin veled meg most békültem ki hogy tehetted?-eléggé meglepő fejeket vágtak, azt meg kell mondanom.
-Kim te mit keresel itt?-kérdezte ChangJo. -Látod én megmondtam.-felelte neki RinRin.
-Mit keresek itt? Gondoltam kijövök sétálni de már bánom is, jobb lett volna ha nem tudom mi van köztetek.
-Kimi ne haragudj, meg tudom magyarázni.-térdre borulva könyörgött ChangJo.
-Meg tudod? Sok sikert hozzá. Esküszöm jobb lett volna ha nem is bukkansz fel, mindent elrontasz, Niel-t meg jól megbántottam. Nem vagy különb mint ő, de ő legalább nem csalt meg.
Ott hagytam őket, jobb lesz ez így. Futottam haza, majd mikor kiértem a parkból gyalogolni kezdtem. Niel futva jött utánam.
-Kimvárj!-állított meg majd megölelt. Viszonoztam az ölelését.-Nyugodj meg itt vagyok.-mondta.
-Niel hogy tehette ezt a legjobb barátnőm és a pasim egyszerre?-szipogtam.
-Nyugi Kim, most jobb lesz ha haza megyünk.
Miközben mentünk valaki számomra ismeretlen személy megállított minket.
-Niel szia, emlékszel még?-na már csak te hiányoztál. Gondoltam magamba.
-Bocs haver, de nem. Ismerlek?-kérdezte Niel ettől a gyerektől.