22.rész
Nem kellett sok oda értünk, Niel fizette a fagylaltokat.
Nem kérdezte mit szeretnék ő választotta ki. Magának banánosat kért.
Nekem meg nem árulta el mit kaptam. Kifizettük majd haza indultunk végleg.
-Na ízlik?-kérdezte mosolyogva. Azt a szép mosolyt le kellett törölnöm az arcáról bármennyre is tetszett.
-Igazán megvallva? Nem! Nem a legjobb.
-Akkor kéred az enyém? Banános.-majd elkezdte átcserélni a fagyit.
-Nem kell köszi, allergiás vagyok rá. De te megeheted nyugodtan.-toltam vissza a kezét, hogy ne cserélje el.
-Ja akkor értem ez a szitu, akkor a parton is ez miatt volt, tudtam én.-nevetett, de alig bírta kimondani a szavakat. Ekkora seggfejet.
-Ch...! De hülye vagy.-mondjuk ez ha belegondolok vicces.-Fordulj ide!-mondtam neki, és felém is vette az irányát, majd azt a nagyon "finom" fagylaltomat a fejébe nyomtam.
-Ezt most miért kellett? Eddig is édes voltam, de most már mindenhol az vagyok.-erre nem válaszoltam csak nevettem rajta, ekkora hülyét. Egész úton még haza nem értünk sírtam a nevetéstől.
Haza értünk, Niel szaladt a fürdőbe.
Valami koppanást hallottam, nagyon megijedtem, Niel elkezdett ordítani.
-Auuuuuuu, a lábam Kimi segíts!!!!-szaladtam felfele, hogy mit csinált ez a jó madár.
Kinyitottam az ajtót:-Mond mi van? Jól vagy?-kérdeztem tőle rémülten.
-Teljesen! Majd leöntött a felmosó vödörnyi jég hideg vízzel.
-Elárulod mi bajod?-kérdeztem csurom vizesen.
-Így jobban tetszel, és most visszakaptad.-nyújtotta ki nyelvét. De én már a szobámhoz indultam átvenni a pólóm.
Niel jött utánam, szokásos módon.
-Ügye kvittek vagyunk?-kérdezte a boci szemeivel.
-Nem, nem vagyunk azok.-nevettem felé.
-Akkor megint miért nevetsz?-majd elkezdett közeledni, nem akartam hogy a csikizés süljön ki ebből.
-Semmi csak eszembe jutott hogy te és Liz és a kanapé.-nevettem megint.
-Hahaha, vicces vagy. Tudod Liz is allergiás a banánra.
Na ez már mindent vitt.
Kimentem a fürdőbe megengedtem a vizet, hogy tiszta legyek holnapra.
-Lemenetem addig a konyhába és készítettem magamnak enni, még a vizemet vártam.
Kinéztem az ablakon. ChangJo állt velem szembe. Persze ő az ablakon kívül.
Hát köpni nyelni nem tudtam hogy most mi lesz velem? Niel az fent van addig jó, legalább csöndben van.
Fel vittem a kajámat, és mentem a szobámba, letettem az ennivalót az asztalra. Mentem fürödni.
Jobban mondva mentem volna fürödni.
Benyitok a fürdőbe hogy helyre hozzam magam kicsit, elkezdem a piszkos ruháim levetni. Már majdnem ott tartottam ahol nem kellett volna, és Niel ül a kádban.
Én ezt nem hiszem el.
-Te mit csinálsz itt?-kérdeztem a szememet takargatva.
-Mit? Nem látod?-kérdezte nevetve.
-Hát ne haragudj de ezt magamnak engedtem.
-Van még hely.
Na jó, lehet hogy bármennyire is szeretem de ez már sok. De nem tudok rá haragudni.
Fogtam magam felkaptam a köntösöm és mentem a szobámba. Szintén bámultam ki az ablakon. Eszembe jutott hogy a kutyákat meg kell etetni.
Leszaladtam, elővettem a kutya kajákat.
Kimentem az udvarra, hátra indultam majd megetettem a jószágokat.
Visszafele menet L-joe kiáltott nekem.
-Szia Kimi.-integetett kezeivel.
-Szia, hogy vagy? Bejössz?-kérdeztem illedelmesen.
-Nem majd holnap a suliban találkozunk.-mosolygott majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment.
Visszamentem a házba, a szobámba indultam.
Elővettem a telefonom, és leültem az ágyam elé.
Gondolkoztam hogy mi legyen, holnap iskola, és olyan rossz érzésem van. Gondoltam felhívom anyát, de nem tudom hogy tárgyalása van-e.
Kopogásra lettem figyelmes, amit kizökkentett a gondolkodás közül.
-Bejöhetek?-Niel állt az ajtóban, de legalább volt rajta ruha.
Bólintottam majd, az ágyamra huppant.
-Ne haragudj rám! Tudod hogy mennyire szeretlek Kimi.-majd egy puszit nyomott a homlokomra.